Nem olyan rég hatalmas port kavart annak a közgazdásznak a felvetése, aki az incel mozgalmak erőszakos törekvéseit a szex újraelosztásával orvosolná. Szerinte kevés figyelmet kapnak a szexuális egyenlőtlenségek, a frusztráció pedig számos esetben erőszakot szül és emberéleteket követel, így ő a szexhez való jogban látja a megoldást. A témáról szexuálpszichológiával foglalkozó szakértőinket kérdeztük.
Az incel kifejezés annyit tesz: „involuntarily celibate”. Olyan férfiakat jelöl, akik nem szándékos cölibátusban élnek, tehát hiába szeretnének szexuális kapcsolatot létesíteni, egy nő sem hajlandó erre velük. Ez a szexuális frusztráció végül gyűlöletbe, és súlyosabb esetben erőszakba csap át. Az interneten egyre jobban elterjedtek az incel férfiakat gyűjtő fórumok, ahol egymást uszítják a szexuálisan frusztrált férfiak arra, hogy hiányukat megbosszulják, bármi áron. Számos merényletet erre a mozgalomra vezetnek vissza, az egyik leghíresebb példa Elliot Rodger története, amelyről már itt írtunk. De sajnos nem is szükséges túlzottan visszamenni az időben, legutóbb áprilisban hajtott egy kanadai férfi a járókelők közé a szex hiányából fakadó frusztrációjának eredményeként.
A frusztráció mögött a szex hiányán túl számos lélektani tényező állhat. Szakértőinket kérdeztük a témáról, és arról, ők vajon mit gondolnak a közgazdász felvetéséről a megoldással kapcsolatban.
Dr. habil. F. Lassú Zsuzsa pszichológus, az ELTE TÓK habilitált egyetemi docense:
„A jelenség nem szexuálpszichológiai, hanem társadalomlélektani értelmezést igényel. Az, hogy jelenleg a diskurzus a szexre irányul, annak jele, amit közhelyként régóta ismerünk:
A VILÁGON MINDEN A SZEXRŐL SZÓL, KIVÉVE A SZEXET, MERT AZ A HATALOMRÓL SZÓL.
Ugyan az említett mozgalom egyértelműen egyéni frusztrációk szüleménye, de nem jöhetne létre a patriarchátus nyíltan szexista közgondolkodásának fennmaradása nélkül. Ebben a gondolatrendszerben a nő a férfi számára árucikk, és mint más javak, a nők megosztása körül is versenyhelyzet teremtődik. Ebben a versenyben alulmaradnak az »omegák«, akik a dominancia-sorrend végén helyezkednek el, mert sem anyagilag, sem szexuálisan, sem intellektuálisan, sem érzelmi és társas szempontból nem vonzóak. Ahelyett, hogy egyénileg keresnének megoldást nehézségeikre és fejlesztenék magukat, hogy vonzóvá váljanak a nők számára, elkezdik a nőket hibáztatni kudarcaikért.
A másokat hibáztató attitűdnek és agressziónak jó felületet ad az online tér, ahol arctalanul lehet szitkozódni és megerősödni saját véleményünkben, nem meghallgatva más nézőpontját. Csakhogy az alapkiindulás hibás, mivel
A NŐ NEM ÁRUCIKK, NEM KÖZJÓ,
amiből mindenkinek joga van részesülni! Vegyük tudomásul, hogy a nőnek joga van bárkit, bármikor visszautasítani, és ehhez még indoklásra sincs szüksége.
A jelenséget nem lehet pusztán az egyén nézőpontjából szemlélve megoldani, hanem szükséges egy, a nők jogait elismerő társadalomi-politikai akarat. De a társadalmi-politikai akarat nélkül is bízhatunk férfitársaink józanságában, fejlődőképességében. Ha a férfi szeretne sikeresebb lenni a párkapcsolatokban, lehetősége van fejleszteni bármilyen vonását, hátrányosnak tekintett adottságát. Mindehhez első lépésben az kell, hogy az önsajnáltatás és mások hibáztatása helyett a saját kezébe vegye élete irányítását, felelősséget vállaljon sorsáért és fejlődéséért.”
