A szülők a 3 éves kor közeledtével egyre többször tapasztalhatják meg gyermekük irracionálisnak és túlzónak tűnő viselkedéseit. A gyerekek ilyenkor sokszor akaratosak, és érthetetlen hisztériákat csapnak otthon vagy akár közösségben is. A cikkben szeretnénk, ha a szülők egy másik nézőpontból tekinthetnének rá ennek az időszaknak a jellegzetességeire. Persze a kihívást jelentő viselkedések kezelésére is olvashatnak taktikákat!
Kezdjük az elején néhány példával!
Amikor az anyuka kisgyermekének elmondja, hogy nem olvassák el lefekvés előtt az ötödik mesét, a kislány ordítja: „Te vagy a legrosszabb anya! Nem hívlak meg a szülinapi partimra!” Amikor felajánljuk a gyereknek, hogy választhat a répa és a sajt között, de jégkrémet nem: „Nem tetszenek a választások, amelyeket nekem választottál!” Amikor leveri az asztalról a kedvenc müzlijével teli tálat és kiabál: „A piros tálat, nem a kéket!”
Ha ezek közül a felkiáltások közül bármelyik is ismerős, akkor nem vagy egyedül! Üdvözlünk a totyogós kisgyermekkor Vadnyugatán!
A gyermek szemén és a fejlődés lencséjén keresztül nézve ezek az akár őrjítő viselkedések teljesen normálisak. Annak a jelzései, hogy fontos mérföldköveket értek el a gyermekek a fejlődésükben. Ezektől kellemetlen eseményektől tehát nem kell megijedni, amíg meg van a lehetőségünk, hogy megtanítsuk a gyerekeknek érzelmeik kezelését. Megtanulhatják a frusztrációjukkal és a csalódottságukkal való megküzdést. A tanulás során megtalálhatják a módját, hogyan érezhetnek kontrollt proszociális és elfogadható módon a folyton növekedő világ felett.
A világos elvárások megfogalmazása kritikus fontosságú. A jelentés, amit tulajdonítunk a gyerek viselkedésének, befolyásolja a válaszképpen adott reakcióinkat és érzelmeinket. Ha a viselkedést manipulatívnak vagy szándékosnak érezzük, az az őrületbe kergethet minket. Ha dühös vagy sértő módon reagálunk, az inkább fokozza a helyzetet a gyermek lenyugtatása helyett. Ha a normális fejlődés kontextusában értelmezzük ezeket a viselkedéseket, akkor gyermekünket empátiával tudjuk megközelíteni, és hatékonyabbak tudunk lenni a jó megküzdési készségek tanításában.
Lássuk a fontos tényezőket, amelyek befolyásolják a fiatal gyerekek viselkedését! Ezek észben tartása segítséget nyújthat a kihívást jelentő viselkedések kezelésében.
A fiatal gyerekeket az érzelmeik és nem a logikájuk vezeti. Így az irracionális viselkedés normális.
A kisgyerekeknek még nincs valódi időérzékük – ők a pillanatban élnek és reagálnak.
Nagyon kicsi az önkontrolljuk. Ők azt akarják, amit akarnak, akkor, amikor akarják.
A kisgyerekekben fokozatosan tudatosodik, hogy ők külön személyek – hogy másoktól különböző gondolataik és érzéseik lehetnek. Ez azt jelenti: tudják, hogy míg ők a szülők ágyában akarnak aludni, a szülők nem ezt szeretnék. Ez egy új kognitív mérföldkő. Párosul a kisgyermekek ösztönével, hogy kontrollt alkalmazzanak a körülöttük lévő világon. Rendkívül okosak, és megpróbálnak minden taktikát, hogy a rendelkezésükre álljunk (például azzal fenyegetnek, hogy soha nem mennek aludni). Ez az, amit a szülők gyakran manipulációnak hívnak, pedig inkább egy stratégiaként érdemes erre gondolni.
A következő eszes 3 éves kislány történetével lehet ezt a legjobban illusztrálni. Mindig este lefekvés után sírt egy kis vacsoráért (nem több mint 15 perccel azután, hogy a könyvolvasás közben elutasította a rágcsát), a szülei megjelentek az ágyánál rágcsával. A következő reggel a kislány azt mondta az apukájának: „Én csak azt szeretném, ha tudnád, hogy este lefekvés után nagyon éhes leszek!”
A kisgyermekeknek nagyon erős érzéseik vannak. De még ebben a korban
nem rendelkeznek olyan eszközökkel, amelyekkel ezeket kezelni tudnák.
