Fogalmam sincs, ki vagyok! Az énfogalom

Ki vagyok én? Mindannyian szembetalálkoztunk már ezzel a kérdéssel. Esetleg nem tudod rá a választ? Milyen az énünk, mi az identitás és mindez hogyan alakít minket? Cikkünkben ennek járunk utána.

Az életben számtalanszor kerülhetünk szembe olyan élethelyzetekkel, amikor különösen fontos, hogy el tudjuk dönteni, milyenek vagyunk. Sokszor a környezetünkből ér bennünket a kritika, hogy "Nem vagy önmagad!" Elvesztetted az identitásodat! Én, önismeret, identitás. Mivel önmagunk állandó társai vagyunk segít, hogyha reflektálunk énünk összetevőire és rendszerére.

A cikk elején ajánlunk egy játékot:

vegyél magad elé egy lapot, és írd rá, hogy Én… vagyok.

Legalább tíz különféle állítást találj! Ez a kis gyakorlat könnyen rávilágít arra, hogy milyen sokféle módon észleled önmagad, milyen különböző aspektusokból áll össze az éned. Képzeld el egy pillanatra, hogy mi lenne, ha valaki mást kérdeznénk meg, hogy csinálja meg a feladatot rólad! Vajon mennyire más válaszok születnének?

Az én, mint ismeretek értelmezője

Magunk között sokszor felmerül a kérdés, hogy ki milyen? Vajon hogyan rendeződnek ezek az ismeretek bennünk? Az önismeret útvesztőiben kiigazodni egy egész életen át tartó folyamat, és közelebb juthatunk hozzá, hogyha körvonalazzuk, miképpen szerveződik maga az én. Az én, mint a vizsgálat tárgya, a tudás tárolója, és mint annak értelmezője egyaránt jelen van minden emberben. Ennek tudatossága helyzetről helyzetre változik és személyiségünk, valamint egyéni kapacitásunk függvényében alakíthatunk ezen.

A hároméves korban megkezdődő énleválás folyamatában kialakítjuk első énhatárainkat: mi az én része és mi nem. A váltakozó társas környezetben különböző szerepeink nyomán ezek kiszélesednek, majd a kamaszkorban teljesedik be a folyamat. Ekkor mindannyian elsajátítjuk annak képességét, hogy logikus következtetéseket vonjunk le a környezetünkből, összefüggéseket keressünk a tények között. Nincsen ez másképp az önmagunkkal kapcsolatos tudással sem. Kapott mintáink közül kiválogatjuk a követendőket és ellenállunk annak, ami nem tetszik. A tudatosság önmagunkkal kapcsolatban egyre növekszik. Csoportosítani kezdünk, milyen helyzetekben hogyan viselkedünk. Például a szüleink szerint lusták vagyunk, ellenben az osztályban könnyen összekapjuk magunkat, hogyha az irodalom órai verselemzésre kerül a sor. Hogy is van ez?

A serdülők érdeklődése kinyílik, összefűzik azokat az ismereteket, amelyek róluk szólnak. A fiatal felnőttek már választásaik alapján képesek megalapozni a jövőjüket és kiválasztani, melyik életpályát találják önmaguk számára a legideálisabbnak.

Az én, mint fogalmak összessége

Az énfogalom azt jelöli, amit önmagunkról tudunk. Az ingerek értelmezése által jön létre. Ez egy aktív folyamat, mely tartalmazza az egyén saját tulajdonságaival kapcsolatos tudásának összességét. Ebbe beletartozik például az, hogy önmagunk megfigyelt viselkedése által következtetünk a saját jellemzőinkre. Az előbbi példából kiindulva, hiába mondják a szülei valakinek, hogy lusta, az érdeklődésének megfelelő tevékenységekben elmerülve és abban sikereket elérve ezt a „tényt” újraértelmezheti magában.

Az énfogalom megalkotásakor tanuljuk meg, kik vagyunk, működésének célja pedig a túlélés. Amennyiben megfelelően működik, nem veszünk el a világban, megmaradunk önálló akarattal bíró embereknek. Az általa

rendszerezett tudás felhasználásával tudunk válaszolni arra a kérdésre, hogy kik vagyunk és így igazodunk el különféle helyzetekben.

Nélkülözhetetlen a jó életminőséghez, hiszen segítségével sikeresen alkalmazkodunk a környezetünkhöz és a saját szándékainkat is keresztülvisszük. Pontossága segít az eligazodásban, valamint egészséges önbecsüléshez vezet.

