Következetes, vagy merev szülő vagy? – Tisztázzuk a különbséget

A következetesség szerepét a gyereknevelésben rendszerint félreértjük. Az együttműködés, tekintély és tisztelet elnyerése csak következménye, valódi értékét az általa nyújtott biztonság adja. De mi a különbség a merevség és a következetesség között?

A gyereknevelés során sokszor kerül szóba a következetesség, azonban jelentőségét rendszerint félreértjük. Az általános értelmezés szerint, a következetesség célja, hogy a gyerekünk szót fogadjon és tiszteljen minket, hiszen hiányában tekintélyt veszthetünk és így játszmák alakulhatnak ki közöttünk. Ennél valójában azonban jóval többről van szó.

Tény, hogy a következetesség elősegíti a gyerekek együttműködését s az így megélt tiszteletet, ezek ugyanakkor csak természetes következmények. Valódi jelentősége azonban a gyerekek biztonságérzetében mutatkozik meg. Ezért nem mindegy, hogy mereven ragaszkodunk a szabályainkhoz, kiszámíthatatlanul engedünk a pillanatnyi vágyaknak, vagy arany középutat keresve rugalmasan, mégis magabiztosan állunk az általunk felállított keretek mellett.

Kisgyermekkorban a kiszámíthatóság adja a legnagyobb biztonságot.

Ezt biztosítják az egyértelmű szabályok (pl: mit lehet és mit nem az asztalnál, egymással, játékokkal), azok tiszta kommunikálása, és az irányukba tanúsított szülői következetességünk. Ahol ez hiányzik, ott bizonytalanság, bizalmatlanság ébredhet a gyerekben, ami automatikusan határfeszegetésre ösztönözni majd. Kiszolgáltatottságának következtében,

ha nem tudja, meddig mehet el, belső késztetést fog érezni arra, hogy addig menjen, amíg nem kap egy egyértelmű és magabiztos választ.

A szülők határozatlansága a gyerekben is kételyt ébreszt, növelve ezzel a belső frusztrációt, és csökkentve az együttműködési vágyat. Egy konfliktus/ellenkezés esetén tehát alkudozhatunk, kiabálhatunk, fenyegetőzhetünk, sőt, még be is adhatjuk a derekunkat remélve a kooperáció visszanyerését, hosszú távon továbbra sem fogunk sikerrel járni.

A következetlenség a határok állandó feszegetését fogja magával vonzani, akkor is, ha ezeknek eredménye egy sokkal nagyobb ütközet (huzavona-játszma) lesz a szülővel. Hiába fáj a felnőttek elutasítása, a gyerek küzdeni fog különböző ellenkezési magatartási módokkal (visszakiabálás, sírás, csapkodás, egyszerű szófogadatlanság) azért, hogy megláthassa valahol a kiszámíthatóságot az adott helyzetben.

Következetlenség így vagy úgy

Beadni a derekunkat egy helyzetben azért, hogy megelőzzünk egy nagyobb és talán zavarba ejtőbb ellenállást (pl: „jó rendben, adok kekszet, csak ne rendezz jelenetet”), legalább annyira eredménytelen a további napokra nézve, mint amikor hosszas huzavona után végül erőszakos önérvényesítéssel döntünk (pl: „vagy alszol, vagy itt hagylak”). Ezek minél gyakrabban történnek, a gyerek annál jobban érzi a mi belső határozatlanságunkat. Tisztázni szeretné a helyzetet, ezért áll ellen és próbálkozik be újra meg újra (lásd a „csak még egy mese” esetét).

Mi várhatóan napról napra egyre feszültebbé és türelmetlenebbé válunk, így a gyerek számára az sem lesz kiszámítható, hogy nálunk mikor szakad el a cérna. Csupán az aktuális lelkiállapotunkon fog múlni, hogy mennyi idő után lesz elegünk, kezdünk fenyegetőzni vagy engedünk a gyerek vágyainak. Ennek természetes következménye, hogy ő újra és újra próbálkozni fog, mert tudnia kell, hogy hol van a határ, ami biztonságos. Ezek az ismétlődő jelenetek tehát nekünk kell, hogy jelzéssel szolgáljanak.

