Amikor a sportolók teljesítményéről beszélünk gyakran használunk olyan szavakat, amelyek a mentalitásáról árulkodnak. Olyan kifejezések ezek, mint a magabiztosság, a mentális erősség, a bátorság vagy a hit. Ezek legtöbbször olyan mögöttes, pszichológiai képződménynek köszönhetőek, mint például a sportra vonatkoztatott önbizalom (sport-confidence). De ez hogyan fejti ki hatását a teljesítményre? Egyáltalán mit is jelent ez a fogalom és mik a forrásai?
„Bízz magadban, többet tudsz, mint hinnéd!”
Az önbizalom az egyik leggyakrabban előkerülő fogalom a sportolók esetében, amikor az optimális teljesítményhez szükséges képességekről beszélünk. Mivel az önbizalom egy nagyon átfogó és széles körben használt fogalom, ezért először meg kellett fogalmazni mit is jelent ez a sportban. Vealey megfogalmazásában az önbizalom a sportolóknál nem más, mint annak a hitnek, bizonyosságnak az erőssége, hogy a személy birtokában van a sportbeli sikerességhez szükséges képességeknek. Tehát
hiába a sok gyakorlás, ha nem hisszük el, hogy meg is tudjuk csinálni.
Az önbizalom forrásai
Ahhoz, hogy tudjuk milyen szerepe van az önbizalomnak a teljesítményben, meg kellett határozni, miből is fakad, mik a forrásai az önbizalomnak. Az 1970-es évektől kezdve folyamatosan kutatják, és újabbnál újabb kérdőíveket dolgoznak ki, amelyek alapján próbálják meghatározni miből is fakad az önbizalom. Abban egyetértés van, hogy ezek a hátsó tényezők segítenek megerősíteni és stabilizálni az önbizalomszintet. A viták tárgyát az adja, hogy vajon mik ezek és milyen szerepet is játszanak? Bandura az énhatékonysághoz kapcsolódóan 4 tényezőt azonosított, majd később Vealey az önbizalomhoz kapcsolódóan 9 ilyet talált, amit a későbbi megerősítő kutatások kisebb-nagyobb mértékben elfogadtak. A későbbiekben aztán Hays és szerzőtársai (2007) álltak elő szintén 9 elemmel, amelyek szerintük az önbizalom pillérei:
- a felkészülés
- a teljesítmény eredménye vagy kimenetele
- az edzői behatás
- belső tényezők
- társas támogatás
- tapasztalat
- éntudatosság
- hit
- versenyhelyzetből fakadó előnyök
„Ha az önbizalom »bekattan« és a meccs kemény részéhez érsz, nem állsz meg, csak mész tovább” – Andre Agassi, amerikai profi teniszező
Ahogy több kutató és kutatás is igazolta, az önbizalom hatással van a gondolatok és érzések mellett a viselkedésre is, emiatt pedig jelentős befolyást fejt ki a tényleges teljesítményre. Ezt több profi atléta is megerősítette. Ezenfelül alapvető különbségek mutatkoznak a magas és az alacsony önbizalommal rendelkező sportolók között. Ezek a különbségek három tényező mentén különülnek el:
- A magas önbizalommal rendelkező sportolók kognitív folyamatai feladat orientáltak, tehát a feladatra és az elvégzéshez szükséges képességeikre fókuszálnak, szemben az alacsony önbizalommal rendelkezőkkel, akiknek a kognitív folyamataikat a kételyek és a bizonytalanságok feldolgozása köti le.
- A magas önbizalom szinttel rendelkező sportolókra jellemzőbb a pozitív érzelmi állapot, tehát inkább vallják magukat nyugodtnak és relaxáltnak, mint az alacsony önbizalom szinttel rendelkező társaik. Rájuk alapvetően negatív érzelmi állapot a jellemző, például: idegesség, boldogtalanság, düh vagy a frusztráció.
- A tényleges viselkedésben is jelentkeznek különbségek. Testbeszédben, befektetett energiában de abban is, hogy mennyire köteleződnek el egy döntésük mellett.
Magas önbizalom, biztos siker?
Az önbizalom a teljesítményre sokféleképpen fejti ki a hatását, többek között összefügg a szorongással, saját magunk megítélésével és az alkalmazott megküzdési stratégiákkal is. A megküzdési stratégiák kapcsán szakemberek bizonyították, hogy a magas önbizalomszinttel rendelkező sportolók inkább a feladat fókuszú megküzdési stratégiákat alkalmaztak, szemben az érzelem-fókuszú stratégiákkal. Ám ami ennél is fontosabb, hogy kutatók pozitív irányú kapcsolatot találtak a teljesítmény szubjektív megítélése és az önbizalomszint között. Ez tehát azt jelenti, hogy a magasabb önbizalommal rendelkezők pozitívabbnak értékelték a teljesítményüket, ellentétben az alacsonyabb önbizalommal rendelkező társaikkal. Ez azért fontos, mert a sikerként értékelt tevékenység motiváló hatással bír, tehát további energiabefektetésre ösztönzi a sportolót, aki könnyen egy felfelé ívelő spirálba kerülhet.
A siker jelentőségét támasztják alá azon kutatási eredmények, amelyek egy kölcsönös egymásra hatást mutattak ki a teljesítmény és az önbizalom között. Azaz, a valós jó teljesítmény – attól függetlenül, hogy hogyan éljük meg – növeli az önbizalmat, de ugyanígy általában a magasabb önbizalom, jobb teljesítményt vetít előre. A pozitív spirál hosszútávú jótékony hatása viszont korántsem garantált, mivel a folyamatos sikerekhez kulcsfontosságú, hogy ne legyen túl magas önbizalmunk, annak érdekében hogy fejlődésünkhöz
felismerjük a további erőfeszítések fontosságát.
Pont emiatt Vealey szerint az a jó, ha az önbizalom hullámzik kicsit, hiszen ez teszi lehetővé azt, hogy a siker után a fókusz a sikeres teljesítmény közben vétett hibákra terelődjön, és ne essen a sportoló a túlzott önbizalom vagy önteltség állapotába. Ezzel biztosítva a folyamatos fejlődést és sikereket. Hiába beszélhetünk tehát magas önbizalomszintről, ha nem ismerjük fel a hibákat: előbb-utóbb elmarad a siker.
