A Barbie baba. A szűzlány. A rocker. Minden „kategória” egy embertípust takar, akit egy adott csoportba sorolunk, mert első ránézésre egyértelmű, hogy ő az, ami. De vajon tényleg mindent elárul rólunk a külsőnk? Valóban meg lehet mondani valakiről az első pillanatban, hogy ruhája milyen embert takar? Túlzás lenne azt állítani, hogy megjelenésünkkel el is mondjuk, kik vagyunk?
Az életben gyakran szükségszerű egy szempillantás alatt döntést hoznunk anélkül, hogy részletes elemzésekbe bocsátkoznánk. Első látásra ítélt az ősember, mikor a mamutot meglátva menekülőre fogta, és első látásra ítélünk ma mi is, mikor a járdán állva azt mérlegeljük, hogy elfér-e mellettünk az autó. Ebből is látszik, hogy nem szükséges mindig bonyolult számításokat végeznünk ahhoz, hogy a jó döntést hozzuk, ám veszélyekkel járhat az is, ha ezt a fajta egyszerűsítő szemléletet alkalmazzuk az élet minden területén. Nézzük meg például a Tinder működését (amiről írtunk már itt és itt is): látunk pár képet és néhány információt (vagy még annyit sem), aztán döntünk, hogy szeretnénk-e megismerni az illetőt. Jó az nekünk, ha másokról
első ránézésre ítélet mondunk, pusztán külsejük alapján?
Számos érvet sorolhatunk mindkét oldalon. Íme néhány:
- Érvek mellette
- Evolúció: természetünktől fogva bennünk van, hogy a legjobbat akarjuk magunknak és utódainknak. A legszebb lánnyal, illetve a leghelyesebb fiúval van a legtöbb esélyünk vonzó gyermekek nemzésére. Emellett agyunk összefüggésbe hozza a szépséget és az életképességet is. Erre példa, hogy az ősidők szépségideálja a túlsúlyos nő volt, hiszen egy éhínség esetén ő rendelkezett a legjobb adottságokkal. A férfiak esetében pedig az izmosságot mai napig azonosíthatjuk a védelemnyújtás képességével, vagyis egy szép testű fiú biztonságérzetet kelthet a nőkben.
- Igényesség: a jó megjelenés nemcsak az adottságainkon múlik, hanem a kinézetünkre fordított energiamennyiségen is. Aki ad magára, az kinéz valahogy – ez pedig igenis értékelendő. Erre utal Coco Chanel klasszikus mondása is: „Csúnya nő nem létezik, csak lusta”.
- Csoporthoz tartozás: megjelenésünkkel közölhetjük közösséghez tartozásunkat is. Például egy jegygyűrű viselésével szavak nélkül is egyértelművé tehetjük, hogy nem keresünk párt, vagy egy fesztiválon kedvenc bandánk pólóját viselve kimutathatjuk, mit szeretünk, így lehetőséget adunk annak, hogy a hasonló ízlésű emberek ránk találjanak, megismerjenek minket.
- Érvek ellene
- Külső megfog, belső megtart: kinézhetünk akárhogyan, előbb vagy utóbb úgyis személyiségünk fogja eldönteni, hogy adott helyen jó sorunk van vagy sem.
- Holdudvar hatás: a szépség csalóka. Hajlamosak vagyunk azt feltételezni, hogy aki az átlagosnál szebb, az okosabb vagy ügyesebb is. (Erről a jelenségről is írtunk korábban, például itt és itt).
- Mulandóság: bárhogyan is nézünk ki, az meg fog változni. Nem érdemes múló értékek alapján hosszú távú döntéseket hozni.
Könnyű lenne elintézni a kérdést annyival, hogy a külső és a belső egyaránt fontos az életben való boldoguláshoz. Ez vitathatatlanul igaz. Mégis, ha picit tudatosabban járunk a világban, felfigyelhetünk arra is, hogy számos esetben az azonnali ítélkezéssel saját magunkat hátráltatjuk, mert a gyors döntés nem minden esetben a jó döntés.
Ha az első szűrőnk a világ befogadásakor a szép-csúnya skála lesz, akkor
legfontosabb értéknek egy külsőséget teszünk – akár tudattalanul is.
Számos értelmes, intelligens fiatal észrevétlenül és sorozatosan csupán a megjelenés alapján dönt arról, kivel töltse idejét, majd mikor rosszul sül el a dolog, nem érti, mi történhetett. Pedig egyszerűen ott csúszott el az ügy, hogy értékrendjük és saját szelekciós rendjük nem volt átfedésben.
Mint minden egyoldalú értékelés, úgy ez is egy gondolati beszűkülést okozhat, amiből csak a tudatosság segítségével kecmereghetünk ki. Vegyük észre, hogy nekünk mit jelent így vagy úgy kinézni, milyen automatikus folyamatok indulnak el bennünk egy-egy külsőség alapján, illetve, hogy tényleg ez-e a legfajsúlyosabb dolog, amit az adott helyzetben mérlegelnünk kell.
