Korai kötődés hatása a sportoló-edző kapcsolatra

Az első életév végére kialakított kötődési mintázataink későbbi társas kapcsolatainkat is befolyásolják. Mivel minden társas, a másik félhez való kapcsolatunkat nagy részben ez a korai minta és tapasztalat vezérli, így sportolóként az edzővel való kapcsolat kialakításában, fenntartásában is az akkor megtanult megbecsülés/elutasítás/ragaszkodás mintáját alkalmazzuk, attól függően milyen kötődési formával rendelkezünk.

De mi is az a korai kötődés, mi határozza meg a mintát és milyen formái léteznek? A kötődési elmélet John Bowlby angol pszichiáter nevéhez köthető, melyben azt mondja ki, hogy az első életév végére kialakul a gyermek és gondozója (általában az anya) között egy érzelmi kötelék. Ennek az érzelmi köteléknek a minősége fogja meghatározni, hogy milyen kötődési mintázat alakul ki a gyermekben, ami majd a későbbiekben az élet számos részére rányomja pecsétjét. Az élet későbbi éveiben azért jelennek meg a csecsemőkorban elsajátított viselkedésformák és az emberekhez való kapcsolódás formái, mert a korai időszaktól kezdődően az elsődleges gondozóval való tapasztalatok formálják a gyermek személyiségét. Ezek

a korai tapasztalatok egy úgynevezett belső munkamodellben tárolódnak

és válnak általánossá, így lehetséges, hogy a későbbiekben az itt tárolt ismeretek hatást gyakorolnak a társas kapcsolatok, barátságok kialakítására. Pontosan ezért fontos megjegyezni, a gondozó szerepe nem korlátozódhat csak a gyermek testi épségének biztosítására, hiszen érzelmi világának nevelésével segíti érzelmeinek felismerését és szabályozását, valamint a felnőttek világába való beilleszkedést.

Bowlby elméletét Mary Ainsworth ültette át a gyakorlatba. Ainsworth és munkatársai kialakítottak egy kutatási eszközt a kötődés megfigyelésére az anya-gyermek diád között, melyet Idegen Helyzet Teszt (IHT) néven ismerünk. Megfigyeléseik eredményeként három (prediktálható) kötődési mintázatot azonosítottak: biztonságos, bizonytalan-elkerülő és bizonytalan-rezisztens. Az egyik csoportba sem illő kötődési képet mutató gyermekeknek egy negyedik csoportot, kötődési mintát hoztak létre, amely a dezorganizált (viselkedési mintázatuk nem volt prediktálható). A sportoló és edzője közötti viszonyt (korai kötődés fényében) tárgyaló kutatások azonban a dezorganizált kötődésű személyeket nem vették számításba, mivel nem tartották relevánsnak ezt a típusú viselkedést a sport területén.

Vegyük sorra ezt a három kötődési mintát a gondozó szenzitivitásának megléte vagy hiánya fényében, és azt, hogy ez miként befolyásolta a gyermekeket szociális kapcsolatai kiépítésében.

Biztonságos

A gondozójától kapott szenzitív odafordulás, stressz esetén támasznyújtás és megértés következtében az egyén a későbbi szociális interakciókban a másik személyt úgy látja, mint aki segítőkész, jó szándékú és hajlandó együttműködni. Éppen ezért a kisgyermekkorában biztonságos kötődést mutató személy nyitott lesz a társas interakciókra és nagyfokú együttműködés jellemzi majd őt.

Bizonytalan-elkerülő

A kisgyermekkorában gondozójától a meg nem kapott támogatás, stresszhelyzetekben magára maradás miatt a későbbiekben úgy ítéli meg szociális partnereit, mint akik visszautasítók, rosszindulatúan bánnak vele és a stresszhelyzetekben csak magára számíthat. Mivel ilyen várakozással van társai viselkedését illetően, ő maga is kevéssé lesz együttműködő, próbál távolságot tartani, és megesik, hogy ellenségesen viselkedik másokkal.

Bizonytalan-rezisztens

A bizonytalan-rezisztens kötődéssel rendelkező gyermek azt a visszajelzést kapja gondozójától, hogy a figyelem felkeltésére, a törődés kiváltására eltúlzott reakciók szükségesek, emellett folyamatos megerősítést vár a gondozótól. Az ilyen tapasztalatokkal rendelkező személyek társas helyzetben visszahúzódóbbak és a konfliktuselkerülés érdekében gyakran a túlzott engedelmességet válasszák.

A korai anya-gyermek kötődés minősége alapot nyújt a sportoló és edzője közötti kapcsolathoz is.

Az előbbiekben láthattuk, hogy a kora gyermekkorban megtapasztalt elsődleges gondozói viselkedés miként befolyásolja vélekedéseinket mások viselkedésével kapcsolatban, illetve saját viselkedésünket másokkal szemben. Azonban ezekre a már kialakult mintákra a társas kapcsolatok során megszerzett tapasztalatok változtathatnak valamilyen szinten, így az edzővel való kapcsolat is módosíthat rajta. Ennek kapcsán számos kutatás foglalkozik a sportoló-edző kapcsolat minőségével.

Egy kutatópáros kiemeli, hogy a sportoló életében

az edző egy nagyon fontos kötődési figura személyét tölti be.

Biztonságos kötődés nem jöhet létre sportoló-edző között, ha nincsen megteremtve a támogató és személyes környezet. Ez a környezet azonban nem alakítható ki, ha a sportoló a gyermekkorában kialakított kötődési mintázat révén képtelen megteremteni azon feltételeket, melyek szükségesek a támogató környezet kialakulásához! A biztonságos kötődéssel rendelkező személyek és edzőik egy autonómiát támogató légkört teremtenek, mely csak úgy jöhet létre, hogy maga a kapcsolat is kettejük között támogató jellegű. Kettejük együttműködésének fő célja a sportoló egyénének fejlődése. A bizonytalan-elkerülő kötődési mintával rendelkező sportoló egy edző számára nehézségeket jelenthet, mivel ezek a sportolók csak mérsékelt (nem túl nagyfokú) bizalommal fordulnak edzőik felé, éppen a gyermekkorban való támogatás hiányából fakadóan. Így tehát hezitálnak, hogy elfogadják-e az edzőjüktől jövő tanácsokat. Mind a kétfajta bizonytalan kötődésű személyre jellemző, hogy nem feltétlenül bíznak meg edzőikben és mind fizikai, mind érzelmi távolságtartás jellemzi őket. Ebből kifolyólag nagyobb valószínűséggel marad el a sporttal és az edzőjével kapcsolatos elégedettség megélése.

Kutatók kiemelték, hogy a sportoló-edző kapcsolat, a köztük folyó munka hatékonyságának növelése érdekében és a korai időszakból hozott, a sportoló és edzője közötti munka szempontjából nem feltétlenül adaptív viselkedés kiküszöbölésére szükséges lenne az edzőknek tanulni a kötődési mintákról, hogy felismerjék és segítsék a sportolókat.