Jelensokk – amikor minden most történik

Tomboló tüzek Ausztráliában. Egy halálos vírus terjedése Kínában. Évfolyamtársunk nyaralási képei Facebookon. A chicagói értéktőzsde állása. Egy újabb aranyos macskás videó. Egy újabb érdekes cikk a kedvenc pszichológiai hírportálunkon. És a felsorolást még hosszan folytathatnánk. A digitális világ közvetítésével elképesztő mennyiségű inger zúdul ránk a nap minden percében a világ minden sarkából. Még ha nem is próbálunk mindent megjegyezni, ez az információdömping akkor is hatalmas, korábban soha nem tapasztalt megterhelést rak ránk. Egyre több kutató vizsgálja, hogy milyen hatással van az emberre és a társadalomra ez a robbanásszerűen terjedő információterhelés. Cikkünkben Douglas Rushkoff könyve, a „Jelensokk – Amikor minden most történik” alapján mutatjuk be ezt a jelenséget és annak veszélyeit.

A „jelensokk” kifejezés Rushkoff fogalma arra a jelenségre, hogy napi 24 órában képesek vagyunk követni a világ bármely szegletének bármely történéseit, és ez olyan mentális megterhelést helyez a vállunkra, amely egy teljesen új civilizációs kihívást jelent. Hiszen a társadalom az emberek összességéből áll, és ha mindenki ugyanazokkal a tünetekkel küzd, az a társadalmat is alapjaiban megváltoztatja. A jelensokknak négy fő tünete van, a következőkben ezeket fogjuk ismertetni.

1. A narratíva összeomlása

A narratíva összeomlása Rushkoff szerint abban jelenik meg, hogy a világ egyre inkább a mostra összpontosít, sem a múlt, sem a jövő nem számít. A narratívák és történetek egyre inkább veszítenek erejükből és fontosságukból, mivel a jelen pillanat minden egyes eseményének görcsös lekövetése lehetetlenné teszi, hogy a múlttal vagy a jövővel foglalkozzunk. Ennek több oka is van. Egyrészt a folyamatosan áramló információ miatt épphogy csak kapcsolatban tudunk maradni a jelennel, nem érünk rá a múlton vagy a jövőn töprengeni. A jövővel azért sem foglalkozunk, mert úgyis bizonytalan és megjósolhatatlan: a fejlődés és a változások hihetetlenül felgyorsultak, egyes előrejelzések szerint a jelenleg tanuló gyerekek 2/3-a olyan munkát fog végezni, amely jelenleg még nem is létezik. Vajon hogyan lehetne felkészülni egy olyan munkakörre, amelynek feladatairól, folyamatairól, jelentőségéről és a szükséges képességekről jelenleg elképzelésünk sincs? A múlttal való összeköttetés pedig azért is szakad meg, mert a digitális technológia kiszorítja a múlt emlékeit őrző médiumokat – könyveket, képeket, műalkotásokat. Habár erre ellenpéldaként fel lehetne hozni, hogy a digitális média segítségével megőrizhetők a régi korok emlékei, Rushkoff szerint ezek az emlékek a digitális világ folyamatos áramlásával szemben unalmasak és nem kötik le az embereket. A narratíva összeomlása kulturális szinten a sitcomok, vetélkedők, tehetségkutatók és valóságshow-k robbanásszerű elterjedésében jelenik meg. Ezek a műsorok nem arra fektetik a hangsúlyt, hogy egy koherens történetet adjanak át, meghatározott kezdettel, végponttal és a „hős útjának” végigkísérésével, hanem egy laza keretet szolgáltatnak, ahol az adott pillanatban megjelenő poénokon, produkciókon, versenyeken és konfliktusokon izgulhatnak a nézők.

A prezentista kultúra a tudatosság, az értékrendek és a jövőkép elvesztésével, továbbá a gyökértelenség, sehova sem tartozás képével fenyeget.

Rushkoff szerint ennek köszönhető, hogy világszerte megerősödtek a radikális bal és jobboldali mozgalmak, melyek múlt- és jövőképet, célt és értékrendet egyaránt a zászlajukra tűznek.

