Emlékezetkutatás, könyvírás a teljesítménypszichológiáról, előadásszervezés, találkozás inspiráló szaktekintélyekkel. Az MCC–Mindset Pszichológia Iskolában számtalan lehetőség kínálkozik arra, hogy a pszichológia tudományának különböző árnyalatait a lehető legtöbb módon fedezzék fel a diákok. De kikkel is találkozhat, mire számíthat és mit nyer az a diák, aki csatlakozik a közös munkához? Fülöp Ákossal, az iskola Sport- és Teljesítménypszichológia Műhelyének vezetőjével, Reichardt Richárddal, a Kognitív Idegtudományi és Neuropszichológiai Műhely vezetőjével és Fejér Dániellel, az Akadémikus Pszichológia Műhely kutatójával beszélgettünk.
Elsőre talán sokaknak meglepő lehet, hogy pszichológiai témában három férfi nyilatkozik meg. Még mindig él az elképzelés, hogy ezen a tudományterületen a nők dominálnak, legyen szó szakemberekről vagy kliensekről. Ez csupán sztereotípia vagy valóban így van?
Fejér Dániel: Ez abszolút valós jelenség. Olyannyira, hogy a pszichológia alapszakon egy frissen induló egyetemi évfolyamon – tapasztalatból beszélek, hiszen még tanulok – olyan százhúsz főből száztizenhárom lány és hét fiú, de ebből a hétből is kikopnak páran. Természetesen ez az arány nem minden esetben állja meg a helyét, de jól érzékelteti, hogy nem egy ötven–ötven százalékos megoszlásról beszélünk.
Fülöp Ákos: Az ok részben az, hogy a kultúránkból fakadóan a nők legálisabban foglalkozhatnak az érzelmeikkel, a lelkivilágukkal, hiszen ők a családi élet szervezői, az otthon melegének éltetői, míg a hagyományos modell szerint az igazi férfi kemény, nem sír, magában tartja a bánatát. A szerepek átjárhatóbbá válásával azonban ez is változik. Ahogy alakul a belső munkához fűződő viszonyunk is. Alapvetően
Magyarországon sajnos még mindig pejoratív kifejezés a pszichológushoz járás, de a fiatalabb generációk felé haladva az önreflexió, az önfejlesztés igénye egyre magasabb.
Tapasztalatom szerint a kétezres évek után született korosztály hihetetlenül nyitott – ami a pszichológia szak évek óta töretlen népszerűségéből is látszik. Ez pedig hat az idősebb korosztályra is.
Fülöp Ákos, Fejér Dániel és Reichardt Richárd
Ti hogyan találtatok rá erre a pályára, majd onnan a Mindset–MCC Pszichológia Iskolára?
F. Á.: Nálam ez úgy indult, mint rengeteg családnál, mikor az érettségi évében a szülők leültetik a gyereket a vacsoraasztalhoz és családi körben megvitatják, hogyan tovább. Élsportolóként első sorban a sportban gondolkodtam. Akkoriban versenyszerűen kajakoztam és a riói olimpia lebegett a szemem előtt. Mikor azonban nem sikerült a kvalifikáció, civil szakma után néztem. Ennek megfelelően felvázoltunk a, b és c opciókat. Az első terv volt a sportpszichológia. Mivel egész életemben mozogtam és sportolók között töltöttem a mindennapjaimat, magától értetődő volt, hogy ebben a közegben fogom a leginkább megtalálni a helyemet, itt tudok a legtöbbet adni, így lettem sportpszichológus. A magánpraxisomban főleg élsportolókkal foglalkozom, a párizsi olimpiára is készítek fel versenyzőket, emellett az MCC-Mindset Pszichológia Iskolában a Sport- és Teljesítménypszichológia Műhelyt vezetem.
F. D.: Nekem a gimnázium alatt volt egy kedves hittantanárom, aki a lelkiség témakörén belül a hit mellett a pszichológiai jellegű gondolatokat is integrált a tananyagba. Többek között az ő órái keltették fel bennem az érdeklődést a szakma iránt és indítottak el ezen a pályán. Most a tanulmányaim mellett az Akadémikus Pszichológia Műhely kutatójaként és a Pszichológia Iskola szakmai koordinátoraként dolgozom.
Reichardt Richárd: Nekem kacskaringósabb volt az utam. Én a biológia felől közelítettem a pszichológiához. Először állatkísérletes idegtudománnyal foglalkoztam, de hamar rádöbbentem, hogy az nem az én világom. Nagyon érdekes terület, de maga a módszertan távol áll a személyiségemtől. Ezért kanyarodtam el a biológiától a kísérleti pszichológiához. Annak kognitív irányzatában ugyanis központi kérdés az agyműködés, amely akár embereket, akár állatokat vizsgálunk, hasonló kérdéseket vet fel, de sokkal inkább nekem való. Ezt képviselem a Kognitív Idegtudományi Műhely vezetőjeként is.
Reichardt Richárd
Az MCC–Mindset Pszichológia iskola három műhelye három nagyon eltérő területre fókuszál. Miért pont ezek azok a témák, amelyekre szerintetek ma különösen nagy hangsúlyt kell fektetni?
