Jung emlékház - Élménybeszámoló

Otthonunk sokat elárul rólunk: hogyan alakítjuk ki az életterünket, milyen körülmények között érezzük jól magunkat. Nincs ez másképp neves pszichológusok lakóhelyével kapcsolatban sem. Adott a lehetőség, hogy bepillantást nyerjünk egy pillanatra az életükbe. A svájci Jung Házban jártunk Küsnachtban.

Svájc különlegessége, hogy nem csak szervezett gazdasága és lenyűgöző tájai miatt izgalmas. A pszichológia első elméletalkotói között számos kiemelkedő alak született ezen a földön (például a tintapacatesztről ismert Rorschach és a pedagógus Zulliger). Közülük nemzetközi viszonylatban is az egyik legismertebb Carl Gustav Jung. Hozzá kötődik az introvertált-extrovertált típustengely, valamint a kollektív tudattalan és az individuáció elnevezés. Írásain és terápiás munkáin túl kifejezetten fontosnak tartotta a tudattalan feltárásának minden formáját is. Erről a következőképpen ír:

„Tudományos munkám révén lassanként szilárd alapra helyeztem fantáziáimat és a tudattalan tartalmakat.

Csakhogy a szót és a papírt nem tartottam eléggé reálisnak; kellett hozzá még valami.”

Így kezdett bele a megfelelő otthon kiválasztásába, ahol megvalósíthatta elképzeléseit.

A Jung ház fekvése

A pszichológus a víz közelségét kifejezetten kereste, amikor házépítésbe fogott, így a zürichi tó tökéletes helyszínnek bizonyult. Zürich nagyváros, önmagában is festői szépségű, szomszédságában fekszik Küsnacht, amit Jung végül a lakhelyének választott. Szemben gyönyörű kilátás nyílik a közeli dombokra, balra havas hegycsúcsok, jobbra pedig Zürich látszik. Az aranyparton a nap utolsó sugaráig érdemes fürdeni a kristálytiszta, frissítő tóban. A kisvárost hatalmas, nyitott kertek, eldugott kikötők és középkori házak teszik hangulatossá. A helyiek bárhol fürödhetnek a vízben, és a kikötőben jól öltözött turisták várják a helyi hajók érkezését.

 „Kezdettől fogva eltökélt szándékom volt vízparton építkezni. Mindig is elbűvölt a Zürichi-tó felső részén a partvidék páratlan bája.”

A kert és a ház

A kertet állandóan nyitva tartják a nagyközönség számára. Meglátogatni önmagában is érdemes, a múzeum megtekintése nélkül. A nagy bejárati kapu után az óriási kert közepén, a fákkal szegélyezett széles ösvény után látható a kastélyszerű ház. Az előkertben cseresznyefák, veteményes és egy kis játszótér található rózsákkal, pedáns rendben tartva. A kert hátsó része nyitott a tó felé: a széles teraszon ebédlőasztal székekkel, közvetlenül a parton csónakház és gyönyörű kilátás a túlpartra.

„Olykor szinte feloldódom a tájban és a dolgokban, magam élek minden fában, a hullámok csobogásában, a felhőkben, a jövő-menő állatokban és a dolgokban."

A ház két szárnyból, két emeletből, egy toronyból és egy üveges verandából áll. Nem minden része nyitott a látogatók számára. A földszinten hosszú nappali található, tóra néző ablakokkal. Hosszú asztal, hatalmas kandalló. A szélső szobában látható fényképek a Jung házaspárt és gyermekeiket ábrázolják. Az állandó kiállítás mellett jelenleg Jung által készített festményeket, tájképeket akasztottak ki az alsóbb helységekben.

A fenti részben tekinthető meg Jung dolgozószobája, könyvtára és legbelsőbb szobája. Csak abban az esetben lehet megnézni az emeletet és a könyvtárat, hogyha a látogató időpontra érkezik. Ez esetben csoportos vezetést kap.

Egy csigalépcsőn felfelé haladva a falon kifüggesztve találhatóak a ház tervei és alaprajza, amiket Jung maga készített. Eredeti elképzelése szerint otthonát minél inkább a középkort idézőnek szánta, egyik képen több tornyos, zászlós kastély látható. Felesége ragaszkodott hozzá, hogy legyen bevezetve meleg víz és más korszerű tartozékok. A ház arculata így egy kastélyra, tágas villára emlékeztető épület lett. A munkálatokban az egész család segített.

A tervekről Jung így nyilatkozott:

„Először nem is igazi házat terveztem, hanem csak egy egyszintes építményt, középen a tűzhellyel, a falak mentén fekvőhelyekkel, afféle primitív lakhelyet. (...) Valami hasonlót akartam építeni:

olyan lakhelyet, amelyik megfelel az ember ősi érzéseinek.

