Lázadó ifjúság? – A serdülőkor nyomában II. rész

Cikksorozatunk első részében körbejártuk, elméletben hogyan rendezhetjük a káoszt: mit tudunk a fiatalok fejlődéséről, hogyan gondolkodnak erről a klasszikus fejlődéspszichológusok, illetve hogyan változott ez a társadalom átrendeződésével az idők során. De mi zajlik le a serdülők testében? Mit tehetünk szülőként? Hogyan jussunk közelebb gyermekeink megértéséhez? Jelen cikk ezeket a kérdéseket válaszolja meg.

Szülőként bizonyára sokszor ijesztő lehet, mikor gyermekünk látszólag egyik napról a másikra megváltozik. Mikor elkezdenek bulizni járni, megjelenik kislányunk első bőrdzsekis, motoros udvarlója vagy azon kapjuk magunkat, hogy tinédzser fiunk már nem osztja meg velünk legféltettebb titkait. A fiatalság...

Jelen cikkünkben a serdülőkor biológiai hátterét tárjuk fel, valamint a kérdés gyakorlati oldalát fogjuk szemügyre venni. Ha picit visszaemlékszünk serdülőkorunkra, talán halványan rémlenek a gyors érzelmi változások, a nagy szakítások, a szülők iránt érzett (sokszor) ellenszenv, máskor végtelen szeretet és tisztelet. Nos igen, nem egyszerű kérdés, hiszen ezek mind egy összetett rendszer eredményei voltak: a külső ingerekre adott válaszok, amiket a hormonok igencsak megbolondítottak.

Azok a fránya hormonok

Serdülőkorban a személyiség jelentősen változik, ami részben biológiai jellegű, részben érzelmi változásokkal jár együtt. A testi változások ráadásul gyorsan jelentkeznek: a menstruáció és a korai magömlés mellett a vérben megnő a nemi hormonok (androgén, ösztrogén és progeszteron - ezek mindkét nemben megtalálhatók, eltérő arányban) koncentrációja. Hatásukra elkezdődik a második alakváltozás, megjelennek a másodlagos nemi jellegek. Lányoknál ilyen például a mellek megnövekedése, a csípőszélesedés, fiúknál a mutáló hang, az izmok kialakulása. Az adrenalin (stresszhormon) emelkedése a vérben fokozza a szervezet reakcióképességét, emiatt magas a szexuális válaszkészség, és a reaktív ingerlékenység (szemtelenség). Így tehát a serdülő intenzívebben éli meg élményeit, és a környezet hatásaira is hasonlóképpen reagál. A pszichés problémák egy része összefügg a testi változásokkal, amikkel sok esetben elégedetlenek a fiatalok.

Gyakoriak az önértékelési problémák, az önbizalomhiány és a szexuális bizonytalanság.

A pszichés változások lefolyása változó, ez függ a kortárscsoporttól, a családtól: van-e barát, akivel meg lehet beszélni a problémákat, a család megértő, elfogadó vagy éppen kritikus, az iskola a képességeknek megfelelő-e, stb. 

A szülői aggodalom gyökerei

A serdülőkre jellemző, hogy befelé fordulóvá válnak, folyamatosan figyelik saját belső tulajdonságaikat, az érzéseikkel és a testükkel kapcsolatos változásokat, így szülőként gyakran érezhetjük őket távolságtartónak, zárkózottnak. Ugyanakkor ebben a korban alakul ki a fiatalok kritikai gondolkodása is, így sokat vitatkoznak, érvelnek, esetleg szembeszállnak mások, de akár a szüleik nézeteivel is. Természetes, hogy ez elsőre ijesztő. Ráadásul a kortárskapcsolatok (barátságok) elsődlegessé válnak, így a serdülő elkezd érzelmileg leválni a szüleiről, időnként esetleg meg is vonja tőlük az érzelmeit. Elutasítóan viselkedhet a család által közvetített értékrenddel szemben, helyette más ideálokat keres. Ennek hátterében a fiatalok kísérletezése áll, amikor is ,,bontogatják a szárnyaikat", keresik önmagukat.