R. R.: A Kognitív Idegtudományi Műhelyben elsősorban azt vizsgáljuk, hogyan függnek össze az agy biológiai és mentális működései. Ez elképesztően izgalmas és aktuális terület. Ahogy ezeket a kapcsolatokat egyre inkább megértjük, a modern orvoslás olyan lehetőségei tárulnak fel előttünk, amelyek eddig elképzelhetetlenek voltak. Gondoljunk például a beszédszintetizáló módszerek terén tett előrelépésekre: azok az emberek, akik eddig képtelenek voltak kifejezni magukat, az idegtevékenységek dekódolásával teljesen új szinten tudnak kapcsolódni a környezetükhöz. De említhetném azokat a kísérleteket is, ahol lebénult emberek járásképességét adják vissza gerincvelőbe ültethető eszközökkel vagy látássérültek nyerik vissza hasonló elvek mentén a látásukat. Ezek hatalmas előrelépések, amelyek az idegtudomány fejlődésének köszönhetőek.
F. Á.: A Sport és Teljesítménypszichológia Műhely három pilléren nyugszik. Az egyik maga a sportpszichológia, a másik a jóllét, szabadidő és rekreációpszichológia területe, a harmadik a teljesítménypszichológia. Utóbbi a leghangsúlyosabb. Ennek egyszerű oka van: modern világunk teljesítményalapú kultúrát alakított ki, amelynek egy célja van: mindig többet, többet és annál is többet. Gondoljunk csak bele. Például a GDP-nek minden évben növekednie, az egyénnek fejlődnie kell. Alapvető elvárás lett, hogy jobban nézzünk ki, többet tudjunk, egzisztenciálisan előrébb tartsunk idén, mint tavaly. Ez az irreális elvárás elvezet minket egészen a fenntartható fejlődés, a civilizáció jövőjének kérdéséig.
Ha ugyanis a tartalékok felélését, a kizsigerelést, a mindig többet, nagyobbat és gyorsabban elvet állítjuk a világunk központjába, akkor valamikor elérjük a maximumot és mind egyéni, mind rendszerszinten össze fog roppanni a rendszer.
A teljesítményt tehát nem a több, hanem az optimális szempontja felől kell megragadni, mindeközben szem előtt kell tartani a testi és lelki jóllét szempontját is.
Fülöp Ákos
F. D.: Az egész iskola küldetését jelképezi, miért ezt a három területet fedjük le. Az előbb felsorolt két műhely sürgető egyéni és társadalmi kihívásokra keresi a választ, miközben komoly evidence based, azaz bizonyításon nyugvó módon közelíti meg a pszichológiát mint tudományterületet. A pszichológia régóta harcol azért, hogy a természettudományok közé sorolják, és ne anekdotikus hókuszpókuszként söpörjék félre. Az ehhez szükséges szakmaiság biztosítása az iskola elsődleges célja, melyhez az alapot a Bunford Nóra vezette Akadémikus Pszichológia Műhely adja.
F. Á.: A tudományossághoz való ragaszkodásnak ma kulcsszerepe van. Georges Sorel filozófus, társadalomtudós vetítette előre, hogy a XXI. századra az ember vissza fog térni abba az állapotba, amikor csak használta a környezetét, de nem értette azt. Épp úgy, ahogy az ókori ember sem értette, miért van villámlás, mi sem értjük, mi történik az autónkkal, mikor hirtelen leáll.
Annyira bonyolulttá vált a világunk, hogy azt magunknak sem valljuk be.
A nem értés ugyanis kognitív disszonanciához és szorongáshoz vezet, hiszen az agy természetes módon keresi az összefüggéseket. A régi ember nem értette az elektromos kisülés és a villám látványa közti összefüggést. De magyarázatra szüksége volt, így a jelenséget az istenek haragjának tulajdonította, így oldva fel a kognitív disszonanciát. Erre gondolva nem nehéz megértenünk, miért olyan nagy ma a nyitottság az áltudományokra, az összeesküvés-elméletekre, tehát leegyszerűsítő magyarázatokra. Senkinek nincs kapacitása arra, hogy mindennek utánanézzen. Nem tud egyszerre politikus, közgazdász, orvos, atomfizikus is lenni, ezért kénytelen a hitre hagyatkozni. Emiatt nagyon fontos, hogy magas szakmai kritériumok mentén végezzük a munkánkat és tényekről, számszerűsíthető adatokról beszéljük. Mindezt ráadásul úgy kell tennünk, hogy csökkentsük a szakadékot szakemberek és a befogadók között, hogy a bonyolult világ által szőtt gubancokat fel tudjuk oldani. Az előre csomagolt, kész válaszok korában ehhez szükség van a tudománykommunikáció fejlődésére, de a szakmaiság terén nem köthetünk kompromisszumot.
Mi adja a három műhely műhely-jellegét?