2. Digifrénia

A digifréniát korábbi cikkünkben részletesebben is  ismertettük. A digifrénia annak a jelensége, amikor a ránk özönlő óriási mennyiségű, leginkább digitális úton terjedő információval egyszerre próbálunk megbirkózni és az egyszerre ezer irányba való figyelés széttépi tudatunkat. Ebből származik a név is, amely a „digitális” és a „skizofrénia” szavak összetétele. A digifréniát  leginkább kifejező mottó a „Mindenhol ott, de sehol sem igazán” – habár az egész világot követni tudjuk a különféle információs csatornákon keresztül, nem tudunk egyik tevékenységben sem elmélyedni, mert egy másik azonnal eltéríti a figyelmünket. A digifrénia jellegzetes velejárója korunk egyik legjellemzőbb problematikus viselkedése, az erőltetett multitasking, vagyis amikor egyszerre próbálunk meg több dologra koncentrálni, például munka közben zenét hallgatunk és egy barátunkkal is chatelünk egyszerre.

A multitasking valójában jelentősen rontja a teljesítményt és az elmélyülés képességét.

Egy másik fontos jellemzője a digifréniának az idő jelentésteliségének, a megfelelő pillanatnak (görög szóval a „kairosznak”) az elvesztése – annyira leköti a figyelmünket a rengeteg adat, hogy saját életünk fontos pillanataira már nem tudunk odafigyelni.

3. Túlfeszítés

A túlfeszítettség azt jelenti, hogy a felgyorsuló világ révén megváltozott az időérzékünk, az idővel való viszonyunk.

Olyan változásokat amikhez hónapok, évek, évtizedek kellenek, pillanatokba és órákba akarunk bezsúfolni.

Többek közt azért csökken például az olvasási hajlandóság, mert nem érezzük, hogy megéri egy könyv elolvasásába fektetni pár napot, hiszen az interneten látszólag órák alatt sokkal több információt összeszedhetünk. A fiatalok kevésbé hajlandóak kivárni, amíg egy cégnél munkájuk eredménye előrehaladássá válik, ha nem teljesülnek elvárásaik záros határidőn belül, akkor munkahelyet váltanak. A jelenség társadalmi leképeződése a környezetszennyezés és a fenntarthatatlan, átláthatatlan gazdasági rendszer. A környezetszennyezés többek között annak az eredménye, hogy amíg a több száz év alatt lebomló PET-palack számunkra mindössze pár percet jelent (míg a tartalmát megisszuk, és a palackot kidobjuk), addig ennek a környezetre gyakorolt hatása évezredekben mérhető. A gazdasági rendszer visszásságai is a túlfeszítés türelmetlenségére vezethetők vissza: a még nagyobb forgalom és növekedés érdekében először a fedezet tűnt el a pénz mögül, majd megjelentek a bonyolult pénzügyi konstrukciók, amelyek a hitelezésen és a hitelcsomagok forgalmán alapultak. A 2008-as gazdasági világválság kitörésében kritikus szerepe volt annak, hogy a pénzintézetek és biztosítók rengeteg ilyen pénzügyi terméket bocsátottak ki fedezet nélkül, és amikor kirobbant a válság, fizetésképtelenné váltak.

4. Fraktálnoia

A fraktálnoia szintén egy Rushkoff által alkotott kifejezés a „fraktál” és a „paranoia” szavakból. Arra az emberi tulajdonságra utal, hogy az egymástól független dolgok közt is hajlamosak vagyunk saját értelmezéseink alapján összefüggéseket létrehozni, annak érdekében, hogy könnyebben tudjuk őket egységként kezelni és értelmezni. Napjainkban a fraktálnoia rendkívül erősen megjelenik a társadalomban, hiszen rengeteg információ között keresgélhetjük a mintázatokat. Így születnek az összeesküvés-elméletek, melyek a közösségi portálokon terjedve a politika és a választások sorsát is befolyásolhatják. A fraktálnoia tömegessé váláshoz a 2001. szeptember 11-ei merénylet és az azt követő amerikai reakció adta meg az alaphangulatot, ezen események után kezdtek tömegesen terjedni az összeesküvés-elméletek. De még ha nem is vagyunk összeesküvéselmélet-hívők, a fraktálnoia akkor is kellemetlenül érinthet minket, hiszen a rengeteg információ közt agyunk akaratlanul is elkezdi keresni az összefüggéseket, ami energiát von el a fontosabb feladatoktól.

Mit tehetünk a jelensokk és négy lovasának pusztítása ellen? Rushkoff szerint a tudatosság, az elengedés és a visszavonulás a kulcsszavak. Próbáljuk meg tudatosan csökkenti a ránk nehezedő információterheket, fogadjuk el, hogy úgysem vehetjük fel a lépést a világ összes történésével egyszerre és engedjük el ezt a törekvést. Merjünk néha visszavonulni, kezünkbe venni egy könyvet és időt tölteni a digitális világon kívül, csakis így találhatjuk meg azt a békét, melyet a gyakran nyugtalanító, félelmetes, kiszámíthatatlan információk tengerében olyan könnyű elveszteni.