Hányszor halljuk, hogy „Fúj!”, „Utálom!”, „Nem kérek!”, „Legalább csak kóstold meg!”, „Nem adtok ennek a gyereknek enni?”, „Miért mindig csak a chipset és az édességet eszed?” A gyermekkori evészavarok egyik gyakori problémáját járjuk most körül. Cikkünkben azt mutatjuk be, miben különböznek a válogatós gyerekek az étel-neofóbiásoktól, mik a kiváltó okok, mihez vezet a neofóbia, és mit tehetünk a megelőzés érdekében.
Mi is az az étel neofóbia?
Minden új dologtól való tartós és rendellenes félelmet neofóbiának hívnak. Rigiditásra és elutasításra utal. Kisgyermekek esetében a kifejezést főként étel-neofóbiára használják, mellyel az új, ismeretlen élelmiszerek elutasításának tendenciáját jelzik. Ám lényeges különbséget tenni a válogatós étkezés és az étel-neofóbia között! Az utóbbi esetén az új ételektől félnek,
A válogatós gyerekek viszont elutasítják az új és az ismert ételeket is.
Érdemes kiemelni azt is, hogy a kicsik körülbelül 8 kóstolás után tudják kialakítani magukban, valójában szeretnek vagy kevésbé kedvelnek valamilyen élelmiszert. Épp ezért nem ritka, hogy a látszólag nagyon határozott véleményüket követően gyakran találkozunk a „De hát a múltkor még szeretted!” mondatokkal.
Mi okozza?
Az étel-neofóbia kialakulásának számos oka ismert. A „nature-nurture” szembenállás, azaz öröklés-környezet klasszikus kérdése jelen esetben is fennáll. Az étel-neofóbia kapcsán is vitatott, hogy az egyén tulajdonságai, hajlamai főként genetikai vagy környezeti tényezőktől függenek-e.
Genetika
A Számos kutatás bizonyítja, hogy a neofóbiás gyermekek viselkedésének hátterében kétharmad részt örökletes okokat találunk. Ez az arány iker kutatásokban még magasabbnak bizonyult. Tehát akinek a családjában volt példa étel-neofóbiára, ott nagyobb valószínűséggel jelent meg a gyermekek körében is.
Környezeti hatások
Ezzel ellentétben megannyi környezeti hatással is összefüggésbe hozható a zavar kialakulása. Kutatások tucatjai bizonyítják, hogy az ételmérgezés és a neofóbia kialakulása erős együttjárást mutat. Tehát aki romlott vagy fertőzött ételt vagy italt fogyaszt, az a negatív élményeit társíthatja az adott étellel vagy itallal, ezért a jövőben hajlamosabb lehet annak elutasítására, elkerülésére.
A félelemnek itt a védő szerepe hangsúlyos,
a nézőpont képviselői szerint a – nem kóros – étel-neofóbiának pozitív, evolúciós fajfenntartó szerepe is van. A gyerekek elutasíthatják a korábbi rosszullétet okozó ízeket, így a veszélyesnek tartott és esetlegesen valóban veszélyes ételek elkerülésével nagyobb az esély az életben maradásukra. Lényeges viszont kiemelni, hogy az ételmérgezéses tünetek megjelenésekor az összes új ízzel társulhat a negatív élmény, amellyel a rosszullétet követő periódusban találkoznak a kicsik. Így a „nem veszélyes” ételek is tiltólistára kerülhetnek, vagy akár a gyomorrontás tüneteihez hasonló gyógyszer mellékhatások is el vehetik a kedvüket egyes ételek, italok fogyasztásától. Így lehetnek evolúciósan a legnagyobb biztonságban, míg meg nem tanulják, mit szabad, mit nem szabad, mit egészséges, mit nem egészséges megenni.
A fentieken felül az egyén pillanatnyi úgynevezett arousal szintje is befolyásolhatja, mit fogadunk, illetve mit utasítunk el. Az arousal szint az idegi-hormonális rendszer izgalmi szintjére utal: az egyéni éberség, izgatottság mérője. Egy új étel kipróbálása a normál izgatottsági szintünket megemeli, így az arousalt növelő élménnyé válik. Azok a felnőttek vagy gyerekek, akiknek általánosságban alacsonyabb az arousal szintjük, kevésbé szeretnek ismeretlen szituációkba kerülni, új dolgokat kipróbálni, így új élelmiszereket is megkóstolni. Hiszen szeretnék a megszokott alacsony szinten tartani a szintjüket. Ellentétben az általában magas arousal szinttel rendelkező személyekkel, akik folyamatosan szeretnék magas szinten tartani izgalmi állapotukat. Így egyfajta szabályozó rendszerként is funkcionálhat az étel-neofóbia az alacsony arousal szinttel rendelkezők esetében. Amint az adott étel ismerőssé válik számukra, már kevésbé emeli meg az izgatottsági szintjüket, nagyobb eséllyel fogadják el azt.
