„Jó csapatjátékos vagyok”. „Kitűnően dolgozom csapatban”. Mindannyian ismerjük ezeket a frázisokat, és valószínűleg már alkalmaztuk is őket pályafutásunk során. Olyan mondatok ezek, amelyeket szinte mindenki kötelezőnek érez beépíteni önéletrajzába, jól jönnek, ha tapasztalataink nem tesznek ki másfél oldalnyi tömör önéletrajzot – valódi jelentésükkel azonban gyakran nem is vagyunk tisztában, a HR szakemberek pedig előszeretettel ugranak rájuk interjú során. A követelmények gyors változásával és a munkahelyi környezet formálódásával együtt esszenciális kvalitássá lépett elő a csapatmunkára való képesség. Cikkünkben végigvesszük a jó csapatjátékos 15 elengedhetetlen ismérvét, támpontot nyújtva ezzel azoknak, akik hezitálnak, belekerüljön-e az a bizonyos mondat önéletrajzukba vagy sem.
Gyakran okozhat fejtörést, melyek azok az elemek, amelyek feltétlenül szükségesek önéletrajzunkba, és melyek azok, amelyek nem. Szinte minden munkahelyen kérnek a felvételi eljárás valamely szakaszában – leggyakrabban még az elején – egy önéletrajzot, amely összefoglalja az addig szerzett munkatapasztalatokat, felvonultatja az egyéb képességeket és segít azok alapján valamelyest megszűrni a jelentkezőket. Nem mindenki számára egyértelmű, minek is kell belekerülnie ebbe a dokumentumba, gyakran az sem, hogyan nézzen ki, az viszont biztos, hogy olykor ki kell tölteni valamivel az „üres sorokat”. Ilyenkor kerülnek terítékre a mára sajnos elcsépeltté vált szófordulatok, amilyen például a fent említett két mondat is. Az egyik leggyakoribb probléma, mikor olyan állítások kerülnek a papírra, amelyeket később aztán nem tudunk példákkal alátámasztani. Tudjuk, az interjúk során ez a kérdés szinte mindig elhangzik:
„Tudna említeni egy konkrét példát?”
Hogy elkerüljük állásinterjúinkon a kínos helyzeteket, melyek során hebegünk-habogunk, álljunk meg egy percre, és gondoljuk végig, melyek azok a jellemzőink, amelyek elengedhetetlenek a másokkal való sikeres együttműködéshez. Mindenki volt már része valamilyen módon csapatmunkának, hiszen az megkerülhetetlen: legyen szó akár munkahelyi, akár iskolai feladatról. Gyakran rengeteg konfliktus remek melegágya az ilyen jellegű együttműködés, hiszen az esetek legnagyobb részében mindig van, aki szereti mással elvégeztetni a munkát, és mindig van olyan is, aki nem emeli fel a hangját ezzel szemben. Mára a csapatmunka-jellegű feladatok számítanak a leggyakoribbaknak, és nagyobb profitot termelnek a cégeknek, mint az egyéni, magányosan elvégzendő munkák. Még ha fizikailag nem is találkoznak az együttműködő csapattagok, kollaborációs eszközökön keresztül mégis megosztják egymással a tudásukat és eredményeiket.
Nyilvánvaló, hogy
másokkal együtt dolgozni nem mindenki számára egyformán kellemes,
és nem illeszkedik egyformán jól minden személyiséghez – ami természetesen egyáltalán nem jelent komoly problémát! Mint olyan sok „skillünk”, ez is fejleszthető, mindössze tisztában kell lennünk képességeinkkel és korlátainkkal. Egy 2015-ös spanyol kutatásban 360 fokos értékelés segítségével vizsgálták, melyek azok a tulajdonságok, amelyek pontosan elősegítik az együttműködést munkahelyeinken és az iskolai csoportokban egyaránt. A 360 fokos értékelés egy speciális vizsgálat, melynek során a vizsgálati személy közvetlen környezetéből mindenkit megkérnek, hogy értékeljék őt bizonyos tényezők mentén. Természetesen a vizsgálati személy magát is értékeli: rendkívül hasznos és részletes átvilágítási módszer ez, azonban rendkívül drága és időigényes is egyben.
A spanyol vizsgálat során C. T. Nadal és csapata a visszajelzések alapján az általuk „teamwork kompetenciának” nevezett képességet szerették volna megvizsgálni egyetemisták körében a fent említett módszerrel. Vessünk egy pillantást azokra a kiemelten fontos dimenziókra, amelyeket Nadal és társai leírtak kutatásuk után!
Első dimenzió: indentitás
- Személyes céljaink egy része megegyezik a csapat céljaival.
- Érzelmileg is kötődünk a csapatunkhoz.
- Képesek vagyunk illeszkedni a szerepünkhöz, és annak megfelelően teljesíteni.
- Tudunk adaptálódni és változni a csapattal együtt.
- Pozitívan járulunk hozzá a csapatlégkörhöz.
- Elkötelezettek vagyunk a csapatunkkal szemben.
Második dimenzió: kommunikáció
- Tudunk jól kérdezni és információt biztosítani, amikor arra szükség van.
- Képesek vagyunk jól kijönni a többi csapattaggal.
Harmadik dimenzió: teljesítmény
- Képesek vagyunk azonosítani a célt és egy tervet készíteni annak elérésére.
- Könnyedén tudunk konszenzusra jutni a munkatársainkkal.
- Végezzük a ránk szabott feladatainkat és tudatjuk másokkal, ha akadályoztatva vagyunk.
- Tudomásunk van arról, mennyivel járulunk hozzá a csapat eredményeihez.
Negyedik dimenzió: szabályozás
- Felismerjük a konfliktusokat és együttműködően próbáljuk megoldani azokat.
- Stratégiákban egyezünk meg, és a megbeszéltekhez tartjuk magunkat.
- Folyamatos javaslatokat teszünk a fejlesztésre.
A Nadal és társai által leírt dimenziók mentén a 360 fokos értékelésben résztvevők leginkább a kommunikációban adták egymásnak és maguknak a legmagasabb pontszámokat. A fenti szempontok, amelyeket a kutatásban is használtak, segítséget nyújthatnak számunkra, és adhatnak egyfajta útmutatást, ha szeretnénk végiggondolni, vajon jól tudunk-e csapatban dolgozni. Egyben abban is segíthetnek, hogy rávilágítsanak a fejlesztendő hiányosságainkra, valamint ha belekerül az az ominózus mondat az önéletrajzunkba, a leírtak segítségével kereshetünk példát is tapasztalatainkból.
•••
A Mindset Pszichológia több, mint érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!
https://youtu.be/z-htXgkYeeE
