Az elmúlt hetekben sokan váltottak home office-ra és döntöttek úgy, hogy a nap 24 órájában a lakáson belül maradnak. Ez a döntés járványügyi szempontból kifejezetten üdvözlendő, és a kijárási korlátozások bevezetése is pont ezt a célt szolgálja. Az új helyzet azonban olyan feszültségeket okozhat, melyek eddig talán ismeretlenek voltak számunkra. Megoldás szerencsére mindig van – összezárva, a négy fal között is.

A legtöbb ember hétköznapi rutinjába beletartozik, hogy miután reggel elkészül, kisétál a lakás ajtaján, majd csak a munkanap végeztével tér haza. Még ilyen körülmények között is gyakran hivatkozunk a munka-magánélet elválasztásának jelentőségére. De mi van akkor, amikor térben mind a kettő ugyanott zajlik? Manapság sokan vannak, akik saját bőrükön tapasztalhatják meg ezt, cikkünkkel MENTÁLIS AKCIÓTERVÜNK keretén belül őket szeretnénk támogatni.

Viharfelhő érkezik

Itt a tavasz, már rügyeznek a fák, nyílnak a virágok és hallani a madarak énekét is. Idén azonban mást is hozott magával az enyhülés, ami olyan változásokat eredményezett, melyek mindenkit érintenek. Emberi lényként akkor érezzük magunkat jól, hogyha optimális szinten tudjuk tartani az egyedül és társaságban töltött időt. Ennek mértéke személyenként változik, attól függően, hogy valaki inkább az introvertált vagy inkább az extrovertált típust képviseli. Az viszont általánosságban elmondható, hogy a végletek, így sem a teljes izoláció, sem pedig a folyamatos együttlét nem ideális a kapcsolatok szempontjából. Nem véletlen, hogy a száműzetés és a magánzárka a legszigorúbb büntetések közé tartozik.

A huzamosabb ideig tartó összezártság növelheti a feszültségszintet és a konfliktusok gyakoriságát. Ilyenkor jó, ha van olyan tér, ahol kicsit egyedül is lehetünk.

A másik végletre, az összezártságra pedig jó például szolgál az olyan csoportok vizsgálata, melyekben huzamosabb ideig vannak összezárva emberek. Izolált csoportokkal az űrkutatásban például előszeretettel foglalkoznak. Az ilyen kutatások alapján a tartós összezártság egyaránt rejt magában egyéni és személyközi stresszorokat. Ezek lehetnek például a monotónia, a bezártság, az autonómia hiánya és a személyes konfliktusok is. Az érzés, hogy nincs hova menekülni a társaink elől, egy idő után felettébb nyomasztó lehet. Hogyha felidézünk egy többnapos nyaralást a családdal, annak összes feszültségével együtt, könnyen beláthatóvá válik, hogy mi minden merülhet fel problémaként.

Lehetséges viharkárok

Az izolált közösségben való összezártság okozta feszültség jellemzően az összes együtt töltött idő félidejénél éri el a mélypontját, majd ha ezen túl vagyunk, akkor ismét egyre jobb lesz a helyzet. De még mielőtt fellélegezhetnénk, könnyen tapasztalhatjuk, hogy rosszul alszunk, a gondolkodásunk lelassul, a negatív érzelmek dominánssá válnak, minden apróságon összeveszünk vagy éppen visszahúzódunk.

Nem árt ezt tudatosítanunk, mielőtt a karantén félidejében ezeket a negatív érzelmeket párunknak kezdenénk tulajdonítani – hiszen ezek első sorban a helyzetnek szólnak.

Fokozott aktivitási állapotban, mint amilyen a stressz is, a testünkben keletkező szorongató érzéseket könnyen tulajdonítjuk az aktuálisan legkézenfekvőbb oknak, amit összezártság esetén könnyen azonosíthatunk partnerünkkel. Érdemes tudatosítanunk, hogy a jelen helyzetben a feszültségünk egy jelentős része magának a helyzetnek szól, és nem annak a személynek, akivel normál esetben örömmel töltünk együtt közös időt.

Esernyőket elő!