Ha belegondolunk sok felnőtt még idősebb korában is azon dolgozik, hogy tisztában legyen az érzéseivel és egészséges módon tudjon rá reagálni, könnyebben el tudjuk képzelni, mekkora kihívás ez egy kisgyereknek.
Mit tehetnek a szülők?
Maradjunk kontrollban, amikor a gyermek éppen elveszti a kontrollt saját viselkedése felett. Az érzelmek és a reakcióik kezelése a legfontosabb szülői eszköz, amely a rendelkezésünkre áll. Ha a szülők reaktívvá és érzelmessé válnak, az még jobban fokozza a gyermek zaklatottságát, így csak a küzdelmüket erősíti. Amikor a gyermek elveszíti az önmaga feletti kontrollt, arra van szüksége, hogy a szülő legyen a sziklája, amely ésszerű és racionális marad.
Tartsuk észben, hogy a gyerekeket igazából nem tudjuk ráerőltetni dolgok elvégzésére – evésre, alvásra, pisilésre, beszédre vagy a hiszti abbahagyására! Amit tehetünk az az, hogy kontrolláljuk, hogyan válaszolunk a gyermekünk akcióira! Hiszen ez irányítja és formálja a viselkedésüket! Ha a hisztéria eredménye extra tv idő, későbbi alvásidő vagy több figyelem, a kisgyermek összerakja ez a két dolgot. Egy fontos kapcsolatot fedez fel: „Kiváló stratégia! Tegyük össze ezeket, és máris nyertünk!”
Ez nem manipuláció, hanem egy okos számolás! Ami azt jelenti, hogy egy igazán kompetens gyermeket nevelünk! Sikeresen kitalálta a módját, hogyan kaphatja meg azokat, amiket szeretne, ami bámulatos. A mi feladatunk megtanítani gyermekeinket, melyik stratégia hatásos, melyik nem. Szóval a viselkedések esetében a gyermeknek bíznia kell a sikerességükben, vagy valamilyen motivációt kell találunk, ami miatt feladná azokat.
Mutassunk empátiát és ismerjük el az érzéseiket! „Tudom, hogy a kék póló a kedvenced, és most igazán csalódott lehetsz, hogy nem viselheted ma. De az éppen mosásban van.” Nem az érzelmek a problémák, hanem ahogyan azokat kifejezik.
Minél inkább igazoljuk az érzéseiket, annál kevésbé kell nekik eljátszaniuk. azokat
Állítsunk egy limitet, ajánljunk elfogadható választásokat! „Ma a piros és a sárga póló közül választhatsz!” Ha a gyermek elutasítja az általunk felajánlott választásokat, akkor tudassuk vele, hogy mi fogunk választani. Lehet, hogy nagyon ideges lesz. Olyan nyugodtan, ahogy csak lehet, adjuk rá a póló! Ezután menjünk arrébb, hogy megtapasztalhassa a tettei következményét. Végtére is, így tanulhatják meg a gyerekek a jó döntések meghozatalát – megtapasztalva a választásaik következményeit, hogy melyek segítik, melyek nem a célja elérésében. Ha a hiszti odáig vezet, hogy ki kell venni a kék pólót a szennyesből, akkor
- egy helytelen elvárást adunk nekik, hogy mindig meg fog kapni mindent, amit csak szeretne. Ezzel megnehezítjük a flexibilitás megtanulását és alternatívák elfogadását, amelyek kritikus mindennapi készségek.
- azt az üzenetet küldjünk, hogy a hiszti vagy a visszautasítás kooperációhoz vezető sikeres stratégia. Erre természetesen később számítani is fog.
- azt kommunikáljuk felé, hogy nem hisszük, hogy ő meg tud küzdeni a csalódottságával. Számára ez egy kihagyott lehetőség, hogy megtapasztalja, hogy bizony túl tudja élni a másik póló viselését is – ezzel építve a flexibilitást és fontos megküzdési készségeket.
Figyeljünk oda a gyermek viselkedéseire adott válaszainkra! A legjobb hosszú távú stratégia, ha nyugodtak maradunk, és nem ellenünk szánt merényletnek észleljük a viselkedésüket! Csak egy kis személetváltásra van szükség, hiszen ezek az életkori jellemzők csak annyira mutatnak rá, hogy a gyermekünk elérte a fontos fejlődési mérföldköveket!
***
A Mindset Pszichológia több, mint érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!
https://www.youtube.com/watch?time_continue=21&v=z-htXgkYeeE
