„Inkább a támadás a kamu” – Zimbardo a Mindsetnek

Nemrég megtámadták a szociálpszichológia egyik legjelentősebb kutatásának, a Stanfordi börtönkísérletnek hitelességét. Ben Blum közel ötven év távlatából igyekezett cáfolni a vizsgálat eredményeit, ezzel új fejezetet nyitva a pszichológia történelmében. A pszichológus társadalom alapjait megrengető vádakra Philip Zimbardo, a börtönkísérlet vezető kutatója most a Mindset Pszichológiának nyilatkozva válaszolt. 

Heves botrány kerekedett a szociálpszichológia egyik alapkövéül szolgáló Stanfordi börtönkísérlet körül az elmúlt hetekben. Ben Blum egy, a Mediumon közzétett cikkében dokumentumokat közölt, s azokra alapozva érvénytelennek címkézte a hetvenes évek átütő eredményekkel szolgáló kutatását.

Philip Zimbardo elhíresült vizsgálatában fiatalokat monitoroztak, akiknek – egy véletlenszerű választás alapján – börtönőrök és rabok szerepét kellett eljátszaniuk. A kísérletet azonban kénytelenek voltak a tervezettnél hamarabb befejezni, ugyanis a börtönőrök és a rabok viselkedése is drasztikusan megváltozott. A felügyelők annyira beleélték magukat a szerepbe, hogy kegyetlenül és megalázóan viselkedtek a fogvatartottakkal, akik erre rosszul reagáltak. Végezetül a helyzet annyira eldurvult, hogy a kísérlet vezetése idő előtt felfüggesztette a kutatást.

Zimbardo tudományos alapon áll ki korábbi eredményei mellett 

Ben Blum botrányt kirobbantó cikkében arról ír, a kísérlet nem vehető komolyan, ugyanis véleménye szerint a kutatók utasították a felügyelőket a rabokkal való kemény bánásmódra annak érdekében, hogy nekik kedvező eredményeket produkáljanak. Állításait Blum hangfelvételekkel támasztja alá.

Az őt és kísérletét ért vádakra Philip Zimbardo június 20-án a Mindset Pszichológiának küldött közleményében válaszolt. A közel húszoldalas dokumentumban a kísérlet vezető kutatója szisztematikusan cáfolja Blum állításait és áll ki korábbi eredményei mellett. Tanulmányok összeszedettségét idéző cáfolatában a kutató hat pontba foglalta össze az őt ért vádakat, s fejtette ki azokhoz kapcsolódóan véleményét.

1. Az őrök befolyásolása

A kísérlettel szembeni leghangsúlyosabb vád, hogy az őrök utasításra voltak kegyetlenek, és nem a szerepükből adódóan. Zimbardo elismeri, hogy instrukciót adott arra, hogy tartsák fenn a jogszerűséget és a rendet, és követeljenek tiszteletet a raboktól, hogy a börtön valódiságának a látszata meglegyen. Tehát volt olyan instrukció, hogy éljék bele magukat abba a szerepbe, ahogyan elképzelnek egy „kemény” börtönőrt, de a továbbiakban nem írták körül, hogy hogyan legyen valaki hatékony börtönőr. Kiemeli, hogy egy zendülés lecsillapodása után váltak az őrök még keményebbé.

2. Szándékos kegyetlenkedés

A második pont szerint a kísérlet egyes résztvevői azért kegyetlenkedtek, hogy a Zimbardo által elképzelt eredményeket hozza a kutatás. Blum cikkében David Eshelman, másik nevén John Wayne esetére hivatkozott. Wayne a kísérlet során kezelhetetlenül viselkedett, a felrótt vádak szerint azonban ez a viselkedésmód csupán egy szerep tudatos eljátszásából fakadt.

A vezető kutató válaszában részletesen ír Wayne kegyetlenkedéséről; arról, hogy nem adott elég ételt a raboknak, fizikai megpróbáltatásoknak tette ki őket, illetve – szórakozás céljából – megalázó helyzetbe kényszerítette a fogvatartottakat. Kiemeli: Wayne saját állítása szerint bábmesternek érezte magát, aki játszhat a többi emberrel.

Zimbardo szerint „egyértelmű, hogy az ehhez fogható cselekedetek túlmutatnak egy feltételezett szerep eljátszásán, amelyben a »keménykedő őrt« kell alakítani”.

3. Színlelt összeomlás

A vádak szerint egy fogvatartott csupán megpróbálta leutánozni az idegösszeomlás tüneteit, lényegében szimulált. A kritika alapjául Doug Korpi, avagy 8612-es fogvatartott esete szolgált, aki Blum szerint szintén csak színészkedett, így a kísérlet megszakítása az ő esetében nem is feltétlenül volt indokolt.

