Így neveld a Sárkányodat – Kiskutyánk kiképzése a tanuláselméletek tükrében

Akinek van kutyája, az tudja, milyen jó vele időt tölteni. A kutya és a gazdija közötti kötődést az etetés mellett a közös játék és a tanítás is erősíti. Azonban ahhoz, hogy még hatékonyabban tudjuk nevelni a kutyánkat, érdemes tisztában lennünk a tanulás és a motiváció mögöttes pszichológiájával. Cikkünkben az ehhez tartozó alapfogalmakat és mechanizmusokat tekintjük át.

Amikor esősebb napokon a négy fal közé szorulunk, minden egyéb kellemetlenség mellett a kutyatartók is nehezebb idők elé néznek. A hideg, sáros időben mind a kutya, mind a gazdija kevesebb lelkesedéssel megy levezetni az aznapi feszültséget. Szerencsére vannak módszerek a kis négylábú energiájának lekötésére bent a jó melegben is, melyek ráadásul boldoggá és elégedettebbé is teszik kedvencünket. Ilyen elfoglaltság a kutya tanítása, akár engedelmességre, a rosszalkodásról való leszokásra, vagy trükkök végrehajtására. Ehhez azonban mindenképp érdemes alaposan megismernünk kedvencünk tanulási mechanizmusait, illetve, hogy mi lehet a viselkedése, reakciói mögött.

Behaviorizmus

A behaviorizmus elmélete szerint a tudat privát, csak birtokosa fér hozzá közvetlenül, így csak szubjektíven tudja megfigyelni azt. Ezzel ellentétben a viselkedés megnyilvánulásához a külső szemlélő is hozzáfér, aki képes objektíven megfigyelni azt. Ebből kifolyólag ennek az irányzatnak a fókuszában az inger és a válasz összefüggése, a viselkedés és a tanulás megfigyelése áll, mellőzve bármilyen mentális vagy lelki folyamat közreműködését.

Az irányzat hívei rengeteg vizsgálatot folytattak, melyek során igen sok tanulás- és viselkedéselméletet alkottak meg. Szerintük a tanulás lényege a fokozatos viselkedésváltozás, amelynek eredményeként az egyedek viselkedésrepertoárjában végül valamilyen új viselkedésforma alakul ki és erősödik meg, vagy valamilyen régi viselkedésforma gyengül és marad el. 

Klasszikus kondicionálás

A klasszikus kondicionálás olyan tanulási folyamat, melynek során egy addig semleges inger (pl. csengőhang) ismételten egy másik, biológiailag releváns ingerrel (pl. étel megjelenése) társul, ennek következtében kapcsolódni fog a másik ingerhez, és idővel önmagában is ugyanazt a választ váltja ki.

Pavlov kísérletében a kutyáknak az etetés előtt csengőhanggal jeleztek. Egy idő után önmagában a csengő hangjára is megindult a kutyák nyálelválasztása, az étel megjelenése nélkül is, tehát megtanulták az etetést a csengőhöz kötni. Egy másik példa az étellel kapcsolatos kondicionálásra: ha zörög a zacskó, amiből kivesszük a falatot, és a kutyánk megkapja, egy idő után már önmagában a zacskócsörgésre elindulhat az automatikus válasz, a nyálelválasztás, ami ekkor már tanult reflex lesz. 

Operáns kondicionálás

Az operáns, vagy másképpen próba-szerencse tanulás Skinner és Thorndike nevéhez fűződik. Skinner kísérlete során az állat az úgynevezett „Skinner Dobozban” van, éhes, és fel-alá járkál. Mikor véletlenül megnyomja a ketrecben elhelyezett pedált, ételt kap. Ez addig folyik, míg az állat meg nem tanulja, hogy a pedálnyomás étellel jár együtt, így szándékosan nyomja le a pedált, tehát összepárosította a viselkedését annak következményével.

Ez az eredmény megegyezik Thorndike hatás törvényével, mely szerint

a pozitív következményekkel járó viselkedés valószínűleg megismétlődik, míg a negatívakkal járó ritkul vagy eltűnik.

Az operáns tanulás lényege tehát, hogy az állat megtanulja, hogy egy általa adott válasznak adott következménye lesz. Amennyiben ez a következmény számára pozitív, vagyis jutalmazó, abban az esetben megerősítő hatása lesz, és növelni fogja az állat ezen válaszának gyakoriságát. Ellenben, ha negatív, vagyis büntetés követi a viselkedést, annak előfordulása ritkulni fog. Röviden tehát az operáns kondicionálás során egy adott viselkedés erősödni vagy gyengülni fog, a következménytől függően.

Ennek fényében tehát világos, hogy a kutya nekünk tetsző cselekedeteit jutalmaznunk kell, a rosszakat pedig büntetni. Ez utóbbival óvatosan kell bánni azonban, Skinner és más kutatók is arra jutottak, hogy

a büntetés nem mindig hatékony, ugyanis az állat így nem fogja tudni, hogy mit csináljon a büntetett viselkedés helyett, ami ezáltal visszatérhet.

Ezért a célravezető mindenképpen az lenne, hogy a jó viselkedést megerősítsük, a rosszat pedig hagyjuk figyelmen kívül, vagy javasolhatunk egy alternatívát is helyette, amit aztán ugyancsak megerősítünk. 

Emellett a kutatók szerint oda kell figyelni még néhány dologra. Az egyik ilyen a kontiguitás, vagyis, hogy a viselkedés és a megerősítés együttjárjon, minél kevesebb idő teljen el a kettő között. A másik pedig a kontingencia, vagyis annak a következetessége, hogy bizonyos viselkedést mindig ugyanaz a következmény kövessen. Például, ha néha leszidjuk a kutyát a papucs rágásért, néha nem, nem fogja tudni biztosan, hogy rossz-e ez a cselekedet, vagy kap-e érte büntetést.

Motiváció

A motiváció egy olyan hatóerő, amely a szervezet különféle viselkedésformáit elindítja, fenntartja és irányítja. Ez az erő lehet például biológiai szükséglet, éhség vagy szomjúság, mely arra motiválja az állatot, hogy táplálékot szerezzen. Így ösztönzést, késztetést jelent valamilyen cselekedet végrehajtására, és meghatározza kedvencünk viselkedését is. Például,

ha a kutyus éhes, sokkal motiváltabb lesz a tanulásra, melynek során a kívánt viselkedés végrehajtásáért ételt kap, mintha nem kifejezetten éhes, hiszen akkor ez a szükséglet nem motiválja annyira.

A legkézenfekvőbb étellel motiválni az állatot, de ahogy nekünk, nekik is vannak más szükségleteik, például a közös játék, így változatosan tudjuk jutalmazni őket, kutyánk ismeretében tudjuk eldönteni, mi motiválja őt a legjobban. 

Összefoglalva tehát, ha kiskutyánkat tanítjuk, fontos, hogy figyelmet fordítsunk a tanulási mechanizmusaira és motivációira egyaránt, hogy minél hatékonyabb lehessen a közös tanulás, és minél jobb élmény legyen mindenkinek.