A serdülőkorú fiatal gyakran harcol az önállóságáért, függetlenségéért, küzd a szülői utasítások, tilalmak ellen: egyszóval lázad.

A családnak bizonyos mértékig alkalmazkodni kell a megváltozott igényekhez és az új feltételekhez, mert a merevséget és az öncélú szabályokat a serdülők nem tudják befogadni, ami végül nyílt lázadáshoz, provokációhoz vezethet. Külső szemlélőként nehéz egészében látni ezt a bonyolult rendszert, még akkor is, ha mi magunk is keresztül megyünk rajta. Természetes, hogy aggodalommal tölt el bennünket, ha azt látjuk, gyermekünk bezárkózik, indulatossá válik, elkezd szexuális életet élni és látszólag teljesen megváltozik. Sokszor kezelhetetlennek tűnik a helyzet, pedig nem az.

Mit tehetünk szülőként?

Szülőként az elsődleges feladat biztonságot nyújtani a gyermekünk számára. Ezt úgy lehet elérni, ha az új körülményeket figyelembe véve alkalmazkodik a szülő, miközben konzekvensen, továbbra is asaját értékeivel összhangban cselekszik. A kamaszt ugyanis már nem igazán lehet nevelni, de ha stabil a családi értékrend - a lázadás elmúltával - normaként fog érvényesülni a fiatal cselekedeteiben. Ez egy picit olyan, mint a foghúzás: túl kell esni rajta. Tipikus fejlődés mellett elengedhetetlenül bekövetkeznek ezek a változások a gyermekek életében, szülőként pedig arra kell figyelnünk, hogy a határokat megtartsuk, de képesek legyünk rugalmasan tágítani addig, amíg szükséges, vagyis amíg a gyermek szabadon mozoghat benne.

Nem ritka a szerfogyasztás, az önkárosító magatartás vagy épp adepresszió kialakulása a serdülők körében. Odafigyeléssel azonban ez mérsékelhető: Kovács és Pikó kutatásukban kimutatták, hogy minél nagyobb a szülői figyelem mértéke, annál valószínűbb, hogy nem élnek egészségkárosító szerekkel a fiatalok (dohányzás, fokozott alkohol fogyasztás). Az anyától és az apától kapott támogatás csökkenti a depresszió kialakulásának esélyét és növeli az élettel való elégedettség mértékét.

A gyermekszerepet már sem a fiatal, sem a környezete nem támogatja, felnőttkori szerepeit viszont még nem ismeri.

Előfordul, hogy a szülő egyszer egyenrangú partnerként kezeli fiatal gyermekét, aki felelősségteljesen gondolkodik és dönt, máskor viszont függőségi helyzetbe helyezi azáltal, hogy intézkedik helyette. Ez az állapot pszichésen nagyon megterhelő. Ez a szituáció legtöbbször sztereotip negatív megnyilvánulásokkal és képpel társul, mint például hogy a tinédzserek lusták, hazudoznak, vagy épp állandóan szerelmesek. Ezek valóban jellemzőek az egészséges serdülőkre, de mindnek van saját oka, háttere. A hazugság mögött általában a saját érdek, saját világ védelme áll. Az ekkor jelentkező lustaságot élettani lustaságnak is nevezzük: izmaik és testük változása leterheltté teszi őket, több feltöltődést kíván. A ,,szerelem" pedig, legfőképp az aktív szexuális élet megkezdésére, az érdeklődési kör kitágulására irányuló dekoncentráltság.

Amennyiben egy felnőtt megismeri a kiváltó okokat és megérti, mi zajlik le felnövekvő gyermekében, kölcsönös, tiszteleten alapuló kapcsolatot tud kialakítani vele. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy emlékezzünk rá, mi min mentünk keresztül ebben a korban, és szülőként ne csak gyermekünket vizsgáljuk meg közelebbről, hanem önmagunkat is.