Az egészségügyi ellátás helyzete és maga az orvos-beteg kapcsolat megítélése amellett, hogy mindannyiunkat foglalkoztató örökzöld téma, meglehetősen kényes is. Szinte szlogenné vált az a mondat, hogy „csak kórházba ne kerüljön az ember”. A híradásokból pedig folyamatosan értesülhetünk a betegeket ért sérelmekről. Szerencsére időről-időre sikertörténetekkel is találkozhatunk, olyan helyzetekkel, amelyekben orvos és beteg elvárásai kölcsönösen találkoznak. Milyen szerepet játszik a kommunikáció az orvos és beteg közötti összhang kialakításában? Milyen kommunikációs stílusokkal találkozhatunk egy konzultáción? Mely stílus válhat leginkább eredményessé? Cikkünkből ezekre a kérdésekre kaphattok választ.

Mit is várnak el a betegek?

Kutatások szerint a betegek orvossal való elégedettségét leginkább (72%-ban) a pszichológiai vagy kapcsolati tényezők befolyásolják. A szűkebb értelemben vett orvoslás csupán kisebb mértékben (28%-ban) számít. A páciensnek sokszor csak arra van szüksége, hogy

megoszthassa valakivel az aggodalmait, beszélhessen a félelmeiről, megnyugtatást kapjon.

A kommunikációnak döntő jelentősége van a kapcsolat alakulása szempontjából, ez nyilvánvaló. Azonban hogyan szolgálhatja mindez a beteg elvárásait?

A kommunikációs stílus és a döntéshozatali módszer alapján három modellt különíthetünk el:

  • Paternalista modell: Az orvos célja a gyors információszerzés. A felállított diagnózis alapján önkényesen hozza meg a döntést, melyet közöl a beteggel. A kommunikáció során a beteg passzív, ám felelősséget sem kell vállalnia.

  • Informatív modell: Az orvos összegzi az információkat, a döntést viszont a beteg hozza meg. A kommunikáció ebben az esetben is orvoscentrikus, habár a felelősséget a betegre delegálja.

  • Közös döntés: Az orvos és a beteg közösen döntenek, a felelősség megoszlik. A kommunikáció betegcentrikus. Ez tekinthető a beteg igényeinek legjobban megfelelő modellnek.

A szakirodalom a közös döntés modelljét tartja a legideálisabbnak, de vajon mennyire működik ez a gyakorlatban?

Paternalizmus vs közös döntés

Magyarországon a paternalista modell az uralkodó, az orvos-beteg kommunikációt pedig alapvetően a szakember-laikus kommunikáció jellegzetességei befolyásolják, valamint aszimmetria jellemzi. Az orvos információt gyűjt, a beteg aktivitásának, elvárásainak kevés teret hagyva. A legtöbb páciens maga is elfogadja ezt a helyzetet, mert fontosabb számára az, hogy az orvos döntsön a terápiát illetően és vállalja is a felelősséget a döntésért. Sokszor azonban csalódást okozhat, hogyha a terápia negatív következményekkel jár. Mindez a beteget váratlanul éri, és bizalomvesztést eredményez. Ezeknek a helyzeteknek a hátterében pontosan az elégtelen kommunikáció áll. Ahhoz, hogy egyenrangú kapcsolat alakulhasson ki a kommunikáció során, és elmozdulás történjen a közös döntés modellje felé,

mindkét fél részéről változásokra van szükség.

Az orvos részéről szükséges a beteg egyéni igényeinek, elvárásainak nagyobb mértékű figyelembe vétele, bevonása a tájékoztatás és a döntés folyamatába. Ugyanakkor a betegnek is tisztában kell lennie saját szerepével az információnyújtás és befogadás során, illetve felelősséget kell vállalnia a saját egészségét érintő döntések meghozatalában.