Az okostelefonok és egyéb elektronikai készülékek világában egyre inkább arra szocializálódunk, hogy minden információra igyekezzünk a lehető leggyorsabban szert tenni. Ez a felgyorsult viselkedésminta nemcsak a „kütyü” használatban mutatkozik meg, hanem az élet minden területére beszivárgott és hatással van. Hogyan hat ránk mentálisan és fizikálisan ez a felgyorsulás?
Érdekes adatot közöltek az amerikaiak az okostelefon-használati szokásainkról. Azt találták, hogy minden hat és feledik percben ránézünk telefonjainkra, de egy nap legalább 150 alkalommal. A legveszélyesebb az, hogy kezdünk túlságosan rászokni erre. Anélkül fertőzi meg kapcsolatainkat a túlzott okostelefon-használat, hogy észre vennénk azt. Ez szélsőséges esetben paradox módon pont a jelentésteli társas kapcsolatok kiüresedéséhez vezethet. Ha gyakran kitesszük magunkat a folyamatosan érkező ingeráradatnak, az befolyásolja a koncentrálóképességünket is. Ez az egyre növekvő probléma leginkább a fiatal generációt érinti. Szerencsére vannak, akik eléggé ellenállók az efféle ingeráradattal szemben. Az idősebb generáció tagjai közül bizonyára kevesen aggódnak amiatt, hogy lemaradnak valamiről, ha nem „csekkolják” az okostelefonjukat.
Manapság a gyorsaság mellett elvárás a hatékonyság is. Ám elfelejtjük, hogy a lassabb, megfontoltabb feladatvégzés az élet minden területén a javunkra válhat. Ha lelassítunk, jobban megfigyelhetjük a körülöttünk lévőket, jelentudatosabbak lehetünk. Ahogy Alan Castel Phd saját tapasztalatairól beszámol:
egy lassabb kommunikátor sokkal hatékonyabban képes átadni az információt
hadaró és logikai ugrásokat bevető társánál. Megfelelő hosszúságú és jól elhelyezett szünetekkel egy jól felépített beszéd és az üzenet átmegy a címzettnek. Gyakran még rövidebben és pontosabban is fejezzük ki magunkat olyankor. Sőt, a lassabban beszélőkből nagyon jó hallgatóság válik!
Nemcsak fejben érdemes kicsit visszavenni a tempóból, hanem fizikailag is. Ugyanis a legegyszerűbb, szinte automatikusan működő cselekvésekben is ejthetünk hibát. Vagy ami még rosszabb: saját testi épségünket veszélyeztetjük a nem odafigyeléssel. Kimutatták, hogy sokkal sérülékenyebbek vagyunk – különösen gyakoriak a megbotlások, járdán összekoccanások másokkal, lépcsőn elesések, elcsúszások –, ha nem az aktuális környezetünkre figyelünk.
Egy klasszikus példa a türelem-jutalom közötti kapcsolatra a Marshmallow-teszt néven elhíresült kísérlet. A résztvevő kisgyerekeket arra kérték, amíg a kísérlet vezetőnek ki kell mennie egy pár percre a szobából, addig az asztalon előttük lévő pillecukrot ne egyék meg. Ha sikerül ellenállniuk a csábításnak, jutalmul két pillecukrot kapnak, ha viszont megeszik rögtön vagy mielőtt a kísérlet vezető visszatér, nincs jutalom. Ahogy várható volt, néhány gyermek azonnal megette a cukrot, míg voltak, akik türelmesen vártak a csábítás ellenére is. A legérdekesebb az egész kísérletben az volt, hogy a kutatók utánkövették a résztvevő gyerekeket évekkel később is. Azon gyerekek körében, akik képesek voltak késleltetni a pillecukorevés iránti vágyukat, később alacsonyabb mértékű volt a szerhasználat és az elhízás rizikója is. Emellett jobban tűrték a stresszt, és a szülők beszámolói alapján jobb szociális készségekkel rendelkeztek azokhoz a gyerekekhez képest, akik nem tudtak türelmesen várni.
Egy, a mai kornak érzékletesebb példa lehet, ha belegondolunk, mennyire frusztráló tud lenni, ha akadozik vagy lassú az internet. Amit ilyenkor nem veszünk észre, az a felszabaduló idő, amit az idegeskedés helyett fordíthatnánk akár saját magunk megfigyelésére, vagy arra, hogy mivel szoktuk tölteni az időnket általában. Bár sürgetve érezzük magunkat, ha rajtunk kívülálló okokból „kell lelassulnunk”, próbáljuk meg jól kihasználni az így nyert időt! Manapság pontosan a túlzott felgyorsulás, rohanás következtében
egyre elterjedtebbek az úgynevezett lassú programok.
Beszélhetünk a gyorséttermekkel szemben a lassú étkezésről, a lassú, odafigyelő és érzékeny gyermeknevelésről, de már a kifejezetten lassú kocogás sem új sokak számára. Ez utóbbi egyfajta jelentudatos meditáció.
Végezetül, mialatt azon igyekszünk, hogy minél gyorsabban kézbesítésre kerüljenek az üzeneteink, elfelejtjük észrevenni a lényeget. A mondanivalónkat. Sokkal gyakrabban van, hogy kifizetődik, ha türelmesek vagyunk, mint azt mi hinnénk! Ha megtanulunk várni és türelmesnek lenni egy jövőbeli jutalomért már kisgyermekkorban, akkor érdemes ezt a viselkedésformát felnőtt korban is megtartani és kamatoztatni saját mentális és fizikai egészségünk érdekében!
