Legalább csak kóstold meg! – Válogatós gyerekek és az étel neofóbia, II. rész

Korábbi cikkünkben a gyermekkori evészavarok egyik gyakori problémájával foglalkoztunk. Kifejtettük, mik a fő különbségek a válogatós és az étel neofóbiás gyermekek között, illetve kitértünk a kiváltó okokra is. Mostani cikkünkben bemutatjuk, milyen egyéb zavarokkal fordulhat együttesen elő, illetve milyen következményekkel járhat a neofóbia. Áttekintjük a nemi és életkori különbségeket. A cikk végén pedig tanácsokat találhatnak a szülők az étel neofóbiás gyermekek kezeléséhez, valamint a probléma megelőzéshez.

Amennyiben egy alap betegség vagy rendellenesség mellé társul egy vagy több további betegség vagy rendellenesség is, azt az orvostudományban komorbiditásnak nevezik. Gyakran nehéz elkülöníteni, hogy a társbetegségek egymás szövődményei, következményei vagy függetlenek-e egymástól. Mint minden zavarnak, az étel neofóbiának is vannak ilyen társbetegségei. Ezeket szeretnénk most röviden áttekinteni:

Mint cikkük első részében említettük, az étel neofóbia összefüggésben állhat az alacsony szenzoros élménykereséssel. Tehát azok a személyek, akik jobban szeretik a megszokott dolgokat, a változatos és új érzéseket pedig kevésbé preferálják, hajlamosabbak az új ételeket is kerülni. További összefüggés figyelhető meg az étel neofóbia és az úgynevezett elkerülő vagy restriktív táplálékbeviteli zavar között, mely során látszólag nem érdeklődik az egyén az étel vagy az étkezés iránt. Ez megnyilvánulhat az étkezés következményei miatti aggodalomban, de az is elképzelhető, hogy az adott ételt az érzékszervi tulajdonságai miatt kerüli el a személy. Már ebből is láthatjuk, hogy az étel neofóbia sok stressz forrása lehet, ezért gyakran társul szorongásos zavarokkal. Ám szeretnénk hangsúlyozni, hogy az elkerülő vagy restriktív táplálékbeviteli zavar és az étel neofobia

NEM prediktorai az anorexiának vagy bulimiának.

Társulhat viszont például obszesszív-kompulzív zavarral – ismertebb nevén kényszerbetegséggel –, ami kényszergondolatokkal és kényszercselekvésekkel jár. Kapcsolatba hozható továbbá idegrendszeri betegségekkel, mint az autizmus spektrum zavar, a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar vagy a szellemi fogyatékosság.

Nemi különbségek

A lányok körében általában gyakoribb az étel neofóbia. Egy kutatásban a megkérdezett étel neofóbiás gyermekek szüleinek válaszai alapján a lányok 56 százalékánál és a fiúk 44 százaléknál volt megfigyelhető a zavar. A fiúk hajlamosabbak inkább kizárólag az állati eredetű termékeket és a húst preferálni. A lányok pedig épp ellenkezőleg, a húst inkább kerülik, és szívesebben választanak tejtermékeket, zöldségeket, gyümölcsöket. A felmérés szerint a lányok jobban ügyelnek az egészséges táplálkozásra, továbbá kevésbé nassolnak a fiúkhoz képest.

Életkori különbségek

A csecsemők és kisgyermekek legalább 25 százaléka érintett valamilyen típusú táplálkozási zavarban, olvashatjuk több tanulmányban is. Az étel neofóbia nagyon gyakori a totyogós babák és a kisgyermekek körében. Ezt követően az életkor előrehaladtával, a pubertáskor előtt a kiskamaszok szintén sok ételt hajlamosak elutasítani, melyet korábban kedveltek. Ahogy azonban idősödnek, noha többet nassolnak és több étkezést hagynak ki, sokkal inkább kezdenek érdeklődni más nemzetek konyhái iránt. A pubertáskor után általában fokozatosan elkezdik értékelni a korábban nem kedvelt ételeket. Ezért feltételezhetjük, hogy (főként gyermekkorban)

az életkornak szerepe van az étel neofóbia alakulásában.

Következmények

A neofóbia gyermekkorban nagy részt inkább a zöldségekre terjed ki, ezért kevesebb zöldség fogyasztással járhat. Ám legyen szó zöldségekről, tejtermékekről vagy húsokról, a szervezet a változatos ételek elfogyasztásának hiányában nem jut hozzá minden számára szükséges tápanyaghoz, így a neofóbiások körében minőségi éhezés alakulhat ki. Noha az étel neofóbia az életkor előrehaladtával nagy mértékben csökken, előfordulhat, hogy a neofóbiás gyermekek felnőve neofóbiás szülőkké válnak, amely örökletes hajlamot eredményezhet. A neofóbiás gyermekek pedig a különc szokásaik vagy a szüleik elégedetlensége miatt nagyobb mértékben szoronghatnak, szociálisan elszigetelődhetnek kortársaiktól, ami beilleszkedési zavarokhoz, a szorongás fokozódásához vezethet.

