A XXI. században rengeteg inger ér minket, az információk és események tengerében élünk. Mit tengerében, inkább ez már óceán. De hiába szeretnénk mindig mindenhol jelen lenni és mindenről értesülni, ez lehetetlen küldetésnek ígérkezik. Bizonyos események és információk elszalasztása azonban szorongással tölt el minket. Legalábbis eddig csak erről az oldalról közelítették meg a kutatók a témát, viszont mára már egyre jobban körvonalazódni látszik, hogy van előnye is annak, ha néha „kivonjuk magunkat a forgalomból”. Ez pedig a JOMO, vagyis a „joy of missing out.”
Korábban már cikkeztünk arról a jelenségről, amit angolul FOMO-nak hívunk (fear of missing out). Ez nagyjából annyit tesz mint „félelem attól, hogy ki- vagy lemaradunk”. Bármennyire is szeretnénk, igencsak nehezen vagy egyáltalán nem tudunk mindig mindenhol jelen lenni, ahol éppen szeretnénk. Lehet, hogy a barátaink egy része éppen közös vacsorára indul vagy kiállítást látogat, esetleg beül egy kávéra, miközben mi ezt a cikket olvassuk egyedül. A közösségi média térnyerésének köszönhetően általában mindig értesülünk arról, hogy mi a helyzet az ismerőseinkkel, így azt is látjuk, hogy mit csinálnak nélkülünk. Vagyis, hogy mi az, amiből mi kimaradunk. Így pedig bennünk van az érzés, hogy ahelyett, amit éppen most csinálunk, ülhetnénk a barátainkkal egy csésze kávé vagy sör mellett. Ez pedig máris szomorúvá tesz, és áthat minket a magányosság érzése. Ha viszont folyamatosan azt lessük, hogy mit csinálnak mások, amit mi éppen nem, sosem éljük meg igazán a pillanatot,
nem vagyunk jelen.
A FOMO jelenség kistestvéreként látott napvilágot a JOMO kifejezés, ami pont arra világít rá, hogy mennyire jó néha kiszállni a mókuskerékből és nem foglalkozni semmivel. A folyamatos online jelenlét, a munkán való folytonos agyalás egyáltalán nem tesznek jót a mentális egészségünknek. Előbbi elégedetlenséget és szorongást okozhat, utóbbi pedig kiégést.
Inkább élvezzük, ha kimaradunk!
A JOMO lényege az elszakadás. A megelégedettség azzal, ahol éppen vagyunk és amit épp csinálunk. „Az ábrándozás az élet megrontója” – Vörösmarty szavait olvasva könnyen megérthetjük, miért jó ténylegesen jelen lenni valahol, nem pedig mással foglalkozni, vagy azon merengeni, mi mást lehetne csinálni. Többek között erre az egyszerű, ám a XXI. században egyre nagyobb kihívásnak számító jelenségre épül a napjainkban méltán népszerű mindfulness irányzat is. A JOMO lényege nem az, hogy teljesen hagyjunk a hátunk a mögött mindent, majd Thelma és Louise módjára vágjunk neki a világnak, hanem az, hogy rátaláljunk az egyensúlyra.
Ennek a fontosságára pedig már nagyobb vállalatok és tech-cégek is ráébredtek. Például az iOS-rendszerben már régóta elérhető a „Ne zavarjanak!” mód, ami meggátolja, hogy a figyelmünk a folyton felvillanó kijelzőre irányuljon. A legújabb Android rendszerben pedig már apponként megjelenik, hogy mennyi időt töltünk az egyes alkalmazásokkal, és figyelmeztet, ha maratoni facebookozáson vagy instagramozáson kap minket, ezzel is elkerülve, hogy folyton naprakészek akarjunk lenni. Mert egyszerűen nem kell. A technológia hihetetlen sokat változott az elmúlt időben az emberi természet azonban még nem. Az egyik legmélyebben gyökerező szükségletünk, a valahova tartozás miatt úgy érezhetjük, hogy muszáj mindig mindennel képben lennünk, kapcsolatot tartanunk, pedig ez nem így van. Nem áll meg a világ, ha lemaradunk egy-egy fotóról vagy üzenetről, esetleg ha csak órák múlva válaszolunk ismerőseinknek. Fontos, hogy szánjunk időt a feltöltődésre, az önmagunkkal való időtöltésre, és ne meneküljünk el a jelenből a virtuális világ adta lehetőségek által!
Hogyan nyugodjunk le egy sosem nyugvó világban?
Valószínűleg a legtöbbünk magától ráébredt már az offline lét fontosságára, azonban érdemes azzal is tisztában lennünk, hogyan érdemes néha kiszakadnunk:
- Először is tisztába kell kerülni azzal, hogy valóban túlzott mértékű az online jelenlét. Az okostelefonok csak tovább rontják a helyzetet, mivel a legtöbb alkalmazás a játékgépek analógiájára épül. Lejjebb kell húzni a kijelzőt, hogy frissüljön az oldal és jöjjenek az újabb postok és értesítések, akárcsak egy félkarú rablónál. Ez pedig hamar jutalomértékűvé válik, amiből minél többet szeretnénk kapni.
- Érdemes monitoroznunk a digitális szokásainkat, és lecsökkentenünk azoknak az alkalmazásoknak a használatát (Facebook, Messenger, Youtube, e-mail appok stb), amiket túlzásba viszünk. Ahogyan az étrendünk megválasztásánal is fontos, hogy milyen tápanyagokat viszünk be a testünkbe, úgy érdemes az információkat is megválogatni. Melyek azok a tevékenységek, amik valóban fontosak és jó érzéssel töltenek el, és melyek azok, amik a szorongás és kétségbeesés útjára vezetnek minket?
- Mi történik akkor, ha nem válaszolunk meg rögtön egy üzenetet vagy nem reagálunk valaki postjára? Semmi. Mégis sok ismerősünk és barátunk rossz néven veheti, ha órákig nem vagyunk elérhetőek. A folytonos online lét hátterében sok esetben a környezetünktől érkező nyomás áll, ami arra kényszerít minket, hogy mindig elérhetőek legyünk. Azonban néha érdemes félretennünk a kívülről érkező elvárásokat, és arra fókuszálnunk, ami nekünk igazán jó.
Nyilvánvaló, hogy a digitális függőségeket és a túlzott online létből fakadó problémákat nem oldhatjuk meg azzal, ha kitöröljük az összes felhasználói fiókunkat, vagy kidobjuk a telefont a kukába. Arról nem is beszélve, hogy sok esetben ezt nem is áll módunkban megtenni, mivel a munkánk és a magánéletünk nagyrésze is a digitális megoldások útján valósul meg. Azonban fontos megtalálni az egyensúlyt, és néha kikapcsolni a telefont, hogy mi is kikapcsolódhassunk!