A fentiek fényében a jelen helyzetben a tudatosságnak nagyobb szerepe van mint valaha. Jó hír, hogy a párkapcsolat sikere és tartóssága nem azon múlik, hogy van-e konfliktus a pár között, hanem hogy miként kezelik ezeket. A sikeres párkapcsolati megküzdést és rugalmas együttműködést a következőkkel segíthetjük elő:

  • Hiedelemrendszerek

Hogyha jelentést adunk az aktuális viszontagságoknak, hatékonyabb megküzdeni velük, mint enélkül. A vallásos hitnek e funkciója például részben épp e tulajdonsága miatt jelent védőfaktort a nehéz élethelyzetekkel szemben. Amennyiben próbáljuk együtt megérteni a kihívás természetét, máris kezelhetőbbé válik. Ennek során talán azt is megértjük, hogy mi az, amin képesek vagyunk változtatni és mi az, amin nem.  Előbbi esetben mérlegelhetjük, hogy mit tehetünk a változás érdekében, utóbbi esetben viszont egy út lehetséges: az elfogadás. A párkapcsolatok sikeressége szempontjából ez egy központi kérdés, különösen kihívások idején. Fontos, hogy ilyen helyzetekben legyünk bizakodóak és ennek során tudatosítsuk belső erőforrásainkat, melyekre építhetünk. Érdemes elővenni szabadidőnkben a régi közös fotókat és felidézni a szép emlékeinket, melyek összekötnek bennünket.

  • Belső szerveződés

A dolog valahol ott kezdődik, hogy felmérve a lehetőségeket kialakítunk egy optimális környezetet és keretrendszert az új élethelyzethez. Kinek hol lesz a saját munkaterülete? Mikor végezzük a házimunkát? Mikor töltünk közös és mikor énidőt? Ezeket mind újra át kell gondolnunk, hiszen teljesen más élethelyzetben vagyunk, mint korábban. Ennek egyeztetése során is fontos, hogy tartsuk tiszteletben egymás igényeit. Akár egy vita hevében is szép gesztus engedni a másiknak, a tapasztalat alapján a kapcsolat ebből épülni fog. Most mindennél fontosabb, hogy együttműködjünk és kölcsönösen segítsük egymást.

Az összezártság ideje alatt is törekedjünk egymás támogatására, amellett, hogy énidőt is biztosítunk egymás számára.

Lehet, hogy eljön a pont amikor érzelmileg kimerültnek érezzük magunkat és könnyebben megbántjuk egymást, mint alap esetben. Ilyenkor nem baj, ha a vita fokozása helyett a kivonulást választjuk, hogy megnyugtassuk magunkat (zenével, jógával, meditációval, olvasással stb.), feltéve, hogy utána kijelölünk egy időpontot, amikor visszatérünk a kérdés megbeszélésére nyugodtabb körülmények között. Mivel a nézeteltérések természetes részét képezik minden kapcsolatnak, ezért a korrekcióra történő kísérletek is fontosak. Merjünk bocsánatot kérni, és fogadjuk el a bocsánatkérést partnerünktől. Hogyha pedig azt érezzük, hogy a belső erőforrásaink kimerültek, ne habozzunk külső segítséget kérni. Fordulhatunk barátokhoz, ismerősökhöz, de igényelhetjük szakember segítségét is. A Mindset Pszichológiánál is lehetőség van arra, hogy online tanácsadást foglalj.

  • Kommunikáció

A kommunikáció minőségén nagyon sok múlik egy párkapcsolatban. Kezdve onnan, hogy miképpen fejezzük ki a szeretetünket a másik iránt. Egy boldog párkapcsolatban ötször annyi pozitív érzelmet közvetítünk egymás felé, mint negatívat. A jelen helyzetben pedig ezek a megerősítő üzenetek fontosabbak lehetnek, mint bármikor. Ugyanakkor osszuk meg egymással negatív érzelmeinket is, merjünk róla beszélni és elfogadni egymástól. Törekedjünk arra, hogy minél egyértelműbben fogalmazzunk, így minimalizálni tudjuk a félreértések kockázatát. A problémás helyzetekben pedig együtt hozzuk meg a döntéseket, ezzel is erősítve azt a narratívát, hogy ezzel a helyzettel együttes erővel küzdünk meg.

A jelenlegi helyzet sokak számára kétségtelenül sok nehézséget hordoz. Azonban ezek közös megélése és legyőzése kifejezetten pozitív hozadékokkal is járhat. A párkapcsolat és az összetartozás érzése megerősödhet, a személyes hatékonyság és az együttműködési készségek fejlődésével együtt. Kitartást kívánunk ehhez!

 

Felhasznált irodalom Brooks, S.K., Webster, R.K., Smith, L.E., Woodland, L., Wessely, S. és Greenberg, N. (2020). The psychological impact of quarantine and how to reduce it: rapid review of the evidence. The Lancet, 395(10227), 912-920. Ehmann, B. és Balázs, L. (2015). A sarkvidéktől a világűrig: A pszichológiai tartalomelemzés alkalmazása izolált kiscsoportok vizsgálatára. Magyar Pszichológiai Szemle, 70(4/2), 723-742. Schachter, S. és Singer, J. (1962). Cognitive, social, and psychological determinants of emotional state. Psychological Review, 69(5), 379-399. Walsh, F. (2000). A családi rugalmasság erősítése. Budapest: Animula Kiadó.