A szülés utáni depresszióval évtizedeken át kizárólag a nőkkel kapcsolatban foglalkoztak. Az apukák háttérbe szorultak, noha a friss kutatások megdöbbentő eredménye szerint közel ugyanolyan gyakori esetükben, mint az édesanyáknál. Mi állhat ennek hátterében? Van-e megoldás? Cikkünkben ezt a témát járjuk körül.
A szülést követő időszak mindkét szülő életében jelentős változást eredményez. Évszázadokig az anya maradt otthon a csecsemővel, így minden vele járó teendő rá hárult. Az apa feladata többnyire a család egzisztenciájának fenntartásában merült ki. A környezet figyelme még napjainkban is az anyára és a babára irányul, annak ellenére, hogy a férfiak szerepe jelentős változáson ment keresztül. Mivel a „nyafogás” nem férfihoz méltó dolog, így érzelmeiket, esetleges félelmeiket magukban tartva gyakran a munkába menekülnek a munkába, vagy az alkohol nyújtotta megnyugvást választják.
Azt, hogy mennyire fontos foglalkozni a jelenséggel, többek között a brit Apasági Intézet megalakulása jelzi, mely a világ egyik legismertebb apákból álló szervezete. Létrejöttük indokoltságát mi sem támasztja alá szemléletesebben, mint hogy kutatásaik alapján megállapították, hogy minden hetedik kismama és
minden tizedik kispapa szenved szülés utáni depressziótól.
Mikor jön a baba?
Rendkívül fontos megkülönböztetni a várt és nem várt gyermekkel járó helyzetet. Lényegesen kedvezőbb a helyzetük azoknak a férfiaknak, akik párjukkal előre eltervezik, hogy új taggal bővítik a szövetségüket. Vitathatatlan, hogy a nem tervezett jövevény híre is kiválthat a tervezetthez hasonló örömöt és izgatottságot. Ám mégis azt lehet mondani, hogy általában kevésbé szerencsés, mert a nem várt esemény hallatán a férfi úgy érzi, nincs kezében a kontroll. Nem volt ideje sem egzisztenciálisan, sem lelkileg felkészülni a kis jövevény érkezésére.
Emiatt pedig gyakran szorongást, félelmet él át.
Talán ennél is bonyolultabb, amikor a nő részéről tervezett dologról beszélhetünk, a férfi esetében viszont egyáltalán nem. Ugyancsak megjelenik az előző helyzethez hasonlóan a kontrollérzet hiánya, s ezen felül gyakran élnek meg dühöt, haragot is a partner irányába. Mindez pedig könnyen okozhatja a kapcsolat végét is.
A férfi döntését a babával kapcsolatban rengeteg tényező befolyásolja, így többek között magának a párkapcsolatnak a minősége, az erkölcsi és vallási meggyőződései, a neveltetése, és az intelligenciája. Jelen szituációban sem lehet eléggé hangsúlyozni a kommunikáció jelentőségét, azt, hogy beszéljünk párunkkal érzéseinkről, ugyanis az elfojtott negatív érzéseknek számos következménye lehet.
Hatványozódó tényezők
A kutatók az évek során több tényezőre lettek figyelmesek, melyek növelhetik a kispapák körében a depresszió megjelenését. Íme, közülük néhány:
- az, ha a gyermek rossz alvó, vagy esetleg sokat sír, ugyanúgy összefügghet az apukáknál megjelenő depresszióval, mint az édesanyáknál (Smart és Hiscock, 2007)
- a párkapcsolattal való elégedetlenség (Wee és mtsai, 2010)
- az apa munkanélkülisége (Nishimura & Ohashi, 2010)
- a feleség nehéz természete, esetleg az ő depressziója (Huang & Warner, 2005).
Mivel járulhat hozzá a kispapa depresszió megjelenéséhez a nő?
