Lehet zseni a gyermekemből?

A gyermekem vajon zseninek született? Kiemelkedő tehetsége a genetikából fakad vagy inkább a környezet befolyásolja? A mai napig nincs egységes álláspont abban, hogy a zseniség a genetikára vezethető vissza vagy a környezet által meghatározott. Szülőként természetes, hogy a legjobbat szeretnénk kihozni a gyermekünkből, és mindent megteszünk annak érdekében, hogy fejlesszük a képességeit. De vajon zsenit varázsolhatunk belőle? Cikkünkben a Discovery Science egyik kiemelkedő tudományos műsora alapján ezekre a kérdésekre keressük a választ.

Morgan Freeman A féreglyukon át című műsorában több kutató nézőpontját ismerhetjük meg a zseniségről. A Bárki lehet zseni? című epizódban a már gyermekkorban kialakult tehetség és a „tanult tehetség” nyomában járunk. Minden nemzedéknek megvannak a saját „zsenijei” – kezdi a bevezetést Morgan Freeman. A lángelme sokféleképpen megnyilvánulhat, kiemelkedő emlékező tehetségben vagy találmányokban. De vajon honnan származik? Képesek vagyunk tanulni? Vagyis mindenkiben rejlik egy zseni? Az epizódban számos tudományterület szemüvegén keresztül megvizsgáljuk a témát. Egyesek szerint a zsenik megfelelő környezetben nőnek fel, míg mások szerint születnek.

A környezet és a heuréka pillanatok

John Kounios pszichológus szerint a környezet a kulcs. Ennek bizonyítására egy asszociációs játék segítségével igyekezett feltárni az agyi aktivitásokat. A mesterségesen kialakított helyzetben a kutatás résztvevői három képernyőn megjelenő szó alapján asszociáltak egy azokhoz illő szóra, tizenöt másodperc alatt.  A válasz után megnyomtak egy gombot, amellyel jelzik, hogy hirtelen jött sugallat, más néven „aha-pillanat” vagy módszeres elemzés alapján, hipotézisek felállításával és tesztelésével hozták meg a döntést. A kutató eredményei szerint az úgynevezett heuréka válaszok 15 százalékkal pontosabbnak bizonyultak, mint az analitikus módon hozott döntések. John Kounios állítása szerint bárki megélhet heuréka pillanatot, a döntési képesség tehát nem egyénekhez kötött. Így tehát felmerül a kérdés: vajon képesek vagyunk megteremteni a zseniséghez szükséges környezetet? Mire van még szükségünk ehhez? – folytatja a gondolatmenetet a kutató.

A megfelelő környezet mellett igen fontos a hangulat, mely jelzi, hogy nyitottak vagyunk-e az „aha-pillanatokra” – mondja Morgan Freeman. Veszély esetén a figyelmünk beszűkül, a veszélyre koncentrálunk. Vidám hangulatban biztonságban érezzük magunkat, és képesek vagyunk hosszú távon gondolkodni, ami a kreativitás alapja.

AZ INSPIRÁCIÓHOZ BIZONYOS ELMEÁLLAPOT SZÜKSÉGES,

erőltetni nem lehet az „aha-pillanatokat”, viszont létrehozhatunk olyan környezetet, ami elősegíti azok megjelenését. Például ha gyermekünk egy parkban, szabadidejében kezd el festeni, a környezet pozitív hatással lesz a kreativitására. Ha viszont az iskolában, határidőre kell elkészülnie egy rajzzal, kevésbé lesz produktív. Az elképzelés szerint tehát mindenki megélhet „aha-pillanatot”, hiszen az ember kreatív gondolkodó. Csupán meg kell teremtenünk a megfelelő környezetet, amivel befolyásolhatjuk őket. De pontosan milyen környezetet is képzelhetünk el, amelyben fejleszthetjük gyermekünk tanulási képességeit?

A zene mint recept

Egyes szakértők szerint a zenei környezet nagymértékű befolyással lehet gyermekünk „zsenivé nevelésében”. Ilyen értelemben az emberiség egyik legnagyszerűbb találmányának tekinthető a zene – közvetíti az elképzelést Freeman. A zene segítségével képesek vagyunk erősíteni az elménket, ezáltal segít abban, hogy zsenivé váljunk. Például az iskolai siker garanciája lehet a gyermek zenei múltja. Jól fejleszthető gyermekünk, ha már kiskorától kezdve zenélni tanul.

