Egy jó katona helytáll hóban, fagyban. Ehhez fontos, hogy mind fizikálisan, mind pedig mentálisan ép és egészséges legyen. Az előbbiről gondoskodnak a testnevelő tisztek, az utóbbi viszont a katonaság kötelékében szolgálatot teljesítő pszichológusok feladata. Hogyan jutott el odáig a magyar haderő, hogy „rendszeresítse” a pszichológusokat? Miben tudnak segíteni a szakemberek a bajtársaiknak és családjaiknak? A Magyar Honvédség „25 éves a Csapatpszichológiai Szolgálat” címmel rendezett szakmai konferenciát. Tudósításunk.
Az idei év a kerek évfordulókról szól a magyar haderő háza táján. Százhetven éve, 1848-ban határoztak a Honvédség felállításáról, valamint idén ünnepli huszonöt éves évfordulóját a csapatpszichológiai szolgálat. Ebből az alkalomból rendeztek szakmai konferenciát a Stefánia Palotában, ahol többek között összegyűltek a különböző alakulatoktól érkező csapatpszichológusok, parancsnokaik, valamint a társszervek képviselői.
Réges régen...
Az esemény megnyitóját követően dr. Kovács Zoltán egyetemi magántanár tartott előadást. A magyar katonapszichológia kialakulásának megértéséhez érdemes visszatekinteni a múltba. A hazai munkapszichológusok ugyan a negyvenes évek végéig tartották a tempót a külföldi kollégákkal, ám a kommunista hatalomátvételt követően
a pszichológia mint szakma szovjet mintára szinte teljes egészében felszámolásra került az országban.
Pedig az ötvenes-hatvanas években már virágzott az alkalmasságvizsgáló eljárással és szervezetpszichológiai elemzésekkel foglalkozó munka- és szervezetlélektan.
Aztán – évtizedekkel később – a hetvenes évek végén újra megjelentek a pszichológia morzsái, többek között az akkori Néphadseregben is. Nagy áttörés azonban nem történt. Az évek csak teltek, de a szakemberek még a rendszerváltást követően is csak a sorozóhivatalokban voltak fellelhetők. Kovács Zoltán úgy fogalmazott: „a 90-es évek elején a magyar katonapszichológia egyfajta moratóriumban volt. Kereste a helyét a Honvédségen belül”.
A fordulat 1992-ben következett be, amikor is a Debreceni Egyetemen megkezdődött az első katonapszichológusok képzése.
A kezdetben csak férfiakból álló társaság az idő múlásával több hölgy kollégával is kiegészült, s mára már szinte kiegyenlített a nemek aránya.
Sok helyen ott vannak
A nap további részében az alakulatoktól érkező pszichológusok, valamint további meghívott előadók tartottak rövid előadásokat. Dr. Lippai Péter beszámolójában megjegyezte, hogy mára már nem csak az alkalmasságvizsgálatok körére szűkül a katonapszichológusok feladata.
„Rendkívül sok helyen ott vannak a kollégáim”
– mondta az ezredes. Csak néhány feladatkört említve, részt vesznek a külszolgálatra készülő állomány felkészítésében, ott vannak a missziós területeken, valamint a hazaérkezést követő visszaillesztésnél is nagy szükség van a szakértelmükre. Fontos, hogy a parancsnokok mind egyéni, mind pedig csoportos beszélgetések és foglalkozások tartásában számíthatnak a munkájukra.
„Angyalbőrben minden kicsit más”
Lippai Péter szerint parancsnokfüggő, hogy ki mennyire támaszkodik a „pszichológusa” segítségére. Kétségtelen azonban, munkájuk fontos abban, hogy az állomány egy jól olajozott gépezetként működjön. Tapasztalatok alapján, missziós körülmények közt különösen nagy szükség lehet a szakemberre.
Sok olyan probléma merülhet fel ilyen helyzetben, amelyek az itthoni környezetben nem, vagy sokkal kisebb mértékben.
Először is, a legtöbb külszolgálat elején nehéz hozzászokni az eltérő kultúrához, időjárási körülményekhez. Az idő múlásával ezek ugyan enyhülnek, ám a honvágy és a szerettekért való aggódás jelen van, ahogy az a Bikini zenekar dalszövegében is megjelenik: „Egyedül fekszem az ágyamon, alszik a tábor s én folyton csak rád gondolok. Hidegen ragyognak a csillagok”.
Egy másik nagy nehézség annak a kérdése, hogyan lehet valakit felkészíteni egy másik ember megölésével járó lelki nehézségekre, és az azokkal való megküzdésre. Ez a probléma egyáltalán nem ritka. A fegyveres szerveken belül jól ismert a poszttraumás stressz szindróma, vagyis a PTSD. Ennek felismerése és kezelése a pszichológus egyik kiemelt feladata. Mindez azért fontos, hogy megelőzze a súlyosabb következményeket.
Immár huszonöt éve, hogy a fehér köpenyes pszichológusok helyét felváltották az angyalbőrbe bújt szakemberek. A haderőn belüli megbecsültségüket növeli az is, hogy ők is elsősorban katonák. Ugyanazok a fizikai, egészségügyi és pszichikai feltételek vonatkoznak rájuk, mint minden más katonára, így tőlük jobban elfogadják a segítséget, mint egy külsős személytől.