Ahogy már fentebb említettük, évszázadokon keresztül többnyire egyedül a nő feladata volt a gyerekek nevelése és gondozása. Természetesen vannak ma is olyan családok, ahol ezt a klasszikus szerepfelosztást követik. Azonban (szerencsére) ma már az sem ritka, hogy mind az anya, mind pedig az apa részt vesz a gyermek körüli teendőkben. A nők hajlamosak kompetensebbnek érezi magukat e tekintetben, s például megszólják az apukát, hogy nem jól tartja a babát, túl későn cserélte ki a pelenkát, s inkább elvégzik ők a feladatot. Legtöbbször arra hivatkoznak, hogy nem megfelelően végzi el a feladatot a férj, és amíg elmagyarázná a megoldást, addig inkább megcsinálják ők maguk. Ezzel viszont sebet ejthetnek az apa önbizalmán, mely által magukba zárkóznak, elveszítik a kezdeti lelkesedést, s legközelebb talán már meg sem próbálnak segíteni. A férjekben az elutasítás hatására megmarad a tüske, a feleség pedig azt fogja felróni, hogy minden rá hárul, semmiben nem nyújt segítséget az apuka. Ilyenkor gyakran nem beszélnek róla, inkább mind a ketten magukban elégedetlenkednek, aminek hatására viszont észrevétlenül
csökkenhet az intimitás, a gyengédség, esetleg a szexualitás is.
A férj máshol keres vigaszt, gyakran mentsvárat keres, legyen az a munka, sport vagy ital, csak ne kelljen otthon lenni. Számos válás kapcsán hallhatunk ehhez hasonló példákat.
Milyen hatással van a gyerekre a szülők depressziója?
A felnőttkori lelki védettség szempontjából az egyik legfontosabb védőfaktor az érzelmileg stabil gyermekkor. A korai életperiódusban a gyerek számára az anya vagy az elsődleges gondozó (tehát lehet akár az apa is) jelenti azt a környezetet, melynek megtapasztalása egy mentális modell kialakítását teszi lehetővé, amely később a világ és személypercepciót egyértelműen befolyásolja. Amennyiben a gondozó–gyermek kapcsolat nem megfelelő, bizonytalan kötődési stílus alakul ki.
Az apa depressziója negatívan hat a gyermek fejlődésére.
Gyerekkorunktól kezdve tapasztalataink nagy részét sémákban tároljuk, s később ezekben gondolkodunk. Amennyiben a gyerek a szülőkkel a bizonytalanságot tapasztalja meg, így ezt a sémát alakítja ki, ami akár egész életét végig kísérheti. Például amikor a gyermekből serdülő, fiatal felnőtt lesz, és elérkezik a párválasztás ideje, akkor akár visszaköszönhet a gyermekkorban megtapasztalt bizonytalanság, mely akadályozhatja a boldog kapcsolatot, ugyanis félni fog az intimitástól és a cserbenhagyástól.
Recept kispapák részére
Kutakodtunk, de nem igazán találtunk itthon leendő apukák számára szülésfelkészítést. Anglia egyik közkórháza ingyenes pár napos tanfolyamot szervez annak érdekében, hogy felkészítsék az urakat a jövevény érkezésére, és minden ezzel kapcsolatos tudást átadjanak, akár olyanokat is, amit a férfiak inkább szeretnek sorstársaik körében megvitatni. Hasznos lehetne e kezdeményezés követése nálunk is, mely hozzájárulna ahhoz, hogy több kiegyensúlyozott család legyen, ugyanis a rendszerszemlélet elve szerint a család egy dinamikus egység, mely akkor működik kielégítően, ha mindenki rendben van. Cowan és Cowan (1988) kutatásukban arra a következtetésre jutottak, hogy azok az apák, akiket a partnerük támogatott abban, hogy hogyan kell gondozni a csecsemőket,
azoknál nagyobb valószínűséggel alakult ki erős kötelék a gyerekükkel,
és kisebb eséllyel alakult ki esetükben depresszió.
