Bizonyára mindannyiunkban keletkeznek gondolatok, érzések a játék szóval kapcsolatban, felelevenednek régi emlékek. A játék sok mindent jelent, egyszerre önfeledtség, szabadság, öröm, ugyanakkor tanulás, felfedezés és fejlődés is. A játék fontosságáról, a gyermekek életében betöltött funkcióiról, valamint a játékterápia módszertanáról olvashattok cikkünkben.
A játék a gyermek természetes nyelve. Ez az egyik, ha nem a legfontosabb tevékenység gyermekkorban, mely nemcsak a magát a cselekvést jelöli, hanem magában foglalja az attitűdöt, a hozzáállást, az érzéseket és a hangulatokat is. Játék pedig minden lehet, nem csak a kifejezetten erre a célra gyártott játékszerek.
A játéknak jelentős szerepe van a világ felfedezésében, a tanulásban, az érzelmi fejlődésben, valamint a szocializációban egyaránt.
Hozzájárul az új ismeretek elsajátításához, az élményfeldolgozáshoz, az önkifejezéshez, valamint a kommunikációs készségek fejlesztéséhez.
Tartalom szerint megkülönböztetünk gyakorló, szimbolikus, konstruáló, szabály-, fejlesztő- és úgynevezett komplex játékot. A szociális jelleg alapján beszélünk egyéni, páros és csoportos játéktevékenységről, melyekben külön kategóriába sorolhatjuk a kortársakkal, illetve a felnőttel való játékot. Ezen kívül csoportosíthatjuk még a játékokat a kezdeményező személye szerint, valamint a történetiség, a hagyomány szerint is.
A játék szabad cselekvést jelent
A kutatók játékfogalmaiban visszatérő elem a tét- vagy célnélküliség, az örömszerző funkció, a spontaneitás és az önkéntesség. Ezeket tehát mind megélik a gyermekek a játék során. Előtérbe kerül a kreativitás és a fantázia, a gyermekek a játékban kifejezhetik vágyaikat, hozzájárul az önismeret mélyítéséhez, a személyiség fejlődéséhez, valamint képesség- és készégfejlesztő hatása is van.
Játékos nevelés
A gyermekekhez a játékon keresztül tudunk a legkönnyebben kapcsolódni, ezen a módon tudunk a legjobban közel kerülni hozzájuk és megérteni őket. A játéktevékenység segít a gyermekeknek kifejezni érzelmeiket, mi felnőttek pedig könnyebben megérthetjük, hogy mi zajlik gyermekünkben. Cohen felhívja figyelmünket arra, hogy a gyermek – gyakran zavaró – viselkedése mögött rejlő szükségleteket és érzéseket próbáljuk meg azonosítani, és erre reagáljunk. Véleménye szerint
fegyelmezési helyzetben sem kell visszariadnunk attól, hogy játékosan reagáljunk, hiszen a játékosság maga a kapcsolódási mód, mely által gyermekünk együttműködőbbé válik.
A játékos nevelés tehát bármely élethelyzetben jól jöhet, nem csupán a játékra szánt időben. Sőt, feszültségoldó hatása révén tehermentesítheti a nehéz helyzeteket. Cohen úgy fogalmaz, hogy „a játék lehet a híd, amely újra megteremti a szülő és gyerek közötti mély érzelmi köteléket.”
Több gyermek esetén fontos a külön játékidő biztosítása a testvérek számára, hiszen ők még inkább igénylik a kizárólagos figyelmet. Ennek a szem előtt tartása nagymértékben tudja csökkenteni a testvérféltékenységet.
A játékterápiáról
A játékterápia elsődleges célja a gyermek egészséges fejlődése. Azon a megfigyelésen alapszik, hogy
a gyermekek a velük történteket játékban megismétlik, „kijátsszák” magukból, aminek feszültségoldó hatása van.
A játékon keresztül jelenítik meg félelmeiket, vágyaikat, ezért nyújt jó lehetőséget a spontán játék megfigyelése a gyermekek megismerésére. A játékterápia egy biztonságos helyet teremt a gyermekek számára, ahol bátran kísérletezhetnek, fejleszti az önszabályozási képességüket, segít felismerni és kapcsolódni saját érzelmeikhez, valamint fejleszti a szociális készséget.
A játékterápia kifejezetten ajánlott érzelmi- és viselkedészavar jeleit mutató gyermekek számára.
Lényege a kapcsolat maga, mely létrejön a terapeuta és a gyermek között. Mivel azonban a gyermek gyógyulási folyamatában a szülők is nagy szerepet töltenek be, ezért az a leghatékonyabb, ha ők is aktívan részt vesznek a terápiában.
A játékterápia nagy hangsúlyt fektet a negatív érzelmek kifejezhetőségére, így az agresszív játékoknak is teret enged, sőt, támogatja azokat megfelelő keretek között. A nehéz érzések kijátszása ugyanis megkönnyebbülést és felszabadultságérzést eredményez, ebből adódóan arra biztatjuk a szülőket, hogy bátran támogassák, akár vegyenek is részt a kissé vadabb játékokban gyermekükkel!
A játékterápiában a szakemberek nagy hangsúlyt fektetnek a játék megfigyelésére. Abból, ahogyan a gyermek a játékterápiás térben viselkedik, amivel és ahogyan játszik, sok mindenre lehet következtetni. A játék megfigyelésénél szempont lehet továbbá, hogy kinti vagy benti tevékenységről van-e szó, ismerős vagy ismeretlen környezetben van-e a gyermek, illetve egyedül játszik-e vagy másokkal, és ha az utóbbi, akkor kivel (szülő, terapeuta, kortársak stb.). A szabadjáték megfigyelésén és az együtt játszáson túl a játérterápia részét képezheti diagnosztikus tesztek és rajztesztek alkalmazása is.
Természetesen – mint minden gyermekterápiának – itt is szerves része a folyamatnak a szülővel való szoros együttműködés.
Ideális esetben a szülő is részt vesz ezeken a foglalkozásokon, ami sokat elárul a szülő-gyermek kapcsolatról is.
Fontos megfigyelési szempont továbbá, hogy a gyermek játéktevékenysége mennyire illeszkedik az életkorához, nincs-e késés vagy lemaradás.
Játékkal a tanulási képességeket is fel lehet mérni, úgy mint a figyelmet, az emlékezést, a gondolkodást vagy a beszédet. Mindemellett a gyermek személyiségének megismerésére is kiválóan alkalmas eszköz a játék.
Bízunk benne, hogy sikerült érzékeltetnünk a játék gyermekek életében betöltött kiemelkedő szerepét, legyen szó spontán vagy szervezett tevékenységről, esetleg játékterápiáról. Támogassuk gyerekeink ilyen irányú törekvéseit, és ne habozzunk szakmai segítséget kérni, ha szükségét érezzük!
Felhasznált irodalom:
Cohen, L. J. (2015) Játékos nevelés. Budapest: Kulcslyuk.
Dr. Eigner B.: Érzelmi- és viselkedészavarok kezelése játékterápiával. Vadaskert képzés.
