Léleksimogatók – az állat-asszisztált pszichoterápia

Az állat-asszisztált terápia napjainkban egyre inkább elterjedni látszik, az állatok terápiás hatása pedig méltán részesül emelkedettebb figyelemben. A kisállatok, azon belül is a kutyák emberre gyakorolt pozitív hatásait tudományos körökben is előszeretettel vizsgálják. De miben is rejlik az állatok gyógyító ereje a terápiás folyamatban? Hogyan segíthet egy négylábú kifejezetten a pszichoterápiában?

„A kutya az ember legjobb barátja” – tartja a mondás. És valóban, az önmagukat „kutyásként” definiáló egyének nagy arányban úgy vélik, saját kutyájuk páratlan és egyedi kapcsolati tapasztalatot nyújt számukra.

A kutyák hosszú évezredekkel ezelőtt szegődtek az ember mellé, a háziasítás, más néven a domesztikáció eredményeképpen pedig valódi társállattá avanzsáltak. Ezen kapcsolati minőséget a gazdák saját beszámolói is megerősítik – a kutyagazdák magasabb hányada számol be arról, hogy saját kutyájukra teljesértékű családtagként tekintenek, házikedvencük pedig a legkülönfélébb aktivitásaikhoz is hű társként csatlakozik hozzájuk.

Ez a jelenség első ízben előtérbe helyezi a kutyák egyik legszembetűnőbb adottságát – a szociális támasz szerepkörüket. Ezen jelenség értelmében a kutyák sajátos pszicho-szociális funkciót töltenek be az ember mellett. Egyrészt, kiemelkedő kommunikációs képességeikből és szociális kompetenciájukból kifolyólag rendkívüli alkalmazkodóképességgel rendelkeznek. Mivel hatékonyan képesek ráhangolódni az emberek érzelmi és mentális állapotára, ezáltal lehetővé teszik a szoros kötődés kialakulását is. Továbbá, egyedülálló módon, a támasznyújtáson felül elősegítik az ember és ember közötti kapcsolódást is. A kutyák, mint társállatok, ily módon a személyközi kapcsolatokra is pozitív hatással bírnak.

Az állat-asszisztált foglalkozások, mint gyűjtőfogalom alatt számos formát különböztetünk meg, melynek egyik alfaját képezi az állat-asszisztált terápia (AAT). Ennek célja a terápiás célcsoportok szigorúan definiált keretek között és terápiás közegben való fejlesztése. Az AAT keretein belül az állat-asszisztált pszichoterápia (AAP) mára szintén önálló fogalommá nőtte ki magát. Itt a terápiás folyamatban részt vevő egyén kognitív, érzelmi és szociális funkcióinak javítása, optimalizálása a cél, az állat aktív vagy passzív segítségével.

A kutyás terápia (Canine Assisted Therapy, CAI) esetében az erre kiképzett kutya a pszichoterápiás folyamathoz csatlakozva, a terapeutával közösen segíti a terápiás folyamatot, az abban való fejlődést. Fontos szempont, hogy a kutya ebben az esetben terápiás eszköznek minősül, melyet a terapeuta fogad maga mellé, egyedi kollaborációt kialakítva. Az ’eszköz’ jelző azonban semmi esetre sem derogatív – a kapcsolatot tekintve a kutya partner jellege megkérdőjelezhetetlen, hiszen rendkívüli érzelmi és mentális hatást gyakorol a kliensre.

Hogyan valósul meg ez a rendkívüli hatás?

Számos pszichológiai elmélet tartja fenn, hogy az érzelmi nehézségek vagy, adott esetben, a különféle pszichopatológiák okai a problémás, terhelt korai kapcsolatokból gyökereznek. Ebből kifolyólag, a változás érdekében a jelenben való szociális kapcsolatokra szükséges fókuszálni, különös tekintettel a kliens és a terapeuta különleges kapcsolatára, mely a pszichoterápia kulcsfontosságú aspektusa. A kutya ezen kapcsolódásba való bevonása egyedi módon segítheti elő a kliens érzelmi megnyilvánulásait és önfeltárását.

A kutya gyengédsége, lényéből fakadó tisztasága olyan érzelemileg elfogadó és ítélkezéstől mentes közeget teremthet a kliens számára, amely nagymértékben elősegíti az érzelmek felidézését, az azokba való belehelyezkedést és átélést, továbbá az érzelmek kommunikálását. Ebből adódóan, az énre és a másokra való reflektálás is kevésbé ütközik akadályokba.

A szociális aspektus mellett szintén fontos tényező a kutyák különféle zaklatott érzelmi állapotok és a szorongás csökkentésére való képessége. A kliens figyelmének lekötése által az állat puszta jelenléte csökkentheti a szorongáskeltő környezeti ingerek idegrendszerre gyakorolt hatását, amely a terápiás folyamatot nagymértékben megkönnyíti.

A kutya jelenléte hatékonyan fejlesztheti az olyan érzelmi és mentális készségeket, mint az empátia, az elfogadás, a tisztelet vagy a türelem, továbbá önbizalomnövelő és az asszertivitást elősegítő hatásokkal is bírhat.

Kötődéselméleti szempontból a kutya, terápiás közegben elősegíti az úgynevezett korrektív emocionális élményt, azaz a múltban elszenvedett, negatív kapcsolati és érzelmi tapasztalások újraformálását is. Az állat által is biztosított, biztonságos közegben a kliens egy olyan tárgykapcsolatban tapasztalhatja meg az elfogadást, ahol a tárgy, azaz a terápiás kutya nem fenyegető, hiszen feltétel nélküli elfogadása a puszta lényéből fakad.

Figyelemreméltó, hogy a kutyák terápiába való bevonása olyan mentális betegségek kezelésében is hatékonyságot mutatott, mint a depresszió, a szorongásos zavar, a poszttraumás stressz szindróma (PTSD) vagy a viselkedészavarok. Kétségtelen azonban, hogy az empirikus tanulmányok az AAT témájában egyelőre kevésbé bővelkednek, illetve módszertanilag olykor kérdéseseknek mondhatók.

Természetesen, mint minden terápiás módszer, a kutyás terápia alkalmazása is kellő mértékű körültekintést igényel. Az állat kliensre való hatásának, a terápiás forma adekvátságának mérlegelése a hatékonyság szempontjából elengedhetetlen. Az ideális célcsoport megválasztása után ezen terápiás módszer azonban olyan ajándékkal szolgálhat, amely egyediségével átütő élményt nyújthat a kliens számára, szorosan és hűen szegődve mellé a gyógyulás útján.

</!--></!-->