Zimbardo felhívja rá a figyelmet, hogy Korpi narratívája az évek során sokat változott, számos különböző indokot adva arra, anno miért hagyta el a kísérletet. Kulcsfontosságúnak tartja a kutató azt az estét, mikor Korpi kiborult, a cellájában ordította: „nem jutok ki innen, nem fognak minket kiengedni”. Ezzel a kiakadással nyilvánvaló módon rossz hatást gyakorolt a többi rabra, akik később reménytelenség-érzésről és a valós fogvatartottság-érzéséről számoltak be. Egyébként Korpi maga is azt mondta, ténylegesen fogságban érezte magát a kísérlet során.

Zimbardo kiemeli: a cellában kiabálós eset után Craig Haney döntött úgy, hogy megszakítják a Korpival való kísérletezést, ugyanis állapotára való tekintettel semmi értelmét nem látták a további vizsgálódásnak. A közleményben a kutató bevallja: ő maga is kételkedett Korpi reakciójának őszinteségében, de egyetértett abban, hogy mindenképp helyénvalóbb lenne szabadon engedni a fiatalt.

4. Árulás a kutatócsoporton belül

Blum érvként sorakoztatta cikkében, hogy Zimbardo csoportjának egy tagja a nyilvánosság előtt hibásnak és hamisnak bélyegezte a kísérletet. Ennek hátterében a Carlo Prescott nevéhez kötött „A Stanfordi börtönkísérlet hazugsága” című, 2005-ben publikált írás áll.

Válaszában Zimbardo azt írja, a valóságban Prescottnak köze sincsen ehhez az íráshoz, csupán felhasználták a nevét. A kutató szerint a tizenhárom évvel ezelőtti kritikát az a Michael Lazarou forgatókönyvíró írta, aki azután kezdte őt negatív színben feltüntetni, hogy Zimbardo nem neki adta a kísérlet megfilmesítésének lehetőségét.

5. Megismételhetetlen eredmények

A soron következő kritika szerint egy brit társaság nem tudta megismételni a kísérletet, így annak eredményei tudományos szempontból kétségesek. Blum ezt egy BBC-TV műsorra alapozva állítja, ahol a kísérlet mintájára börtönőröket és fogvatartottakat választottak ki, s filmezték viselkedésüket.

Ebben az esetben az eredmények a hetvenes évekbeli kutatástól eltérően alakultak: a rabok bizonyultak erősebbnek, az őrök „fokozódó paranoiáról, depresszióról és stresszről számoltak be, valamint többen panaszkodtak, hogy zaklatják őket”. Végezetül számos őr otthagyta a műsort, míg a rabok közül mindenki kitartott.

Zimbardo válasza szerint mindez nem mérvadó, ugyanis a tévéműsor nem felel meg olyan feltételrendszereknek, hogy annak alapján egy tudományos kísérlet megismételhetőségét vitathassuk. Példának okáért Zimbardo szerint hatalmas befolyásoló erővel bírhatott a színészekre a tény, hogy viselkedésükről olyan felvétel készül, amiről tudják, világszerte elérhető lesz a közönség számára.

6. Gyenge publikációs felületek

Blum utolsó megcáfolt állítása szerint Zimbardóék szándékosan nem szakértők által felülvizsgált folyóiratokban publikálták eredményeiket, így elkerülve a visszautasítást.

A kutató válasza szerint erről szó sincs – technikai okai vannak annak, hogy elsőként a Journal of the Office of Naval Research publikálta felfedezéseiket. Az ügy hátterében elmondása szerint az áll, hogy korábban támogatást kapott az ONR-től, akik ennek okán ragaszkodtak hozzá, hogy náluk lássanak napvilágot az eredmények először. Hozzáteszi: másodjára a Journal of Criminology-ban jelentették meg felfedezéseiket, a folyóirat szerkesztőjének kérésére.

Zimbardo hozzáteszi: való igaz, hogy számos nem szakmai felületen szerepeltették a kísérlet eredményét – hogy minél több ember megismerhesse azokat –, ám emellett a tudományos folyóiratok világában is megállták helyüket.

Zimbardo egyébként magyarországi előadásaiban is többször is elmondta, miben hibázott és mit nem vett észre a börtönkísérlet közben. Saját bevonódását például mint börtönigazgató évek óta revideálja, és hasonló esetekben a vak, azaz a kísérlet célját nem ismerő, külső vezető személy alkalmazását javasolja.

A professzor azt is megjegyzi, hogy a vádaskodó író nagybátyjának perében Zimbardo szakértőként vett részt, valószínűleg hozzájárulva annak jóval enyhébb büntetéséhez egy bankrablási ügyben – azt pedig mi tesszük hozzá, hogy a bloggernek nemrég jelent meg könyve a bűntettet katonaként elkövető rokona története alapján.

A részletes cáfolat végén Zimbardo zárásként megfogalmazza: továbbra is hiszi, hogy „a Stanfordi börtönkísérlet kiérdemelte jogos helyét, hozzájárult ahhoz, hogy a pszichológia jobban megértse az emberi működést és annak teljes dinamikáját”.

•••

(A borítókép forrása itt található.)