R.R: Minden műhely végez oktatási tevékenységet, amely az egyetemi tananyagra épül, de mélyebb, speciálisabb tudást adva túl is mutat azon. Emellett mindenhol zajlanak különféle kutatások. Nálunk az emlékezetkutatásba csatlakozhatnak be a diákok, de a Sport és Teljesítménypszichológia Műhely tagjai például könyvet írnak a teljesítménypszichológiáról. A harmadik pillér pedig a tudománykommunikáció, amely rendezvényszervezést, cikkírást, podcast- vagy videókészítést is jelenthet. Ez a három sarokkő mindenhol megegyezik, a megvalósítás azonban már eltérőbb. A sokféle terület pedig számos lehetőséget ad a műhelytagoknak, hogy rengeteg mindent kipróbálhassanak, majd a személyiségükhöz és érdeklődésükhöz leginkább illő feladatban mélyedjenek el.
F. D.: Az Akadémikus Pszichológia Műhely amellett, hogy oktatási tevékenységet végez,összefogja és koordinálja az Iskolában zajló tudományos munkát, két nagyon innovatív projektet visz. Az egyik a healthtech-kutatás, ami a digitális technológiák és a mesterséges intelligencia szerepét vizsgálja a mentális egészségügyben. Ez a terület számtalan lehetőséget rejt magában, ami egyelőre feltárásra vár és ez a rengeteg kutatás mellett szakmai-etikai szempontok vizsgálatát is magába foglalja.
A terápia ugyanis nagyon emberközpontú terület, alapvetően az interperszonális interakcióra épül, így komoly kihívás, miként lehet valami hasonlót átültetni egy algoritmusok működtette alkalmazásba.
A másik projekt pedig a Dialektikus Viselkedésterápia, azaz a DBT meghonosítása Magyarországon. Ez egy Amerikából induló harmadik hullámos viselkedésterápia, melynek központjában a mindfulness, azaz a tudatos jelenlét és az érzelemkontroll áll. Ezekben a kutatásokban az összes műhely részt vesz, tehát ezek nem egymástól elszigetelt folyamatok.
Fejér Dániel
Akit megragadtak az olvasottak, hogyan tud csatlakozni az iskolához?
F. Á.: Első és másodéves pszichológus hallgatókat várunk, akik legközelebb 2024 tavaszán tudnak majd jelentkezni a Mathias Corvinus Collegiumba. Az MCC-ben az életkornak megfelelően különböző státuszokat kapnak a diákok. Az alapképzés első éve egy junior képzés, amikor a résztvevők számos tudományterület – például jog, közgazdaságtan, politológia – tárgyait tanulják, majd a BA második és harmadik évben van lehetőségük belépni a különböző iskolákba, így például a Pszichológia Iskolába is, majd a mesterképzés alatt mélyíthetik el a tudásukat műhelytagokként, közösségszervezőként vagy a Vezetőképző résztvevőjeként. Az MCC ezáltal igyekszik lefedni azt az öt évet, amit egy diák általában az egyetemi tanulmányaival tölt, az ott kapható tudást kiegészítve és színesítve. Azt mondanám, hogy az MCC–Mindset Pszichológia Iskola egy lehetőség, amibe ha az ember beleteszi az energiáját, rengeteg pluszt vehet ki
Számotokra mik azok az élmények, amikor igazán azt érzitek, megéri beletenni a képzésbe az energiát?
R. R.: Szeretem, hogy a diákok itt nagyon aktívak az órákon, ami ma sok helyen nem jellemző. Ráadásul elgondolkodtató kérdéseket tesznek fel az anyaggal kapcsolatban. Mivel kisebb csoportokban dolgozunk, mint az egyetemen, gördülékenyebb és mélyebb a tananyag megbeszélése, amely ezáltal jobban ki tud teljesedni.
Van egyfajta együttgondolkodás, amiben jó részt venni.
F. D.: Én az Iskola kötelékében a munkám során azt élem meg, hogy egy nagyon masszív gyakorlati tudásanyagot kapok, miközben a tevékenységem által elmélyülök a megszerzett lexikális tudásban, mindezen felül pedig olyan szaktekintélyekkel léphetek kapcsolatba, akiknek a szavait érdemes az embernek elraktároznia. Itt tényleg azt érzem, hogy minden nap egy kicsivel több leszek. Nem csak átfolyik rajtam a tudásanyag, hanem tégláról téglára rakódik le bennem az információ és a gyakorlati készségek. Meggyőződésem, hogy az Iskola hallgatói is hasonlóan élhetik meg az itt töltött éveiket, amennyiben hajlandóak beletenni a kellő energiát és szakmai alázatot saját képzésükbe.
F. A.: Ez az iskola egy óriási játszótér tele lehetőségekkel. Ez az egyik nagy előnye, de egyben kihívása is. Minden diáknak fókuszáltnak kell lennie, hogy ne vesszen el a lehetőségekben. Tudatosan kell építkezni, mert itt végtelen irányba végtelen lehetőség nyílik. Nekünk módunkban áll olyan dolgokat kipróbálni, tesztelni, amire egyetemi keretek között nincs lehetőség. Sokkal kisebb létszámú csoportokban, sokkal szorosabb mentor–diák partnerségi viszonyban, egyénre és helyzetre szabva, elképesztő intenzitással tud zajlani az elmélyült munka. Van rá tér, van rá lehetőség és van rá idő.
