Szoktál reggelizni? Mihez kezdesz a maradékokkal? Dobtál már ki ételt? Mekkora a tányérod? Tálcáról vagy tányérról? Mindent megeszel, amit kiszedsz magadnak? Megannyi kérdés, melyek mögött étkezéssel kapcsolatos szokásaink húzódnak meg. És bár a szokások feladata alapvetően az, hogy megkönnyítsék életünket, rossz evési szokásaink, mégis rengeteg galibát képesek okozni.
Honnan erednek az evési szokások? Mondhatnánk, hogy gyerekkorból, de igazából sokkal régebbről. Az evési szokások a családban generációkon át öröklődnek, megkérőjelezhetetlen ősi tudásként szállnak szülőről gyermekre. Miért dobozoljuk be a pár falat maradékot, akkor is, ha biztosak vagyunk benne, hogy a hűtőben fog megromlani? Mert így szoktuk meg, mindig is így csináltuk, anya is így csinálta. A legtöbb evési szokással kapcsolatos kérdésre ugyanez a válasz.
Ezek a szokások valamikor hasznosak voltak. Amikor még nem volt elegendő élelmiszer, az életben maradásunk múlt azon, hogy megfelelően raktározzunk. Hogy megegyünk mindent, amit nem tudunk eltenni szűkösebb időkre. Az éhezéstől való félelem, olyan mélyen ívódott belénk, hogy még manapság is ez vezérel minket. Pedig a szükségesnél jóval több táplálék áll rendelkezésünkre.
Így sokan, sokféleképpen eszünk többet a kelleténél.
Szerencsére messze jutottunk attól az állapottól, amikor minden lehetséges élemet elfogyasztottunk. Manapság igazán változatos formákban esszük túl magunkat:
Mindent a tányérról:
Amit kiszedtél, azt meg is kell enned! Ismerős gondolat? De mégis miért? Miért kellene mindent megenni? Miért nem elég addig enni, amíg úgy érezzük kellemesen jól laktunk? Persze, Afrikában éheznek, de még egyetlen etióp kisgyerek se lett kevésbé éhes attól, hogy mi Európában degeszre ettük magunkat.
Inkább kárba, mint pocsékba:
Maradékot nem dobunk ki! Ételt kidobni bűn, pazarlás. Inkább megesszük, ha már pénzt és energiát fektettünk a megszerzésébe. Azonban az ételt már megvettük, visszavinni nem lehet, így ha a maradék pár falatot kidobása helyett megesszük, maximum kilóban leszünk többek, de spórolni biztosan nem fogunk vele.
Természetesen, ha értelmes mennyiség maradt és a következő étkezésnél elfogyasztjuk, akkor csomagoljuk el nyugodtan. Itt most arról a kiflicsücsökről és kakaóscsiga darabról beszélünk, ami a konyhaasztalon maradt és takarítás közben észrevétlenül tüntetjük el.
Nem tudjuk, mennyi az adagunk:
Az egyik legkárosabb szokás, felelőtlenül sokat enni. De vajon mennyire is van szükségünk? Érdemes pár napig étkezési naplót, kalóriabázist vezetni, hogy tisztázzuk, mennyi ételre van igazából szükségünk.
Nagy tányérra sokat szedni:
Minél nagyobb a tányér, annál kisebbnek tűnik rajta ugyanannyi étel. Ha már tudjuk mekkora az adagunk, érdemesebb azt kisebb tányérra szedni, így azt a látszatot keltjük, hogy többet ettünk.
Monitor előtti étkezés:
Ha figyelmünket nem az evésre fordítjuk, könnyen túlesszük magunkat. Az evés egy folyamat, mégpedig egy igen kellemes folyamat, amit sokszor nehéz megszakítani. Tévé előtt ülve, internetezés közben nehezebb megtalálni azt a pontot, amikor kellemesen jóllaktunk.
Csipegetés:
Szinte nem is számít evésnek. Hiszen csak egy pár falat. Épp csak belekóstoltunk. Ennyitől tuti nem hízunk el. Nos, egy pár falattól tényleg nem lett még senki túlsúlyos. De rendszeresen, napjában többször pár falattól már bizony összemennek a ruhák.
Pár étkezés kimarad:
Reggel nem bírunk enni, az ebéd meg a sok meló miatt kimarad. Eszünk valamit, hogy éhen ne halljunk, aztán jön a vacsora. És az érzés, hogy egész napos koplalást, majd most bepótoljuk. Minden egyes elvesztegetett falatot és persze a ráadást. Ha naponta csak egyszer eszünk, de akkor kiéhezve, szinte teljesen biztosak lehetünk benne, hogy jóval több kalóriát veszünk magunkhoz, mint ha rendesen ennénk, normális adagokat.
Mit tegyünk a rossz evési szokások ellen?
Először is ismerjük fel őket. A kérdés, amit minden étkezés előtt fel kell tenni:
Ezt most miért eszem meg?
Ebben az esetben is hatalmas segítségünk lehet. Tudatosítsunk, figyeljük meg magunkat, mit, mikor, mennyit és miért eszünk. Ha csak azért, mert így szoktuk meg, mert mindig is így csináltuk, akkor alaposan vizsgáljuk felül azt az étkezési szokásunkat és csak akkor tartsuk meg, ha valóban hasznunkra van.
Tanácsadó szakpszichológus
Fogyókúrás terapeuta
