Kiragadott elemek nyomában – mennyire fontos a kontextus?

Nap mint nap találkozhatunk a helyzetből, az összefüggésből kiragadott állításokkal. „Nekem semmi sem sikerül.” „Ő már csak ilyen.” „Már egy hét alatt látványos eredményt érhet el.” Ismerősen csengenek ezek a mondatok? És az az érzés, amikor kiderül, hogy a valóságban kiegészítésre szorulnak, mert ez mégiscsak sikerült, ő mégsem csak ilyen, és nem csak egy dolog kell a sikerhez? Cikkünkben az információ és a kontextus viszonyát járjuk körbe különböző pszichológiai aspektusokból.

Hogyan kezeli az agyunk az információkat?

Ahhoz, hogy valamilyen információhoz jussunk először is érzékelésre van szükségünk. Ez történhet a látás segítségével, például amikor olvasunk, a hallás által, amikor egy rádióműsort hallgatunk, tapintás által, amikor a sötétben keressük a villanykapcsolót vagy éppen a telefonunkat. Természetesen az agyunk és a szervezetünk jóval bonyolultabb, általában több érzékszervünket együttesen használjuk még az olyan egyszerű tevékenységek esetén is, mint a tévénézés. Az információ megszerzéséhez azonban nem elég csupán az érzékelés, az észlelés során agyi folyamatok által fel is kell dolgoznunk az összegyűjtött hatalmas adatmennyiséget. A Gestalt pszichológusok szerint ehhez az egyik értelmezési elv a figura-háttér elv. Szerintük a figyelmünk általában egy kiemelt tárgyra és annak hátterére irányul. Ennek leghíresebb vizuális példája a Rubin-serleg.

A másik meghatározó működés a kategorizáció. Ez a folyamat többnyire automatikusan zajlik, a korábbi tapasztalataink képzik az alapját, és az információk legalább két alapvető eljáráson mennek keresztül: a diszkrimináción (megkülönböztetésen) és az azonosításon. Ezen osztályozási folyamatok segítségével igazodunk el a világunkban.

Nézzük a kapcsolódó pszichológiai jelenségeket!

Véleményünk és hozzáállásunk: az attitűdök világa

Az attitűd pszichológiai fogalomként valamilyen tárgyra, személy(ek)re, viselkedésre irányuló ítéleteinket összegzi. A mindennapjaink során aktívan formáljuk ezeket a vélekedéseket. Abban a hatalmas mennyiségű információtengerben, amely minket ér, szükségünk van egyszerűsítésekre és általánosításokra, melyek vélekedéseink rendezését szolgálhatják. Ezek általában hasznunkra válnak, olykor azonban nehézségek is fakadhatnak belőlük.

Ennek egyik legszembetűnőbb példája a meggyőzés, ezen belül pedig talán a reklámok világa. Szinte nem telik el úgy egy óra, hogy ne akarnának minket meggyőzni valamiről, ami a „legjobb” lenne számunkra. A tárgytól függően lehet, hogy alapos mérlegelés alá vetjük az információkat vagy csak felületesen átsiklunk felettük.

Gyakran tapasztalhatjuk, hogy egy-egy terméknek kizárólag a pozitív tulajdonságait emelik ki, függetlenül az alkalmazás körülményeitől. Túlzások, egyszerűsítések, fekete-fehér szemléletmód jellemzi ezeket az üzeneteket.

Általában igyekeznek valami pozitívval összekapcsolni, ami arra ösztönöz minket, hogy válasszuk ezt a terméket vagy szolgáltatást. Ennek az ellenkezője is megtörténik, amikor azt, hogy nem ezt választjuk, valami negatívval társítják, amelyet úgy kerülhetünk el, ha a termék mellett döntünk. Ezt nevezzük értékelő kondícionálásnak. Ezek sokszor kiragadott szempontok, amelyek nem feltétlenül egyeznek a szempontjainkkal, azonban tetszetősségük miatt efelett olykor elsiklunk. Szisztematikus feldolgozás esetén, amikor a döntés nagyobb jelentőséggel bír a számunkra, általában több oldalról is felülvizsgáljuk azt, amit látunk.