Dr. Hevesi Krisztina szexuálpszichológus:
„Az incel valójában nem a női elutasításról, hanem a férfiak közötti versengésről szól. Van egy paradox csavar az egész mozgalomban: a más férfiakkal szemben a nőkért folytatott versengésben alulmaradt hímek harcra hívják a többieket – saját tehetetlenségük és cselekvésképtelenségük miatti dühük folytán. Mivel úgy érzik, eszköztelenek, nem rendelkeznek egy nő meghódításához szükséges képességekkel és erőforrásokkal, ezért
a nőt hibáztatják, kiáltják ki bűnbaknak
pusztán amiatt, mert nem szeretett beléjük. Valójában a férfiakkal van konfliktusuk – hisz velük szemben maradtak alul. Freud ezt vélhetően az ödipális komlexusban megrekedt személyiséggel magyarázná: félnek rivalizálásuk kasztráló következményétől, így inkább a nők ellen fordítják agressziójukat. Az incelnek tehát a többi férfihez való viszonya röviden így írható le:
megvívni fél ellenük, így szövetségest keres velük.
Phyllis Chester amerikai író és pszichoterapeuta ezt így fogalmazta meg: »A férfiak – az erősebb férfiak iránti – dühüket, erőszakosságukat, féltékenységüket és szégyenérzetüket a nők ágyában vagy pornográf szexuális fantáziákban felejtik el, illetve élik ki.«
A digitális boomnak köszönhetően az androcentrikus és egyre több agressziót tartalmazó pornófilmek áradata elhitetik sok férfivel azt, hogy az ott tapasztalt »udvarlási forma« a realitás, s a nők valóban ezt a közeledési módot preferálják. Az offline világban azonban ez rendszerint nem működik, ami értetlenséget és dühöt vált ki belőlük. A »minden férfinek jár a szex« birtokló-uraló szemlélet pedig szintén a filmek egocentrikus kielégülést propagáló (és kondicionáló) hatása: hiába van a férfi biológiailag arra programozva, hogy a nő számára örömet okozzon – ezért az izgalom csúcsa számára a nő orgazmusa – ha ennek szimulálása és száma már a rendező utasításától függ."
Füredi Krisztián pszichológus, szexuálpszichológus:
„A történelem legnagyobb részében a házasság és a szex a nő részéről nem szándék vagy beleegyezés kérdése volt, hanem kényszer. Ezzel együtt a férfi szerep is nagyon jelentősen változott, sem a házasság, sem a szex nem egyszer és mindenkorra megszerezhető jog már, hanem mindez kétoldalúvá vált. Mindennek pedig az az eredménye, hogy
a szex nem bárkinek bármikor elérhető dolog.
Mivel a nők döntési helyzetbe kerültek, így fontossá és hangsúlyossá vált a párkapcsolatok érzelmi oldala is. Sok esetben az önbizalomhiány, az alacsony önértékelés áll annak hátterében, hogy valaki nem tud megfelelő párkapcsolatot kialakítani. Ekkor ez frusztrációhoz vezet, és az igények agresszívebb kifejezése is nagyobb teret kap. Ugyanakkor fontos látni, hogy
A SZEXUÁLIs VÁGYAK A LEGTÖBBSZÖR NEM CSUPÁN TESTI IGÉNYEK.
Olyan mély emberi szükségletekről van szó, amelyek jelentősen túlmutatnak a szexuális vágyakon: intimitás igényekről, érzelmi igényekről és kötődési igényről. Amikor valakinek tartósan nélkülöznie kell ezeket az alapvető emberi igényeket, az sok problémához is vezethet, a depressziótól kezdve az agresszív és erőszakos cselekedetekig. Azt, hogy másnak nem kell nélkülöznie, a nélkülöző személyek igazságtalanságnak érzik, és ez ad egy felhatalmazottságérzést a számukra, amely időnként erőszakhoz is vezethet. Úgy érezhetik, hogy
MÁSOK TÖBBET KAPTAK AZ ÉLETTŐL, ÍGY JOGUKBAN ÁLL EGYENLÍTENI.
Az alanyi jogon járó szex kérdése meglepő felvetés lehet. A másik ember teste, érzései, élménye, kiszolgáltatottsága nehezen tehető alanyi joggá. Ugyanakkor a prostitúció széles körben létező jelenség, amelyre sokféleképpen lehet tekinteni, de lényegében ott is ugyanez történik. Mindezzel együtt azt gondolom, hogy ez a hiány a szexen keresztül tapintható, de közben a párkapcsolat hiánya esetén mégiscsak az érzelmi nélkülözés a legjelentősebb, amelyet egyáltalán nem, vagy csak nagyon minimálisan pótol a szex, akár alanyi jogon jut hozzá az ember, akár nem. Így téves gondolat ebben látni a megoldást.”
