Az első életév végére kialakított kötődési mintázataink későbbi társas kapcsolatainkat is befolyásolják. Mivel minden társas, a másik félhez való kapcsolatunkat nagy részben ez a korai minta és tapasztalat vezérli, így sportolóként az edzővel való kapcsolat kialakításában, fenntartásában is az akkor megtanult megbecsülés/elutasítás/ragaszkodás mintáját alkalmazzuk, attól függően milyen kötődési formával rendelkezünk.

De mi is az a korai kötődés, mi határozza meg a mintát és milyen formái léteznek? A kötődési elmélet John Bowlby angol pszichiáter nevéhez köthető, melyben azt mondja ki, hogy az első életév végére kialakul a gyermek és gondozója (általában az anya) között egy érzelmi kötelék. Ennek az érzelmi köteléknek a minősége fogja meghatározni, hogy milyen kötődési mintázat alakul ki a gyermekben, ami majd a későbbiekben az élet számos részére rányomja pecsétjét. Az élet későbbi éveiben azért jelennek meg a csecsemőkorban elsajátított viselkedésformák és az emberekhez való kapcsolódás formái, mert a korai időszaktól kezdődően az elsődleges gondozóval való tapasztalatok formálják a gyermek személyiségét. Ezek

a korai tapasztalatok egy úgynevezett belső munkamodellben tárolódnak

és válnak általánossá, így lehetséges, hogy a későbbiekben az itt tárolt ismeretek hatást gyakorolnak a társas kapcsolatok, barátságok kialakítására. Pontosan ezért fontos megjegyezni, a gondozó szerepe nem korlátozódhat csak a gyermek testi épségének biztosítására, hiszen érzelmi világának nevelésével segíti érzelmeinek felismerését és szabályozását, valamint a felnőttek világába való beilleszkedést.

Bowlby elméletét Mary Ainsworth ültette át a gyakorlatba. Ainsworth és munkatársai kialakítottak egy kutatási eszközt a kötődés megfigyelésére az anya-gyermek diád között, melyet Idegen Helyzet Teszt (IHT) néven ismerünk. Megfigyeléseik eredményeként három (prediktálható) kötődési mintázatot azonosítottak: biztonságos, bizonytalan-elkerülő és bizonytalan-rezisztens. Az egyik csoportba sem illő kötődési képet mutató gyermekeknek egy negyedik csoportot, kötődési mintát hoztak létre, amely a dezorganizált (viselkedési mintázatuk nem volt prediktálható). A sportoló és edzője közötti viszonyt (korai kötődés fényében) tárgyaló kutatások azonban a dezorganizált kötődésű személyeket nem vették számításba, mivel nem tartották relevánsnak ezt a típusú viselkedést a sport területén.

Vegyük sorra ezt a három kötődési mintát a gondozó szenzitivitásának megléte vagy hiánya fényében, és azt, hogy ez miként befolyásolta a gyermekeket szociális kapcsolatai kiépítésében.

Biztonságos

A gondozójától kapott szenzitív odafordulás, stressz esetén támasznyújtás és megértés következtében az egyén a későbbi szociális interakciókban a másik személyt úgy látja, mint aki segítőkész, jó szándékú és hajlandó együttműködni. Éppen ezért a kisgyermekkorában biztonságos kötődést mutató személy nyitott lesz a társas interakciókra és nagyfokú együttműködés jellemzi majd őt.

Bizonytalan-elkerülő

A kisgyermekkorában gondozójától a meg nem kapott támogatás, stresszhelyzetekben magára maradás miatt a későbbiekben úgy ítéli meg szociális partnereit, mint akik visszautasítók, rosszindulatúan bánnak vele és a stresszhelyzetekben csak magára számíthat. Mivel ilyen várakozással van társai viselkedését illetően, ő maga is kevéssé lesz együttműködő, próbál távolságot tartani, és megesik, hogy ellenségesen viselkedik másokkal.

