Az Ajándék ajándéka – könyvajánló

Ki ne szeretne ajándékot kapni? Pláne egy olyat, ami megváltoztathatja az egész életét? Edith Eva Eger, Amerikában élő klinikai szakpszichológus nemrég megjelent második könyve az Ajándék, amelyben megmutatja, hogyan szabaduljunk ki tizenkét, gyakorlatilag saját magunk által szabott mentális börtönünkből. Könyvajánlónk.

A magyar származású Edith Eva Eger saját, illetve kliensei történetén keresztül hoz példákat tizenkét fogva tartó attitűdre, valamint használható, kézzelfogható tanácsokat ad ezek leküzdéséhez. Elindít bennünket egy úton, ahol meghozva saját életünket érintő döntéseinket, változtathatunk berögzült mintáinkon, szokásainkon, gondolatbörtöneinken.

Könnyen hihetjük, hogy a könyv hangvétele hajaz arra az önsegítő könyveknél jól ismert negédes, pozitív motivációs amerikai stílusra, amely valljuk be, sokszor idegesítőnek hat. Itt azonban nem erről van szó. A pszichológus írónő kilencvenharmadik életévében jár. Az idő bölcsessége, az éltesség szókimondóvá teszi, azt sugallja, nincs már időnk finomkodni sem egymás segítése közben, sem az önmagunkkal való szembesüléskor. Emellett pedig a magyar gyökerekre való utalások még otthonosabbá tehetik számunkra az olvasásélményt.

Dr. Eger első művében, a Döntésben saját életútját írja le. Tizenhat évesen élte át a poklot, amikor családjával együtt elhurcolták az auschwitzi koncentrációs táborba, ahol nővérével sikerült túlélnie a szörnyűségeket. Hosszú évekig hordozta magában a trauma hatásait, amit sokáig még saját magának sem vallott be. Időre volt szüksége, hogy szembe merjen nézni a saját lelkét borító rácsokkal, és hozzon egy döntést, hogy felszabadítja magát.

„A szabadság alapja az erő, hogy dönteni tudunk. A döntés képessége mindannyiunkban megvan. (…) A szabadsághoz remény is kell, amit kétféleképp definiálok: egyrészt annak tudatosítása, hogy a szenvedés, bármilyen rettenetes is, átmeneti, másrészt a kíváncsiság, hogy felfedezzük, mi történik aztán.”

Edith Eva Eger azért is nagyon hiteles, mert ő már kiszabadította magát lelki rabságából, megszenvedett a saját szabadságáért. Rájött, mi tartja fogva, és hogyan tud abból kilépni. Felismerte, hogy különböző módokon mindannyian saját mentális börtöneink rabjai vagyunk, ahonnan csak mi tudjuk kiengedni magunkat, senki más. Mindkét könyvében hangsúlyozza, nem szeretné, hogy saját történetének borzalmaiért sajnáljuk őt, vagy a magunk szenvedéseit, a mi életünket az övéhez hasonlítsuk. Arra törekszik, hogy átadja az üzenetet: ha neki sikerült, mindannyiunknak sikerülhet. Kiemeli, hogy a szembesülés, a felszabadulás útja nem könnyű, de mindenképpen megéri rálépnünk. A döntés a mi kezünkben van, csak rajtunk áll, hogy változtatunk-e.

Hogyan szabadítsuk ki magunkat mentális börtöneinkből?

Három tényezőt említ még az írónő annak kapcsán, hogyan viszonyuljunk saját változásainkhoz. Az egyik, hogy a változtatás időpontja mindannyiunknál máskor ígérkezik el, és legtöbbször egy külső tényező érkezik a „segítségünkre”, hogy ráeszmélhessünk: egy börtönben csücsülünk. A következő meggondolandónk az lehet, hogy kitaláljuk, mit szeretnénk a régi helyett, mivé szeretnénk válni. A harmadik és egyben legfontosabb útravaló pedig az, hogy ne arra törekedjünk, hogy új énünk legyen, hanem hogy találjuk meg az igazi énünket, akik valójában vagyunk.

A tizenkét érzésvilág, amelyben saját magunkat tarthatjuk fogva, és amelyekhez életmentő leckéket ad, a következő:

- Titok – avagy miként hat ránk az őszintétlenség, amikor elrejtjük magunk elől a valóságot, vagy másoktól vonjuk meg az igazságot.

- Bűntudat – amely által önbüntetésbe kezdünk.

- Gyász – azon belül is a feldolgozatlan gyász, amely megakaszthat bennünket a továbblépésben.

- Áldozatlét – Miért pont én? Szoktuk feltenni magunknak a kérdést, ha valamilyen csapás ér bennünket.

- Elkerülés – amikor elkerüljük az érzéseink megélését, és ezáltal minden mást is elkerülünk az életünkben.

- Önfeladás – Rengeteg dolgot megteszünk azért, hogy megfeleljünk másoknak, amiatt, hogy megkaphassuk a figyelmet, törődést, és szeretetet.

- Merevség – hajlamosak lehetünk a dolgokat csak feketén-fehéren látni, és túl gyakran ragaszkodunk az igazunkhoz ahelyett, hogy inkább boldogok lennénk.

- Neheztelés – „Lennél önmagad házastársa?” Amikor haragszunk, kire haragszunk igazából?

- Félelem – Mi állhat valójában a félelmeink mögött? Fordíthatjuk-e a félelmet a javunkra?

- Ítélkezés – Mire tanít bennünket az ítélkezés és a kritika? Miért ítélünk meg másokat?

- Reménytelenség – Mihez kezdjünk, ha elvesztettük útközben a reményt?

- Meg nem bocsátás – amíg nem tudunk megbocsátani valakinek, az energiáinkat ellene fordítjuk, és nem magunkra.

Ha valamelyik vagy akár több is a felsoroltak közül ismerős számunkra, érdemes lehet kezünkbe venni a könyvet. Részletes leírást kaphatunk mindegyik témához, ráadásul Dr. Eger kulcsokat is ad a megoldáshoz, amelyek hol elgondolkodtató kérdések, hol házi feladatok formájában mutatkoznak. Ha esetleg elakadunk a megvalósításban, vagy nem érjük el a számunkra kívánatos eredményt, további segítséget kérhetünk szakembertől is, aki segíthet feldolgoznunk múltunk történeteit, traumáinkat. Ne felejtsük el, hogy maga az írónő is végigjárta saját terápiás útját. Útmutatása segíthet megtenni az első lépéseket, és van, akinek ez önmagában is elég. Lehetnek olyan társaink is, akiknek viszont ennél több segítségre van szükségük, és ez teljesen rendben van.

Magát a szenvedést nem tudjuk eltörölni, ez nem is lehet célunk.

Mégis megtalálhatjuk az ajándékot életünkben. Legtöbbször a legsötétebb pontokhoz kapcsolódnak a legfényesebb helyek és értékek, életünk traumatikus pontjai segíthetik személyes fejlődésünket. Ha mást nem, azt elismerhetjük: maga az életünk egy ajándék, és eldönthetjük, mit hozunk ki belőle, minden körülmény ellenére, vagy amellett.

Az Ajándék reményt adhat számunkra, hogy nincsen olyan élethelyzet, átélt nehézség, ami megakadályozhatna bennünket abban, hogy megteremtsük saját, személyes szabadságunkat. Ez a mű ajándék, amelynél hasznosabbat talán soha életünkben nem kaptunk még. Éljünk vele!