Kezelése

1. Az erőszakos nyomás vagy a megfélemlítő büntetések csak fokozhatják a problémát. Az evés erőltetése és az étvágytalanság büntetése a várttal épp ellenkező hatást válthatja ki a gyermekekből. Ezért az „addig nem kelsz fel az asztaltól amíg meg nem etted” mondatokat tanácsosabb hanyagolni.
2. Hatékonyabb megoldás lehet például, ha nem étel alapú jutalmakat ajánlunk fel a kicsik számára. Például: „Kapsz egy matricát, ha eszel még egy picit.”
3. A szülők mintája jelentős hatással bírhat a gyermekek viselkedésére. Ezért a gyermek ételhez való viszonyulásában fontos szerepe lehet a szülői hozzáállásának is. Érdemes modellezni a kicsik számára a vágyott viselkedést. Például mindig közösen az asztalhoz ülni, valamint megkóstolni azt is, amit a baba eszik: „Jaj, de ízlik anyának is a spenót!”
4. A kisgyermekek általában nagyon kedvelik az élénk, színes vagy mesebeli dolgokat. Habár az étel nem játék, vannak kivételek. Játszani ugyan ne feltétlen játszunk vele, mégis pár ötletes tálalási trükkel nagy eredményt érhetünk el. Nem kell órákat a konyhában tölteni, gondoljunk csak a dinó formájú rántott húsra vagy egy hupikék törpikék színű fagyira. Ha az ilyen fogásokra szó szerint „ráharap” a kicsi, próbáljuk ki az egészséges ételeket is mókás, mesés köntösbe bújtatni. Vágjunk sütiformákkal sajtból, húsból, zöldségekből, a problémás ételekből mókás formákat, kedvenc mesefigurákat.

   

5. Mint korábbi cikkünkben említettük, a gyermekeknek többszöri kóstolásra van szükségük, hogy az új ételeket elfogadják, megismerjék, eldöntsék, valóban szeretnek-e valamit. Legyünk türelmesek, akár 15 alkalomra is szükség lehet, hogy a kicsik megbarátkozzanak egy adott étellel. Lényeges kiemelni, hogy az ismeretlen élelmiszerek felmutatása nem elegendő, ismétlődő kóstolásra van szükség, hogy az evési preferencia létrejöhessen.
6. A szülői következetesség és határozottság, ha rugalmassággal párosul, jelen esetben is sikerre vezethet. Készítsünk például egészséges ételekből három fogást, de a gyermek maga dönthesse el miből mennyit szeretne enni. Így kevésbé érezheti kötelezve és korlátozva magát.
7. Amennyiben gyermekünk nagyon nem lelkesedik semmilyen ételért, fokozottan szükséges figyelni a nassolásra. Heti 2-3 alkalomnál többször nem javasolt egészségtelenebb ételeket fogyasztania a kicsiknek, mert hozzászokhatnak a túl édes vagy túl sós ízekhez.
8. A közös főzés és a gyermek bevonása csodákra képes. A legtöbb gyermek szívesen segít és nagyon érdeklődik a felnőttek világa iránt. Ha maga a segítség nem is igazi segítség, sőt inkább hátráltató, akkor is tanácsos hagyni őket kicsit. A saját munkájukra biztosan büszkék lesznek, ezért nem tolják majd reflexből félre. A későbbiekben így nemcsak enni lesz nagyobb kedvük, de a házimunkákban is nagyobb valószínűséggel fognak részt vállalni.

   

9. Ezen felül célszerű lehet a napi rutin kialakítására törekedni. A gyerekeknek fontos a kiszámíthatóság, a biztonság érzése. Ha mindig ugyanazokkal a rituálékkal ülnek az asztalhoz, egy-egy új étellel való találkozás várhatóan kevésbé lesz túl intenzív számukra, mintha a kedvenc meséljük vagy a homokvár építés izgalmai közepette kellene új ízeket kóstolniuk. A közös kézmosás, a terítésben való segítés, esetleg dalocskák éneklése segítségünkre lehetnek a rutin kialakításában. Továbbá a közös étkezés és az ételre való odafigyelés szerepe is kulcsfontosságú. Tévézés közben vagy külön étkezéssel a gyermek nagy valószínűséggel sokkal negatívabb képet fog kialakítani az étkezésről, emiatt pedig könnyebben alakulhatnak ki nála evési vagy emésztési zavar.
10. Végezetül, az étel neofóbia általában az életkorral természetesen csökken. Kedves szülők nyugodjatok meg, a felcseperedő gyermekek egyre szívesen fogyasztanak el olyan ételeket, amelyeket korábban sosem voltak hajlandók. Gondoljatok csak magatokra, ugye, hogy a kiskorotokban leginkább megvetett ételek többségének fogyasztása ma már természetesnek tűnik? „Az egész csak idő kérdése.”

A felsorolt tanácsok rendszeres betartása segíthet az étel neofóbia leküzdésében és megelőzésében, amely nemcsak a szülői stresszforrásokon könnyíthet, de a gyermek egészséges életmódjához, testi és lelki egészségéhez is sikerrel járulhat hozzá.