Érdekes példát hoz egy másik kutatás, melynek keretében a szakértők az amerikai turisták étkezési szokásait figyelték meg. Kiderült, hogy az embereknek ismeretlen kontinensre látogatva, mikor rengeteg új élménnyel, ingerrel találkoznak, óvhatatlanul is felugrik az ingerszintjük. A kutatás szerint, ilyenkor szívesebben választanak gyorséttermi étkezdéket, az „otthon ízeivel”, ahol nem érheti őket meglepetés. Illetve ha ki is próbálnak újdonságokat, nagyobb esélyjel térnek vissza többször ugyanabba az étterembe, a jól bevált helyekre, hogy ne emeljék még tovább az aktuálisan magas arousaljukat. Kísérletező hangulatba csak hosszabb idő elteltével kerülnek, mikor az izgatottsági szintjük már átlagossá válik.
Egyéni különbségek
Az egyénre jellemző arousal szint hatással lehet a személyiségre is. Sokszor már gyermekkorban megfigyelhető, hogy valaki jobban keresi a kalandokat, az új élményeket. Ezt a változatos, komplex és intenzív új érzések kereső tendenciát a pszichológiában szenzoros élménykeresésnek hívják. Egyeseknek nagyobb a monotónia tűrésük, másoknak egészen alacsony. Vannak, akik kifejezetten várják a nagy társas összejöveteleket, szeretnek ejtőernyőzni, búvárkodni, gyorsan vezetni, míg mások a szűk baráti kört, a megszokott helyeket és a kitartást igénylő sportokat preferálják. Ezért nem meglepő, hogy
az étel-neofóbiás gyerekek nagy része inkább alacsony szenzoros élménykereséssel jellemezhető.
Az étel-neofóbia másik lehetséges oka az íz érzékenységben is kereshető. Minden élőlény a számra szükséges táplálékok felfedezésére van kiélezve. A macskák ízlelőbimbói például ezért nem érzékelik az édes ízt. A természetben nincsen rá szükségük, így nem alakultak ki az érzékelésükhöz szükséges receptoraik. A babák ugyanennél az oknál fogva az édes, zsírosabb ízekre érzékenyek, ami az anyatejre is hasonlít. Az édes és kalóriadús ételek segíti őket a koruknak megfelelő testsúly elérésében. A sós és savanyú ízeket csak az életkoruk előrehaladtával kezdik el értékelni. A keserű ízt mint esetleges veszélyforrást pedig gyakran egészen a serdülőkorukig kerülik. Természetesen ezek általános megfigyelések, egyes gyermekek érzékenyebbek a keserű ízekre, mások kevésbé. Így ez a fajta érzékenység is érdekes prediktora az étel-neofóbia előfordulásának.
Végezetül, mint fent említettük, a jelenségnek genetikai okai is lehetnek, családi halmozódást mutat. Érdemes viszont elgondolkodnunk, vajon valóban öröklött tényezőkről beszélhetünk, vagy a szülői viselkedés hatásáról van szó? Esetleg a kettőről együtt? Akár így, akár úgy, a szülői példamutatás, a fontos személyek ételhez való hozzáállása jelentős befolyással bírhat arra, gyermekünk miként viszonyul az elfogyasztandó ételekhez.
Összefoglalva látszik, hogy a „süteménysütés analógiájára” a genetikai és környezeti hatások egyéni különbségek útján együttesen befolyásolhatják az étel-neofóbia kialakulását. A „nature-nurture” elméletek szerint a sütemény elkészítéséhez épp annyira elengedhetetlenek a jó alapanyagok (gének), mint a sütő hőmérséklete (megfelelő környezeti hatások). Így a végeredmény is a kettő együttes jelenlétének köszönhető.
Cikkünk folytatásából kiderül milyen egyéb étkezési zavarokkal függ össze az étel neofóbia, milyen következményei lehetnek. Illetve, segítséget adunk a szülőknek, hogyan kezelhetik és mit tehetnek a megelőzés érdekében.