A védettség érzését kellett közvetítenie - nemcsak testi, hanem lelki értelemben is. De már az első építési fázisban változtattam a terven; túlságosan primitívnek találtam. Rájöttem, hogy igazi, kétemeletes házat kell építenem, nem pedig egy földön kucorgó kalyibát.”

A lépcső után szemben található könyvtárat Jung kérésére, olyan rendszerben hagyták, ahogyan ő használta. A több ezer kötetes gyűjtemény nagy részét olvasta. Megtalálhatóak itt pszichológiai, filozófiai, történelmi művek, ugyanúgy ahogyan vallási témájúak és pszichológusok által írtak is. A folyosón eredetiben látható a piros könyv egyik illusztrációja is. A könyvben Jung kalligrafikus írással a fantáziáit rögzítette. A dolgozószobában a széles íróasztalon fényképek sorakoznak. Szemben a falat indiai alakot ábrázoló festmény foglalja el, emlékeztetve a tulajdonost egyrészt a külföldi útjaira, másrészt pedig arra, miszerint „a Távol-Kelet (…) egy nekünk idegen, a tudattal ellentétes pszichikus állapotot” jelez. Jung igyekezett minden ellentétet megjeleníteni pszichológiai munkájában, így a bibliai jeleneteket ábrázoló falfestmény mellett Afrikából hozott tárgyak találhatók. Itt a Buddha fej mellett megfér a feszület is.

Belső dolgozószobájába csak kulccsal és engedéllyel lehetett belépni. Jung lételeme volt a magány, és amitől fiatal korában irtózott, idősebb korában még inkább kereste és vágyott rá. A helységet színes ablaküveg teszi még sötétebbé és titokzatosabbá. Ezeken bibliai jelenetek láthatóak. Az íróasztallal szemben, függönnyel letakarva látható egy kép a torinói lepelről, azért, hogy a szemlélőt az emberi szenvedésre emlékeztesse.

A torony

Jung a titkos dolgozószoba magányába való elvonulást se érezte elégnek. Nem engedte el régi álmát, és a közelben, távolabb a várostól épített egy nagy tornyot, ahova elvonult elmélkedni, amikor teljes magányra vágyott.

„Kezdettől fogva roppant erősen kötött a toronyhoz a nyugalom és megújulás érzése. Úgyszólván anyai otthont jelentett nekem.”

A toronyba maga hordta be a vizet, maga fűtött. Ezen a helyen rokonai a mai napig nyaralnak. A célja ezzel a hellyel nem csak a különvonulás volt, hanem hogy teremtő fantáziáját minél szabadabban megvalósíthassa, és önmagát minél teljesebbnek élhesse meg.

„Lemondtam az elektromosságról, és magam fűtöm a kályhát meg a tűzhelyet. (...) Fát vágok, és megfőzöm az ételemet. Az ilyen egyszerű dolgok teszik egyszerűvé az embert; pedig milyen nehéz egyszerűnek lenni! Bollingenben csönd ölel körül (…). Kisebb lesz itt az alkotás kínja; egymás mellett, egyedül van a játékosság és a teremtőerő.”

Építkezés, mint az én kiteljesedése

Jung munkája során nem csak írt és terapizált, hanem igyekezett minél inkább felfedni saját tudattalanját, és ezt kézzel készült alkotásai is bizonyítják. Önmaga kiteljesítéseként tekintett a házépítésre is.

"Legbensőbb gondolataimat és tulajdon tudásomat kőben kellett ábrázolnom, vagy kőben vallomást tennem.„

Erre mai, hazai példát Petrik Adrien könyveiben láthatunk, ahol a szerzőnő családja életével illusztrálja, hogy építészként mit miért és hogyan alakított ki saját otthonukban. A belső és a külső rend, a belső való kifejezése Jung életében, mint pszichológus különös fontosságú volt. (Mandalákról szóló könyvében írt annak jótékony hatásairól, amikor a külső rend segít rendezni a belsőt.) Az építkezés, mint az önmegvalósítás egyik folyamata nyert nála igazi értelmet, melybe beleszőhette gyerekkori álmait és emberi értékrendje is megmutatkozik a megvalósulásban. A pszichológus a házépítésbe is teljes valóját tette bele, mely példát mutathat nekünk arra, hogy minden cselekedetünkben kifejezhetjük azt, akik valójában vagyunk. Sőt, maga a cselekedet és az elmélyülés segít olyan reflexiók és felismerések felé önmagunkkal kapcsolatban, amelyre nem is gondoltunk korábban.

A múzeum egy nagy tudású, kreatív ember otthona, érdemes megnézni annak, aki Zürich környékén jár.