A viselkedés megfigyelését kiegészítik a gondolatok. Vajon miért éppen az irodalom az, ami megfog? Ez az ami stimulálja a kreativitásomat? Ennek az értelmezése hozzátesz ahhoz, aki én vagyok. Ezen felül az érzelmek szerepe sem elhanyagolható a folyamatban. A sikerélményhez kellemes érzések társulnak, könnyen beépül az én fogalmába az, hogy valami könnyen megy és örömet okoz.

A koherenciaérzés szükségessége

Megállapítható, hogy nem minden helyzetben viselkedünk ugyanúgy, így énünk többszörös. Ez számos helyzetben és szerepben bontakozik ki, melyet kapcsolataink és tevékenységeink is alakítanak.

A különböző források összevetése vegyes információkkal szolgál, és ezeket az én szervezi egységbe. Amennyiben változatosak az én-aspektusok egy komplex szerveződés jön létre, mely által sokféle helyzetben biztosított a megfelelő alkalmazkodás vagy az énkifejezés.

Hogyan marad fent mégis az egységes énérzet?

Az én igyekszik egységes és tartós maradni. Az én-aspektusok, vagyis az én különböző területei hiába alkotnak egy-egy szeletet, az összeszervezést igyekszünk olyannak megalkotni, ami nem csak kedvező színben tüntet fel minket, hanem a korábbi tapasztalatokkal is koherens marad. A definíció biztosítása elengedhetetlen számunka. Nem szívesen ismerjük be, ha hibázunk. Továbbá kifejezetten kellemetlen magunkat rossz színben látni, így megesik, hogy memóriánk szelektál a tapasztalatok között: csak azt erősíti meg, ami nem mond ellent a fejünkben önmagunkról létező képnek. A koherencia megegyeztethető az énazonossággal és az öntudattal is.

Mások reakcióiról már esett szó, hiszen a környezetünkben több olyan személyt is találhatunk, akik teljesen máshogy vélekednek rólunk. Ennek a palettának a színessége minket gazdagít. Ha homlokegyenest ellenkeznek az önmagunkról alkotott képpel, érdemes elgondolkodnunk, az egybecsengő véleményeket pedig egyfajta igazolásként értelmezhetjük önmagunkra nézve. Vajon olyannak látnak-e mások, amilyen én szeretnék lenni? Töprengésre méltó kérdés.

Az én, mások viszonylatában

A tükör-én elmélet szerint kiemelten fontos a visszacsatolás és mások véleménye abban, milyen képet formálunk magunkról. Egy kísérletben kisdiákokat három csoportra osztottak, ahol az első csoport tagjait megerősítették abban, hogy milyen rendszeretőek, a második társaságot figyelmeztették, hogy rendszeretőbbnek kellene lenniük. A harmadik csoportnak nem mondtak erről semmit. A következő hetekben megfigyelték a gyerekek viselkedését, és azt találták, hogy az első csoport szemetelt a legkevesebbet. Egy másik nézőpontból, Verena Kast szerint

az identitás önálló létünk folyamatos tudata, mely mindenki mástól különbözik.

A másokkal való összehasonlítás alapján érezzük egyedinek magunkat. Ennek egyik forrása az az érzés, hogy hasonlóak vagy különbözőnek találjuk-e magunkat másoktól. A társas identitás részeként saját magunkat csoporttagként kategorizáljuk . Ezt a csoportot megismerjük, megszeretjük, bizalmas kapcsolatokat építünk ki benne, lényünk része lesz.

Gondoljunk vissza a cikk elején leírt gyakorlatra! Vajon ebből hány utal valamilyen csoporttagságra?

Az énből és a másokból „mi” válik, aminek társas kategorizáció a neve. Az, hogy miként tekintünk magunkra és másokra ebben a kontextusban, alapvetően befolyásolja a viselkedésünket és az elképzeléseinket. Mindez két részre osztja a világot: azokra akik tagjai ennek a csoportnak, és azokra akik nem.

Az én, kapcsolatban

Az én-te relációban fejlődhetünk legtöbbet. Leszögezhető, hogy kapcsolatainkban és azok által fejlődünk, hiszen az énkoherencia fenntartása érdekében talán nem is érezzük, hogy a változtatás lényeges. A ki vagyok én kérdésre kiderült, hogy nem létezik olyan válasz, ami könnyen leszögezhetően kijelenti, hogy milyenek vagyunk, hiszen környezetünk változása állandó változásra kényszerít minket is. József Attila idézetével zárva:

hiába fürösztöd önmagadban, csak másokban moshatod meg arcodat.

A ki vagy te? kérdést akár önmagunknak tesszük fel, akár másoktól halljuk, másokhoz viszonyítva és másokkal együttes kapcsolatban nyeri el valódi értelmét.