Egy párkapcsolat vége már önmagában fájdalmas, de ezt a lezárást a közösségi média oldalai csak még inkább megnehezítik. Előző cikkünkben azzal foglalkoztunk, hogyan tegyük (vagy ne tegyük) közzé életünk e történését, és miként osszuk meg érzéseinket ezeken a platformokon. De mindezek után vajon hogyan kezeljük közös, digitális emlékeinket és volt párunkat ezeken a közösségi oldalakon? Dr. Szabó-Bartha Anett klinikai szakpszichológus, pár- és családterapeuta, a Mindset Terápiás & Tanácsadó Központ szakembere ezeket a kérdéseket boncolgatja szakértői szemszögből. Tartsatok velünk!
„Amit nem látok, az nem fáj” - a digitális emlékeink kezelése
A digitális emlékek együttes létrehozása a romantikus kapcsolatok izgalmas és fontos része, a kapcsolat státuszának, a pár közös képeinek megosztása, valamint a kapcsolat egyediségét és jelentőségét tükröző tartalmak hozzáadása révén. Számos tanulmány igazolta, hogy a pár kapcsolati állapotának felvállalása a közösségi oldalakon (Facebook-hivatalossá tétele), jelentősen növeli a párkapcsolati elégedettséget. Ez kifejezettebb nők esetében, akiknél ez egyfajta „digitális jegygyűrű” -ként funkcionálhat (Papp, Danielewicz és Cayemberg, 2012).
Ugyanezek a digitális nyomok, amelyek annyira fontosak a kapcsolatépítés korai szakaszában és annak későbbi fenntartásban, amikor a kapcsolat véget ér, számos nehézség és feszültség forrásává válhatnak. A szakításokat követően az egyik dilemma ezeknek a digitális emlékeztetőknek a megtartásának vagy törlésének kérdése körül forog. Több szempontból is nehéz kérdés ezek kapcsolat utáni kezelése, hiszen (a) ezek a kapcsolat kézzelfogható szimbólumainak tekinthetők; (b) többnyire a kapcsolat pozitív oldalát mutatják be, így megnehezíthetik a továbblépés folyamatát.
Egy kutatásban, mely során az online térben megjelenő szakítási stratégiákat vizsgálták, háromféle csoportot különítettek el:
1. Radikális felszámolás
Az ide tartozó személyek a kapcsolatukra emlékeztető minden nyomot eltüntettek a közösségi média felületekről, beleértve a másikkal való kapcsolat megszűntetését is. Voltak köztük olyanok, akik mind a pozitív, mind a negatív nyomokat eltávolították, de akadtak olyanok is, akik csak a pozitív emlékeket száműzték ezen oldalakról. Ezzel a stratégiával tudatosan próbálták kiküszöbölni azokat az emlékeztetőket, amelyek fájdalmas érzésekkel jártak számukra, illetve a negatív emlékek meghagyásakor a rossz élményekre való koncentrálással próbálták erősíteni magukban a szakítás tényének helyességét. Ennél a stratégiánál azt találták, hogy alkalmazása akkor hatékony, ha azt egy tudatos mérlegelés előzi meg. Amennyiben egy hirtelen, impulzív döntés eredményeként alkalmazzák a párok tagjai, gyakran kísérheti utólag bűntudat vagy megbánás, amiért életük egy fejezetét szimbolizáló emlékeket töröltek ki.
Ez a stratégia azoknál a pároknál volt a legjellemzőbb, ahol a kapcsolat megszakítása hirtelen, váratlanul, és többnyire nem közös megegyezéssel történt. Ebben az esetben a közös élményektől való hirtelen megszabadulás a fájdalom jeleként, illetve a kontroll iránti vágy megnyilvánulásaként értelmezhető.
2. Teljes megtartás
Az ide tartozó személyek a párkapcsolathoz kötődő minden digitális emléknyomot megtartottak (fénykép, videó, zene, üzenet), hogy később is emlékezhessenek erre a boldog időszakra. Ez a fajta stratégia gyakran társult az ex partnerrel való további kapcsolattartással, kölcsönös, illetve nem kölcsönös formában egyaránt. Kölcsönös esetben jellemző volt rájuk az egymással folytatott üzenetváltás, egymás tartalmainak kommentelése, lájkolása. A nem kölcsönös esetben az emlékeket megtartó fél egyoldalú érdeklődéséről volt szó, azaz a volt partner közösségi oldalakon folytatott tevékenységeinek folyamatos követéséről, megfigyeléséről. A digitális emlékeket változatlanul megtartók esetében azt tapasztalták, hogy ezek a nyomok folyamatos emlékeztetőként működtek esetükben, amelyek megnehezítették a továbblépés folyamatát. Ennek oka, hogy a közösségi oldalakon megjelenített többnyire pozitív tartalmak a kapcsolat idealizálásához vezettek, illetve fájdalmasan érintette őket, amikor a másik fél oldalán az ő továbblépésével kapcsolatos jelzésekre bukkantak.
3. Szelektív felszámolás
Ez a stratégia az előző kettő elegyének tekinthető. A kezdeti szakaszban a személyek eltávolítják a kapcsolat digitális nyomait, vagy azokkal valamennyi időre megszakítják a kapcsolatot (pl. nem használják a közösségi oldalt; lementik őket egy másik adathordozóra, amit eltesznek, és csak később nézik meg őket). Voltak köztük olyanok is, akik a volt párjukkal közösen megbeszélve megtartottak néhány fontos emléknyomot, míg a többit, egy szakítási rituálé keretében együtt töröltek. A szelektív felszámolás tűnik az összes közül a leghatékonyabb stratégiának, hisz elkerüli a később könnyen megbánható hirtelen meghozott döntéseket, továbbá az egyén időt hagy magának a szakítás feldolgozására, és csak akkor dönt az emlékek sorsáról, amikor arra késznek érzi magát.