Mitől válik merevséggé a következetesség?

A következetlenség mellett az is gyakran ki tud alakulni, hogy gondolkodás nélkül, mereven kezdünk ragaszkodni a szabályainkhoz és elvárásainkhoz. Úgy is mondhatnánk, hogy elvakulunk tőlük.

Ha csak azért tartunk ki a korábbi döntéseink mellett, hogy következetesek maradjunk, s közben elfelejtjük meglátni a gyereket és az ő aktuális igényeit, szintén szófogadatlanná válhat.

Ha nem tudjuk, hogy éppen miért is tartunk ki egy szabály vagy kérés mellett, de már nem merjük újragondolni, azt a gyerek érezni fogja. Ha elvakulunk attól, hogy tudjuk, „a következetesség fontos", s nem vesszük észre, hogy éppen ésszerűtlen, a gyerek érezni fogja. Ilyen esetekben a következetesség számára is elveszíti az értékét. Már nem fogja megadni neki a biztonságot, hiszen általuk éppen ő nincs meglátva. Az ő érzéseit, akaratát, jelzéseit utasítják el a szülők. Az ésszerűtlen, makacs kitartásunk pedig megint csak annyit üzen a gyereknek, hogy nyerni akarunk. Vele szemben... Ez merevvé tesz, érzelmileg eltaszít a gyerekeinktől, és arra nevel, hogy többet erővel, mint ésszel.

Attól, hogy következetes vagy, még meghall(gat)hatod

Kisgyermekkorban különösen fontos szerepet kap az akarat kinyilvánítás, vagyis a vágyaink megértetése a környezettel. Ez azonban nem jelenti, hogy minden esetben teljesülnie is kell.

A gyerekek többségének többet számít, hogy megértjük és elfogadjuk, amit éreznek/akarnak, minthogy meg is tudjuk-e azokat valósítani.

Amikor következetesek akarunk maradni, akkor is erre kell gondolni, és feltenni magunknak a következő kérdéseket:

1. Miért ellenkezik most éppen? Mit szeretne?

2. Ésszerű-e az aktuális elvárás, amiből nem akarunk engedni?

3. A gyerek igényét figyelembe véve, tehetünk-e egyértelmű kivételt?

Gondoljunk bele abba, hogy az esti rutin szerint, a gyerek kiválasztja az aznapi esti mesekönyvét a nappaliban, aztán együtt bemegyünk a gyerekszobába, ahonnan már alapvetően nincs kijárkálás. A gyerekünk viszont kivételesen erősen jelzi, hogy még visszamenne. A következetes énünk azt súgja, hogy már nem kéne kiengedni, de figyelembe véve, hogy ilyen nem szokott előfordulni, mégis adunk neki egy esélyt, hogy számunkra is tisztázódjon, mi a gond. Kiengedjük, és kiderül, hogy csak rájött, hogy valójában egy másik mesekönyvnek örülne jobban. Rugalmasak maradtunk, mert figyeltük a gyereket is, s ha ez nem válik rendszerré, a következetességünk is megmarad. Ha ismétlődik, csupán jelzés számunkra, hogy egyértelműbb határok szükségesek.

A kiszámíthatóság mindannyiunknak fontos. Mindannyiunknak biztonságot ad. A gyerekek számára csupán azért tűnik fontosabbnak, mert még kevesebb tapasztalattal rendelkeznek a „hétköznapi" dolgokkal kapcsolatban. De talán mi meg éppen ezért esünk olyan könnyen kétségbe szülőként, amikor nem tudjuk értelmezni a gyerekünk viselkedését. Ott meg számunkra hiányzik a kiszámíthatóság, a több tudás. A következetesség biztosításához magabiztosság kell és állandó önvizsgálat, hogy őszinte, értő, flexibilis, és így valóban biztonságot adó legyen.