Lehet az ember túl idős a változáshoz?

Általános nézet, hogy az ember nem tanul olyan könnyen idősebb korban, illetve a belső tulajdonságokon való változtatás is nehezebb már ekkor. Erre példa a szüleink és nagyszüleink modern technikához vagy közösségi médiához való viszonya. Mégsem helytálló az a kijelentés, hogy a szépkorúak ne lennének képesek leküzdeni az újdonság adta kihívásokat. A témában folytatott kutatások ugyanis azt támasztották alá, hogy sosem késő valami újba belefogni, ha az ember fizikai és mentális állapota engedi. Ez alapján pedig akár hetvenévesen is újrakezdhetjük a testmozgást, vagy hatvanhoz közelítve is járhatunk szakemberhez, terépiára annak érdekében, hogy megtanuljuk jobban kezelni a dühünket. 

Mennyire hatásos a terápia idős korban?

Több vizsgálat is foglalkozott azzal, mennyire eredményes a pszichoterápia az idősebb korosztály esetében. Ez egy fontos téma a pszichológusok számára. Hiszen

gyakran felvetődik a kérdés, hogy van-e olyan kor, amely fölött már nem érdemes belefogni a terápiás folyamatba.

Az ebben a témakörben végzett egyik legjelentősebb kutatás alapjául több mint 36 000 depressziós felnőtt vizsgálati eredményei szolgáltak. A kutatás arra kereste a választ, hogy az idősebb felnőttek jobban vagy rosszabbul reagálnak a depresszió kezelésére, mint a fiatalabb résztvevők. A vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy a terápia hatékonysága megegyezett az életkori csoportok esetében. 

Ez alapján vajon ki lehet jelenteni, hogy mindenki képes életkortól függetlenül a változásra?

Ilyen általános igazság megfogalmazása csupán egy kutatás eredményei alapján nem lehetséges. Hiszen olyan emberek vizsgálatakor, akik pszichoterápiára járnak, alapvetően is feltételezhető a változásra való motiváció megléte. Emiatt pedig ezek az adatok nem mondják ki azt egyértelműen az, hogy az idősebb felnőttek minden esetben ugyanannyira képesek a viselkedésbeli változtatásra, mint a fiatalabb korosztály tagjai.

Azonban nem csak ennek az egy vizsgálatnak az eredményei szólnak amellett, hogy idősebb korban is alkalmasak az emberek a fejlődésre és az új dolgokat megtanulására. Egy kísérletben laboratóriumi környezetben vizsgálták azt, hogy a felnőttek mennyire képesek tanulni a visszajelzésekből.

Azt figyelték, hogy a résztvevők milyen gyorsan tanulják meg, hogy bizonyos gombok megnyomása milyen következményekkel jár. Volt olyan gomb, amely a legnagyobb pénzjutalomhoz juttatta a kutatásban résztvevőket és olyan is, amelyikkel elveszítették a megszerzett nyereményt. Azonban ahhoz, hogy az egyes gombok jelentésére rájöjjenek, a résztvevőknek először ki kellet próbálniuk azokat, tehát lényegében a visszajelzésekből tanultak.  A vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy az idősebb felnőttek lassabban tanulnak a visszajelzésekből, mint a fiatalabb társaik. 

Felmerülhet azonban a kérdés, hogy egy ilyen laboratóriumi vizsgálat eredményeiből lehet-e arra következtetni, hogy képes-e valaki a nyugdíjas éveiben egy új nyelv megtanulására?

Hiszen ha jobban belegondolunk a legtöbb tanulási folyamatnak fontos eleme az, hogy visszajelzésekből – például kitöltött tesztek eredményéből – tanulunk. Tehát a kutatásban megfigyeltek alapján egy nyelvi teszt kitöltése esetén lassabban tanulnak a hibáikból az idősebb felnőttek, mint a fiatalabbak. Ez az eredmény nem azt jelenti, hogy ők ne tanulnának ezekből a tapasztalatokból. Csupán azt mutatja meg, hogy az ő esetükben lassabban megy végbe ez a folyamat. A megfigyelt jelenségre magyarázatul szolgálhatnak az életkor előrehaladtával természetesen bekövetkező kognitív változások. Ezek közét tartozik például a rövid távú memória romlása vagy az információfeldolgozási folyamat sebességének csökkenése.

Azonban vannak bizonyos tényezők, amelyek kifejezetten elősegítik az idősebb emberek számára a tanulási folyamatot.

Az idősebb felnőttek rendelkeznek olyan életkorral járó előnyökkel, amelyek segíthetik a tanulást és a viselkedésbeli változást is. Ide tartozik például az, hogy az idősebb felnőttek kristályos intelligenciája magas szintű, hiszen annak az alapját az életük során felhalmozott tudás és tapasztalat adja. Ez a fajta intelligencia segíthet például akkor, amikor kvízkérdéseket kell megválaszolniuk, vagy olyan gyakorlati helyzetben kell alkalmazniuk a tudást, mint a villanykörte vagy az autó kerekének a cseréje. Az idősebb generációk tagjainak az új ismeretek megszerzése során is segítségükre lehet az életkorukból adódó tudás és tapasztalat. Ez pedig kompenzálhatja azokat a hátrányokat, amelyekkel a fiatalabbakkal szemben rendelkeznek. Például, ha egy nyugdíjas iskolai tanár úgy dönt, hogy vállalkozást indít, akkor az új kihívás során felhasználhatja a múltjából eredő élettapasztalatát is. A korábbi munkája során szerzett ismeretek miatt pedig olyan szervezői, kommunikációs és adminisztrátori képességei lehetnek, amelyek sokat segíthetnek az új projekt elindításában.

Egy Amerikában publikált kutatás eredményei alapján az idősebb felnőttek általánosságban jobbak a célok kitűzésében és abban, hogy elkötelezettek maradjanak mellettük. A vizsgálatban leírtak szerint emögött az áll, hogy

az idősebb felnőttek a céljaikat a belső értékeik alapján határozzák meg.

A fiatalabbak esetében pedig gyakrabban fordul elő az, hogy a mögöttes motivációt valamilyen külső érték, mint például a pénz, siker vagy társadalmi elfogadottság adja.

Tehát ezek alapján elmondható az, hogy igaz az az állítás, miszerint nem ugyanúgy, és ugyanolyan sebességgel tanulnak az idősebb felnőttek, mint a fiatalok. Ez azonban nem jelent hatalmas problémát vagy behozhatatlan hátrányt. Az idősebb generációk tagjai is képesek új ismeretek és viselkedésmódok elsajátítására, sőt ebben a segítségükre lehet az élettapasztalatuk, a bölcsességük és a cél iránti elkötelezettségük is. Ezek pedig alátámasztják azt a nézetet miszerint a változás és a tanulás egy élethosszan át tartó folyamat. Ha valaki úgy érzi, hogy idősebb korban szeretné igénybe venni egy szakember segítségét és belevágni a terápiába, akkor az életkor nem jelent hátrányt!