Nem szabad tehát lebecsülnünk a digitális emlékeink jelentőségét, ezek úgy tűnik, hogy ugyanúgy beépülnek az életünkbe, mint a fizikai emléktárgyaink.
Maradjunk barátok? - a másikkal való kapcsolat kezelése
És végül a szakítás utáni egyik legfontosabb kérdés: hogyan tovább? Ennek mérlegelésekor az egyik lényeges szempont, hogyan történt a szakítás: közös megegyezéssel jött létre, vagy egy egyoldalú döntésről beszélhetünk. Ez utóbbi esetben főleg az elhagyott felet elsősorban érzelemközpontú megküzdési folyamatok jellemzik, melyek célja, hogy enyhítse, kezelje a helyzettel együtt járó fájdalmas érzéseit. Ennek két legszélsőségesebb módja az online térben a volt partnerrel való teljes körű kapcsolat azonnali megszüntetése, beleértve a közös baráti szálak elvarrását is; míg a másik az ex folyamatos megfigyelése, követése, hivatalos nevén interperszonális elektronikus megfigyelés (IES) vagy creeping. Ide tartozik a partner profiljának rendszeres követése, a partner állapotfrissítésének, posztjainak, fotóinak nyomon követése a közös ismerősök révén, illetve a partner profiljába való belépés a jelszó ismeretében. Ennek legszélsőségesebb esete az internetes zaklatás (cyberstalking).
A kapcsolat radikális megszakítása a leggyakrabban olyan kapcsolatban jelenik meg, ahol a kapcsolat erősen konfliktusos volt, vagy az ex partner rosszul bánt az illetővel, aki így szeretett volna minden kapcsolatot megszakítani az exével, elvágva a jövőbeli kommunikáció útját, és a visszatérés lehetőségét. A másik gyakori ok a szakítást kezdeményező féllel szembeni harag, düh kifejezése, gyakran az érzelmi fájdalom okozásának vagy bűntudat keltésének szándékával. Szólhat továbbá arról is, hogy az egyén így próbálja aktívan csökkenteni a fájdalmat okozó, kiváltó élményeket, emlékeztetőket, ezáltal megélve azt, hogy van hatékony irányítása a helyzet felett.
Az ex kapcsolat lezárását követő megfigyelése szintén többféle talajon jöhet létre: eredhet féltékenységből; a szakítás okának megértése iránti vágyból, mely során az elhagyott fél bizonyítékokat keres a döntés magyarázatára; fakadhat bizonytalanságból, amikor az illető tudni szeretné, hogy vajon a volt partnere gondol-e még rá, vajon őt is ugyanúgy megviseli-e a szakítás stb.; illetve szólhat arról is, hogy a személy olyan jelek után kutat, amelyek megerősítik őt a kapcsolat végleges lezárásának helyességében, így az a feldolgozás részeként jelenik meg.
A romantikus kapcsolatok felbomlása egy igen nehéz és fájdalmas folyamat, aminek feldolgozása az online térben új kihívások elé állítja a párokat. Mint láttuk, ezek a felületek, mint nehezítő tényezők további akadályokat gördíthetnek az amúgy sem könnyű elszakadás útjába. Ha azonban képesek vagyunk azokat tudatosan kezelni a különböző döntések meghozatalakor, válhatnak a támogatás forrásává, és a gyászfeldolgozást elősegítő felületekké. Ennek érdekében mindig érdemes megfontolnunk azoknak a dolgoknak a kiküszöbölését, amelyek akadályozzák a gyógyulási folyamatunkat.
A cikkben megjelenő információk táblázatos összefoglalása a szakítás során megjelenő viselkedésekről elérhető a Digitális tudatosság munkacsoport Facebook oldalán.
Felhasznált források:
Quan-Haase, A., Nevin, A. and Lukacs, V. (2018), "Romantic Dissolution and Facebook Life: a Typology of Coping Strategies for Breakups" In: Wellman, B., Robinson, L., Brienza, C., Chen, W. and Cotten, S. (Ed.) Networks, Hacking, and Media – CITA MS@30: Now and Then and Tomorrow (Studies in Media and Communications, Vol. 17), Emerald Publishing Limited, pp. 73-98.
Papp, L. M., Danielewicz, J., & Cayemberg, C. (2012). “Are We Facebook Official?” Implications of Dating Partners’ Facebook Use and Profiles for Intimate Relationship Satisfaction. Cyberpsychology, Behavior, and Social Networking, 15(2), 85–90.
Lukacs, V., & Quan-Haase, A. (2015). Romantic breakups on Facebook: new scales for studying post-breakup behaviors, digital distress, and surveillance. Information, Communication & Society, 18(5), 492–508.
Young, A. L., & Quan-Haase, A. (2009). Information revelation and internet privacy concerns on social network sites. Proceedings of the Fourth International Conference on Communities and Technologies - C&T ’09.
Ellison, N. B., Steinfield, C., & Lampe, C. (2007). The Benefits of Facebook “Friends:” Social Capital and College Students’ Use of Online Social Network Sites. Journal of Computer-Mediated Communication, 12(4), 1143–1168.
