„Amit egy okosnak tűnő ember mond, az biztosan igaz!”, „Aki beszéd közben nem néz a szemedbe, az hazudik!”, „A helyes válasz mindig az első tipp lesz!”. Életünk során mindannyian szert teszünk ilyen és ehhez hasonló életbölcsességekre. A kognitív pszichológia heurisztikáknak nevezi az efféle problémamegoldási módokat. Ezek között vannak olyanok, amelyek specifikus tudást igényelnek, ugyanakkor olyanok is, amelyek számos különböző helyzetben könnyen alkalmazhatóak. Nézzük a három legpraktikusabbat!
A heurisztikák lényegében olyan leegyszerűsített kis „ökölszabályok”, amelyek tehermentesítik gondolkodásunkat, így segítségükkel még az összetettebb mentális feladatok is hamar megoldhatóak. A heurisztikák a döntési algoritmusoktól és a hasonlóan bonyolult problémamegoldási stratégiáktól eltérően nem garantálnak ugyan száz százalékos megoldásokat, ám a legtöbb esetben még így is elég jó tájékozódási pontokként szolgálnak.
A döntési heurisztikák általában különféle logikai hibákon és mentális torzításokon alapulnak (például „A repülőgépek gyakran lezuhannak.”), vannak azonban olyanok is köztük, amelyek nem maradhatnak ki egyetlen „szakavatott problémamegoldó” eszköztárából sem. Ezek már csak azért is nagyon hasznosak, mert széleskörű alkalmazásukhoz egyáltalán nincs szükségünk semmiféle háttértudásra, így általuk a legtöbb szituációban
igen sok fejtörést megspórolhatunk magunknak.
Kisebbfajta problémáink túlgondolásának megelőzéséhez három alapvető döntési heurisztikát is bemutatunk. Ezek közös vonása az, hogy mind nagyon gyorsan képesek kimozdítani bennünket a már megszokott (mondhatni becsontosodott) problémamegoldási perspektívánkból, s arra kényszerítenek, hogy egy teljesen más nézőpontból szemléljük az előttünk álló nehézségeket. Lássuk hát, melyek ezek!
Darabold fel a nehézséget!
Ha egy „óriási” gonddal állunk szemben (például szakdolgozatot kell írnunk, esetleg egy lomokkal teli sufnit kell rendbe raknunk), akkor a legokosabb stratégia az lehet, hogy a megoldandó feladatot előbb több kisebb részfeladatra bontjuk, s szép lassan, egyesével kezdjük csak el megoldani azokat. Szakdolgozatírás esetén ilyen alcél lehet például a témaválasztás, a szakirodalom-keresés, a vázlatkészítés és az egyes részek kidolgozása.
Egy probléma feldarabolása és lépésről lépésre történő megoldása meglepően egyszerűvé képes tenni még a legnagyobb kihívásokat is! Ez a fajta heurisztika ráadásul három dolog miatt is előnyös. Egyrészt azért, mert tehermentesíteni tudja a gondolkodásunkat. Másrészt azért, mert általa sokkal nagyobb figyelmet tudunk fordítani a részletekre. Harmadrészt pedig azért, mert ha az egyes alcélokat konkrét időpontokhoz is kötjük, akkor
hosszú távon sokkal motiváltabbak és hatékonyabbak lehetünk.
Menj elölről visszafele!
Bizonyos problémák esetén azért vagyunk szorult helyzetben, mert az előttünk álló feladat olyan sok és sokféle választási lehetőséget tartalmaz, hogy azt sem tudjuk, melyik oldalán ragadjuk meg a dolgokat. Ebben az esetben sokat segít, ha a célunktól visszafele próbálunk meg gondolkodni! Ez a fordított heurisztika lehetővé teszi ugyanis, hogy kizárjuk azokat a logikai zsákutcákat, amelyekbe könnyen belesétálnánk, ha előrefele gondolkodnánk.
A visszafele haladás stratégiája akkor remek megoldás, amikor világos és egyértelmű az elérendő cél, s „csak” az odavezető út bizonytalan és nehéz. A hivatásos nyomozók is gyakorta folyamodnak ehhez a módszerhez a különféle gyilkossági ügyek feltárásakor. A bűntett helyszíne ugyanis a felderítendő eseménysor vége, onnan indulnak ki a szakemberek annak érdekében, hogy a nyomok mentén haladva szó szerint elölről visszafelé göngyölítsék fel az ügyet.
Keress hasonló helyzeteket!
Nagyon ritkán vesszük csak észre, hogy az egyes szituációk majdnem azonos logikai háttérrel rendelkeznek. Márpedig abban az esetben, ha az aktuális problémánk kicsit is hasonlít egy korábban már megoldott nehézségre, akkor minden esélyünk megvan arra, hogy ismét sikerrel használjuk fel a régebbi feladat teljesítése során szerzett tapasztalatainkat. Ha megtaláljuk az egyes problémák közti kapcsolódási pontot, akkor onnantól kezdve
pofonegyszerű lesz a dolgunk!
Hasonló taktikát alkalmazott az az ókori matematikus is, akinek híres „Heuréka!” (= „Megtaláltam!” / „Rájöttem!”) felkiáltásáról magukat a heurisztikákat is elnevezték. Arkhimédész ugyanis a legenda szerint fürdés közben – a vízbe merülő testek analógiája révén – jött rá arra, hogy miként is tudná pontosan kiszámítani a királyi korona aranytartalmát. Mit is tett ő valójában? Nos, lényegében „áttranszferálta” az egyik helyzet megoldását egy másik (nagyon hasonló) problémára, s lám, jött is az isteni sugallat.
Alkalmazd a gyakorlatban!
Most, hogy végre megismerted a legalapvetőbb, egyszersmind leghasznosabb probléma-megoldási heurisztikákat, emlékeztesd magad a későbbi használatukra. Emberek lévén szeretünk ugyanis gondolkodás nélkül nekiesni az előttünk álló feladatoknak, aztán pedig kimerítő örlődéssel eltölteni végtelen időintervallumokat. Holott rengeteg szituáció igen könnyen és gyorsan megoldható, ha megtaláljuk a megfelelő „rövidítő utakat”.
Felhasznált szakirodalom: Zimbardo, P. G., McCann, V., & Johnson, R. L. (2017). Pszichológia mindenkinek 2. - Tanulás - Emlékezés - Intelligencia - Tudatosság. Libri Kiadó, Budapest.
