Indulj el egy úton… avagy a barátságok örökké tartanak?

Szeretjük azt gondolni, hogy barátként egy életre elköteleződünk a másik mellett. Jó megélni, amikor egy-egy barátság akár évtizedeken is átível. Azonban sokszor ez a nem reális elképzelés – hogy a barátságoknak örökké kellene tartaniuk – olyan kapcsolatokban tartanak benne, melyeknek már „lejárt a szavatossága”, amelyek már nem hatnak jól ránk.

Réka és Anna általános iskola óta jó barátok, a régóta tartó kapcsolatuk során sok nehézségen mentek keresztül mind a ketten. Egymás mellett voltak a tinédzserkori szorongások, a számtalan szakítás, a gyerekeik születése, Réka házasságának vége, Anna édesanyjának halála alatt. Azonban mostanra, 40-es éveikre kevés közös maradt bennük – egymás mellett megélt múltjukat leszámítva. Rékát fárasztja Anna folyamatos megerősítésre való igénye. Próbált jó hallgatóság lenni, de Anna az empátiára kritizáló megjegyzésekkel, agresszióval reagált. Réka bűntudatot érez Anna üzeneteinek ignorálása miatt, ugyanakkor úgy érzi, ha beszélnének, az csak fájdalmat és haragot szülne.

Mikor érkezik el egy baráti kapcsolat lezárásának ideje?

Egy barátság akkor működik jól, ha pozitív értékeket ad az életünkhöz: támogatást, kikapcsolódást, nevetést, empátiát – az együtt töltött idő nagyobbik részében. Természetesen mint minden kapcsolatot, a barátságokat is tarkítják olykor konfliktusok, egyet nem értések, ez azonban nem jelenti a kapcsolat végét. Ha a különbözőségek, nehéz érzések nyíltan és őszintén a felszínre tudnak kerülni, abban az esetben elhangzásuk erősítheti is a baráti kapcsolatot. Honnan tudhatjuk tehát, mikor értünk el arra a pontra, amikor egy barátság már nem egészséges? Íme néhány jel, amiből arra következhetünk, hogy egy kapcsolat többet árt nekünk, mint használ, és talán ideje lenne lezárni a viszonyt:

• Úgy érezzük, „elfejlődtünk” egymás mellett. Már kevésbé egyeznek érdeklődéseink, értékeink egymással.
• A barátunk többet vesz ki, mint tesz bele a kapcsolatunkba. Nem támogató, mindig szüksége van valamire tőlünk, és nem viszonozza a befektetett energiánkat.
• Barátunk olyasmikre kér, amik számunkra nem komfortosak (például hazudjunk az érdekükben a párjuknak).
• Tojáshéjakon kell lépkednünk a másik közelében, attól tartva, hogy csalódást okozunk, megbántjuk a másikat.
• Barátunk durva, bántó, túl kritikus, vagy pletykál rólunk.
• Ha a másiknak okozott fájdalomért, kellemetlenségért nem kérünk bocsánatot, nem vállalunk felelősséget, nem szeretnénk változtatni rajta.
• Visszatérő konfliktusaink, nézeteltéréseink vannak, melyek nem oldódnak meg.
• Barátunkkal töltött idő inkább tűnik kötelességnek, mint kikapcsolódásnak.
• Úgy érezzük, nem lehetünk önmagunk a másik társaságában.

Egy baráti kapcsolatot lezárni nagy és nehéz döntés. Fájdalmas beismerni magunknak, hogy az adott kapcsolatot nem tudjuk megmenteni, és feltehetőleg boldogabbak vagyunk akkor, ha a másik nem része az életünknek. Fontos, hogy ne impulzusból döntsünk kapcsolatokról, hanem fontoljuk meg, hogyan érzünk a másikkal kapcsolatban. Érdemes tehát néhány lépés távolságból végiggondolni a kapcsolatot.

Milyen szempontokat érdemes végiggondolni?

Amikor egy kapcsolatról gondolkozunk, mindig a jelen érzéseinket, élményeinket vegyük figyelembe. A múltban történt, közös szép emlékek, boldog idők könnyedén elviszik a fókuszunkat arról, hogyan is érezzük magunkat jelen pillanatban ebben a kapcsolatban. A szempont az, hogy a kapcsolatunk a jelenben egészséges-e számunkra. Az alábbiakban néhány kérdést vetünk fel, melyek segíthetnek átgondolni a barátságot.

• Vágyom arra, hogy beszélhessek vagy találkozzam a barátommal?
• Jól érzem-e magamat, amikor közösen időt töltünk?
• Milyen hozzáadott értéke van az életemben ennek a kapcsolatnak? Mit kapok a másiktól?
• Érzem-e, hogy tisztel, megbecsül engem?
• Számíthatok-e arra, hogy mellettem áll?
• Mit hoz ki belőlem a vele töltött idő? Mozgósítja a legjobb énemet?
• Van-e köztünk adok-kapok, vagy elbillen a mérleg valamelyik oldalra?
• Kifejeztem számomra az aggodalmaimat? Mit tettem annak érdekében, hogy fejlesszem, jobbá tegyem kettőnk kapcsolatát? Látok-e arra esélyt, hogy jobb legyen a kapcsolatunk?
• Mióta érzek így? Milyen régóta húzódnak meg a kapcsolatban lévő nehézségek?
• Lenne értelme ritkítani a találkozásokat, esetleg szünetet tartani? Mi változna?

Lezárnám a kapcsolatot – rossz ember vagyok?

Fontos emlékeznünk, hogy egy kapcsolat lezárása nem feltétlenül negatív dolog. Amiért felelősséget kell vállalnunk, az első sorban saját magunk – és a saját jóllétünk. Természetesen nem minden empátiát nélkülözve, de fontos szem előtt tartanunk, nekünk mi a jó. Sok esetben ez konfliktusban áll azzal, amit mások várnak tőlünk, azonban érdemes ezeket az ellentéteket a saját érdekünkben felvállalnunk. A „megfelelő” barátokkal körülvéve, támogató, alapvetően pozitív emberek társaságában könnyebben tarthatjuk fenn mi is az érzelmi egészségünket, öngondoskodásunkat.

Egy kapcsolat lezárása, a lehetőség, hogy ezzel megbántjuk a fontos másikat, bűntudatot és szégyenérzetet idézhet elő bennünk, annak élményét, hogy valami rosszat tettünk, hogy rosszak, érdemtelenek vagyunk. Ezek az érzések olyan erőssé válhatnak, hogy aztán megakadályozzák, hogy pontot tegyünk egy kapcsolatra.

Ahhoz, hogy ezeken a nehéz érzéseken felülemelkedhessünk, emlékeztessük magunkat arra, hogy egy barátság lezárása nem a kudarc vagy a mi elégtelenségünk jele. A hosszú távú, főleg a kamaszkorban, vagy az előtt kezdődött kapcsolatokban gyakran előfordul, hogy „elfejlődünk” egymás mellett, hiszen húszas éveink végéig még aktívan és jelentősen változhat a személyiségünk. Könnyen lehet, hogy míg a kapcsolat elején nagyon hasonlóan gondolkodtunk, addig pár év elteltével – különböző élmények, környezeti hatások befolyására máshogyan gondolkozunk, más értékeket képviselünk. Normális, a fejlődéssel együtt járó folyamat tehát, hogy barátságainkból olykor kivész az a plusz, és már nem tudunk annyit adni egymásnak. Engedjük hát meg magunknak, hogy aszerint cselekedjünk, amit jónak érzünk.