Az emberiség történelmét végig kíséri a bosszúra való vágy, személyes, tágabb közösségi és társadalmi szinten egyaránt. Megítélése azonban a kezdetektől ambivalens. Szemet szemért fogat fogért, ugyanakkor aki másnak vermet ás az maga esik bele. Keserű vagy édes a bosszú?
Miből fakad a bosszúvágy?
Ha valaki rosszat tesz nekünk, fájdalmat okoz, jár neki a lehetőleg ugyanolyan mértékű büntetés. A Talio-elv kulturális lenyomatára ismerhetünk rá Trója bukásában, Hamlet őrületében és a Trónok harca legtöbb karakterének motivációjában is.
A bosszúra való késztetésünk komplex jelenség, melyet a pszichológusok nehezen tudnak megérteni. A korábbi, témával kapcsolatos kutatások az érzelmi aspektussal szemben sokkal inkább az igazságos világba vetett hittel magyarázták a jelenséget.
Az igazságos világ illúziója egy olyan kognitív torzítás, mely szerint az emberi tettek morálisan igazságos konzekvenciákat eredményeznek,
ezáltal biztosítva, hogy a helyes cselekedetek jutalmat, míg a becstelen tettek büntetést vonjanak maguk után. Az illúzió fenntartása saját lelki békénk megőrzése miatt gyakran érdekünkben áll.
Pozitív vagy negatív számunkra a bosszú?
Bosszúvágyunk érzelmi oldala azonban sokkal paradoxabb jelenség. A közhiedelemmel ellentétben, miszerint a bosszú édes, a kutatások azt sugallták: sokkal kevésbé okoz kielégülést a bosszúállóknak, mint azt várnák. Ráadásul
a bosszúállók kellemetlenebbül érzik magukat a cél elérése után, mint sértett, de elégtételt nem vevő társaik.
A Washington University friss kutatása új lendületet adhat a bosszúról zajló tudományos diskurzusnak. A cikk első szerzője, Fade Eadeh annak az ellentmondásnak akarta feloldani, ami a tudományos kutatások és a kollektív kulturális tudás között húzódik, elsősorban affektív, vagyis érzelmi vonalon. Ha valóban kellemetlen a bosszú, miért vallja az emberiség nemzedékek óta, hogy kielégülést hoz. Hogyan maradhatott fenn ez a vélekedés kultúráktól függetlenül, globálisan?
A kérdés megválaszolásához fontos különbséget tennünk érzelmek és hangulatok között. A köznapi beszédben gyakran felcserélhető a két kifejezés, pszichológiai értelemben azonban a két jelenség a részleges átfedések ellenére elkülönül egymástól. Az emóció, vagyis az érzelem egymással összehangolt változások komplex rendszere, ami elősegíti, hogy a szervezet a számára jelentős külső vagy belső eseményekre adaptív módon reagáljon. Az érzelem szubjektív reprezentációja az érzés. Ezzel szemben, vagy inkább ettől elkülönülve, a hangulat egy diffúz, általában kevésbé intenzív affektív állapot.
Érzelmeink időben viszonylag rövid lefutású epizódok, míg hangulataink időtartama hosszabb.
A bosszúval kapcsolatban is megélünk tehát gyors és intenzív érzéseket valamint maradandóbb, ám kevésbé mély hangulatokat egyaránt.
Keserédes bosszú
Hogy jobban megértsék milyen hatással van a bosszú az emberekre, Eadeh és munkatársai kifinomult nyelvi elemzés és hangulat leltár segítségével térképezték fel kétszáz résztvevő érzelmi-hangulati világát. Egy részük az olimpiáról olvashatott politikailag semleges hangnemben, a két másik csoport pedig a New York Times cikkét kapta Osama Bin Laden meggyilkolásáról apró, de lényeges különbségekkel. A cikk egyik változata tárgyilagos hangnemben tudósított a katonai akcióról, míg a másik az eseményt a szeptember 11-i terrortámadás megtorlásaként mutatta be.
A Bin Laden kiiktatásáról való olvasás annál kellemetlenebb hangulatot váltott ki a résztvevőkből, minél erősebben volt hangsúlyozva a cikkben, hogy a korábbi terrorcselekmények kitervelője ellen hajtottak végre sikeres akciót az amerikai erők, ám közben pozitív érzelmeket is indukált. A bosszú tehát
nem egyértelműen pozitív és nem egyértelműen negatív töltetű. Hangulati szinten a negatív affektus dominál, ugyanakkor jó érzéssel jár együtt.
Az eredmények azt sugallják: a bosszútól azért érezhetjük magunkat kellemesen, mert lehetőséget biztosít valami rossznak a jóvátevésére, és magában hordozza a vétkes büntetésének esélyét, ezzel fenntartva a az igazságos világ illúzióját. Ugyanakkor a beteljesedett bosszúban benne rejlik a negatív hangulatok lehetősége. Az eredeti áldozat szükségképpen szembesül a múlttal, visszaemlékszik a bosszút kiváltó traumára, ami feltépheti a sebeket.