Olykor embereket is megítélünk csupán egy-egy vonásuk vagy cselekedetük alapján. Akár egyes ismerőseinkre kerül az „ő ilyen (ide szabadon behelyettesíthető tulajdonság)” címke, akár egész csoportokra alkalmazzuk őket, egy, a körülmények közül kiragadott mozzanatról is lehet szó. Az emberekről alkotott kategóriáink ugyan felettébb hasznosak lehetnek a világban való eligazodáshoz, azonban a velünk szemben ülő személyt nem fedhetik le csupán ezek az ítéletek. A sztereotípiák esetében (a társas kategorizáció során) éppen ez történik. Az egyéni ember személyiségét, egyediségét felválthatja a csoportra jellemző kiemelt tulajdonság. A csoporton belül a hasonlóság, a csoportok között a különbségek kapnak kiemelt szerepet.

Természetesen pontos és pontatlan sztereotípiák egyaránt léteznek. A kategória lehet pozitív vagy negatív, azonban sosem ad teljes képet számunkra egy csoporttagról. Van, hogy a csoporttagság kapcsolódási pont lehet és a kapcsolódáshoz szükséges információt nyújt, van azonban, amikor a megítélés vagy az elítélés alapjává válik. Utóbbiak főként akkor történnek meg, amikor az úgynevezett horgonyzási hatás életbe lép.

Ilyenkor lehorgonyzunk az első információnál, a további viszonyulásunkat pedig ennek az első képnek megfelelően alkotjuk meg.

Az információ ily módon történő kiragadásának ellenpontja a narratíva szemlélet, amikor a másik emberről nem egyes tulajdonságai, hanem az élete, az általa bejárt út mentén gondolkodunk. Gyakran használják a filmek világában ezt a perspektívát a szemléltetésre (gondolhatunk pl. bármelyik életrajzi filmre vagy drámára). Ez természetesen egész más közelségű kapcsolatban alkalmazható, mint a kategorizáció. Előbbi személyes kapcsolatainkat, utóbbi pedig a mindennapokban való tájékozódást segíti inkább.

Saját gondolkodási mintáink

A szakirodalom számon tart úgynevezett kognitív torzításokat, amelyek a gondolkodásunk mintázatát alakíthatják. Ilyenkor az ítéletet kevésbé az aktuális helyzet, sokkal inkább belső sémák (gondolkodási minták) határozzák meg. A kiragadás és a kontextus tekintetében érdemes megemlítenünk ezek közül néhányat.

• Túlzott általánosítás – ilyenkor egyetlen eseményből alkotunk törvényt. (Most nem sikerült teljesítenem ezt a feladatot. → Sosem fogom tudni megoldani.)
• Címkézés – a túlzott általánosítás szélsőséges változata. (Sosem fogom tudni megoldani. → Alkalmatlan vagyok bármire is.)
• Korai következtetés – amikor az adott cselekvés háttere nélkül, az indok ismerete nélkül vonunk le negatív következtetést. (Nevettek, amikor beléptem a terembe. → Biztosan rajtam nevetnek.)
• Minden-vagy-semmi típusú gondolkodás – ha valami nem tökéletes, akkor mit sem ér. (Nem kaptam meg a dicséretet. → Felesleges volt tanulnom.)
• Negatív szűrés – az adott helyzetből pusztán a negatívum kiemelése. (Elsózták a levest a vendéglátóink.)

A példákból látható, hogy ezekben a gondolkodási sémákban egy-egy esemény önálló életre kel, kiemelkedik a valós helyzet összefüggései közül és új törvényt alkot, amely nehezíti azt, hogy tisztán lássuk az eseményeket.

Ezek a gondolatok nagy teret adnak az egyes szám első személyű perspektívának, mindent az énhez kötnek, a történtek jelentősége felnagyításra vagy lekicsinyítésre kerül. Egyes szám harmadik személyben könnyebben látjuk át az egyes elemek valós jelentőségét, éppen ezért szokták javasolni, hogy a problémákra próbáljunk meg egy kívülálló szemével tekinteni, vagy akár vonjuk be egy közeli barátunkat, családtagunkat, adott esetben egy szakembert, aki segít bennünket.

Miért is foglalkozunk ezzel?

Úgy tűnik tehát, hogy a figura és a háttér, az elem és a kontextus értelmezése az elménk működéséből fakad, amely hatással van arra, hogy hogyan tekintünk a világunkra és önmagunkra. A tudatosítás lehetőséget ad arra, hogy indokolt esetben felülvizsgáljuk az automatikus ítéleteinket és másképp, a helyzetnek és a helyzet összefüggéseinek megfelelően cselekedhessünk.