Bizonytalan-rezisztens

A bizonytalan-rezisztens kötődéssel rendelkező gyermek azt a visszajelzést kapja gondozójától, hogy a figyelem felkeltésére, a törődés kiváltására eltúlzott reakciók szükségesek, emellett folyamatos megerősítést vár a gondozótól. Az ilyen tapasztalatokkal rendelkező személyek társas helyzetben visszahúzódóbbak és a konfliktuselkerülés érdekében gyakran a túlzott engedelmességet válasszák.

A korai anya-gyermek kötődés minősége alapot nyújt a sportoló és edzője közötti kapcsolathoz is.

Az előbbiekben láthattuk, hogy a kora gyermekkorban megtapasztalt elsődleges gondozói viselkedés miként befolyásolja vélekedéseinket mások viselkedésével kapcsolatban, illetve saját viselkedésünket másokkal szemben. Azonban ezekre a már kialakult mintákra a társas kapcsolatok során megszerzett tapasztalatok változtathatnak valamilyen szinten, így az edzővel való kapcsolat is módosíthat rajta. Ennek kapcsán számos kutatás foglalkozik a sportoló-edző kapcsolat minőségével.

Egy kutatópáros kiemeli, hogy a sportoló életében

az edző egy nagyon fontos kötődési figura személyét tölti be.

Biztonságos kötődés nem jöhet létre sportoló-edző között, ha nincsen megteremtve a támogató és személyes környezet. Ez a környezet azonban nem alakítható ki, ha a sportoló a gyermekkorában kialakított kötődési mintázat révén képtelen megteremteni azon feltételeket, melyek szükségesek a támogató környezet kialakulásához! A biztonságos kötődéssel rendelkező személyek és edzőik egy autonómiát támogató légkört teremtenek, mely csak úgy jöhet létre, hogy maga a kapcsolat is kettejük között támogató jellegű. Kettejük együttműködésének fő célja a sportoló egyénének fejlődése. A bizonytalan-elkerülő kötődési mintával rendelkező sportoló egy edző számára nehézségeket jelenthet, mivel ezek a sportolók csak mérsékelt (nem túl nagyfokú) bizalommal fordulnak edzőik felé, éppen a gyermekkorban való támogatás hiányából fakadóan. Így tehát hezitálnak, hogy elfogadják-e az edzőjüktől jövő tanácsokat. Mind a kétfajta bizonytalan kötődésű személyre jellemző, hogy nem feltétlenül bíznak meg edzőikben és mind fizikai, mind érzelmi távolságtartás jellemzi őket. Ebből kifolyólag nagyobb valószínűséggel marad el a sporttal és az edzőjével kapcsolatos elégedettség megélése.

Kutatók kiemelték, hogy a sportoló-edző kapcsolat, a köztük folyó munka hatékonyságának növelése érdekében és a korai időszakból hozott, a sportoló és edzője közötti munka szempontjából nem feltétlenül adaptív viselkedés kiküszöbölésére szükséges lenne az edzőknek tanulni a kötődési mintákról, hogy felismerjék és segítsék a sportolókat.

Felhasznált irodalmak:

Bowlby, J. (1969). Attachment and Loss, Volume 1: Attachment. New York, Basic Books. 8, 194.

Danis I., Farkas M., Herczog M., Szilvási L. (2011). A génektől a társadalomig: a koragyermekkori fejlődés színterei. Biztos Kezdet Kötetek I., Budapest.

Davis, L., Jowett, S. (2010).Investigating the Interpersonal Dynamics Between Coaches and Athletes Based on Fundamental Principles of Attachment. Journal of Clinical Sport Psychology. 4(1), 112-132.

Harmon, H., Siegien, J., Watt, C., Rebers, K. (2019). Attachment Theory in Coach-Athlete Relationships. Professional Association of Athlete Development Specialists Research Digest. 3(9), 14-16.

Trpkovici M., Pálvölgyi Á., Ács P. (2019). Edző sportoló kötődés és az észlelt autonómia támogatás kapcsolatának vizsgálata. Sports and Health Sciences Notebooks. 3(3), 3-10.