Létezik egy zenei oktatási rendszer, mely megfelelő módon üti meg az idegi hangokat. Ez a magyar vonatkozású úgynevezett Kodály-módszer. A Kodály-féle oktatási technika jelentősége, hogy a zene a személyiség fejlődésre és az általános tanulmányi teljesítményre egyaránt pozitív hatást gyakorol. A proszocialitás és fejlett emocionalitás kialakításának iskolai eredményeiben mutatkozó problémák megszüntetéséhez a zenei nevelés nagymértékben hozzájárulhat, hiszen hatékony módszer a szociális hátrányok kompenzálására.

A módszer segítségével gyermekek megtaníthatók arra, hogy háromdimenziós térben lássák a zenét. A gyermekek, akik ezzel a technikával tanulnak, matematikából és olvasásból általában jobbak a társaiknál. Mindez annak köszönhető, hogy

A ZENE MEGTANÍTJA ŐKET ARRA, HOGYAN INTEGRÁLJÁK EGYMÁSBA A TÁRGYAKAT.

Amikor hangszeren játszunk, az agyunk sokféle munkát végez, ekkor oda kell figyelnünk a megfelelő hangok képzésére, az időzítésre, az izommozgásra és így tovább.

Az agyi aktivitás szokatlan mintái úgynevezett szinesztéziát hoznak létre. A mesterséges szinesztézia felerősíti a kognitív képességeinket. Egyfajta kulcsot jelent, amely megnyitja az agy inaktív területeit. Mindezek alapján bárki zsenivé válhatna az agy átprogramozásával.

Amikor az evolúció közbeszól

Thomas Hills pszichológia professzor szerint túlértékeljük a zseniség fogalmát, hiszen a folyamatosan változó környezetben az agyunknak nem kell tökéletesnek lennie – vezeti fel az új nézőpontot Freeman. Ahogy nincsen szükség tökéletességre, úgy máris érthető, miért nem mindenki zseni. Az ember igen összetett környezetben él, és az evolúció során tökéletesen adaptálódtunk is az összetett műveletekre. Így nem jelent gondot, ha gyermekünk például egy tanóra alatt meg kell, hogy ossza a figyelmét. Az a fontos, hogy képes legyen megtalálni az egyensúlyt a sebesség és a pontosság között.

Az evolúciós elképzelés szerint az a meghatározó, hogy milyen gyorsan és milyen pontossággal végezzük a feladatunkat.

A KONCENTRÁCIÓ ÉS A GYORSASÁG EGYENSÚLYA SZÜKSÉGES A MINDENNAPOKBAN.

Az iskolai feladatokban például fontos a megfelelő mértékű figyelem, ugyanakkor a feladatok elvégzésére egy adott időintervallumon belül van lehetőség. Fejleszthetjük gyermekünk képességeit például a sakkal, amellyel megteremthető a túlzott összpontosítás és a túlzott rugalmasság közötti egyensúly. A játék során a gyermekeknek meg kell találniuk az arany középutat. Csupán annyit szükséges megjósolni, ami az adott pillanatban számít. A mindennapokban való boldoguláshoz tehát elegendő a megteremtett egyensúly a tökéletesség igénye nélkül.

Ajándék vagy inkább átok?

Ma már nem kérdés, hogy az emlékezeti kapacitásunk korlátozott, ami még szerencsének is mondható – kezdi firtatni a záró témát Freeman. Mi is lenne, ha gyermekünk az összes csecsemőkori sérelmére emlékezne, és egész életében felidézné a legkisebb traumákat is? Ez korlátozná a mindennapokban való boldogulásban. Legtöbb emlékünk viszont nem azonnal előhívható. Amennyiben zseni gyermekünk tökéletes memóriával rendelkezne, nehezebben sajátítana el új ismereteket, tanulási képességei korlátozódnának.

A FELEJTÉS ÉPP OLYAN FONTOS MENTÁLIS KÉPESSÉG, MINT AZ EMLÉKEZÉS,

hiszen elősegíti a tanulást. Az, hogy az agyunk a határokon belül képes működni, tulajdonképpen az összetett világban való életben maradásunkat szolgálja. Erős a késztetést érzünk ugyan a fejlesztésére, mégis értékelnünk kell a korlátainkat. Amit mi zseninek nevezünk, az a részlegesen túlfejlődött agy, ami a többi terület alulfejlettségét jelenti. Számos kiemelkedő tehetségnél megfigyelhetjük, hogy a saját világuk rabjai. Bizonyos területeken igen kiemelkedőek, ugyanakkor szociális képességeik alulfejlettek. Ilyen értelemben pedig nem véletlen, hogy az evolúció során nem fejlődött tovább az agyműködésünk, hiszen elképzelhető, hogy az már közel sem a javunkat szolgálná.