Logisztikai és szervezési fesztiváltippekkel tele van a padlás. Azzal már kevesebben foglalkoznak, hogy pszichológiai téren mire számíthatunk az ilyen többnapos rendezvényeken. Sajó Mónika tanácsadó szakpszichológussal, a Helperek Egyesület Pszichológiai Divíziójának vezetőjével beszélgettünk.
Speciális körülmények
A többnapos, ottalvós fesztiválok esetében a hétköznapitól eltérő körülmények között találjuk magunkat. Az intenzív környezeti ingerek, a sűrített élmények terhet jelentenek nemcsak a szervezet, hanem a lélek számára is.
A mindennapi rutinok hirtelen megváltozása
már önmagában is stresszforrás. Erre csak ráerősít a folyamatos döntési kényszerhelyzet, amely a bőséges programkínálatból vagy a társaságunk tagjainak eltérő igényeiből fakadhat. Előzetes tervezéskor, hangolódáskor ezeket a megváltozott körülményeket is figyelembe kell venni.
A sűrű program miatt folyamatos készenlétben érezhetjük magunkat. Iktassunk be tudatosan pihenőidőszakokat. Ez nem csak abban segít, hogy könnyebben akklimatizálódjunk a megváltozott körülményekhez. Abban is hasznos, hogy rendezni tudjuk a gondolatainkat, érzéseinket. Ehhez a helyszínen támogatást is kaphatunk szakemberektől.
A társaság társakból álljon
Önmagában is feszültség, ha a magánszféránk korlátozva van. Pláne egy fesztiválon, ahol napokig vagyunk a többiekkel kis helyen összezárva. A különbségek kiéleződhetnek, az elkendőzött feszültségek a felszínre törhetnek. Mindezekre rátesz egy lapáttal a kánikula és az alváshiány okozta ingerültség is. Felkészüléskor számoljunk ezzel a teljesen természetes eshetőséggel, és készüljünk nagyobb adag türelemmel, előzetes megoldási „protokollokkal”.
A programválasztási kérdések is konfliktusforrásként jelentkezhetnek, hiszen nem mindenkinek hasonló az ízlése. Állapodjunk meg abban, hogyan hozunk döntést. Toleráljuk, ha nem mindig mozog együtt a társaság, de azért mindig tudjunk egymásról. Legyen nálunk papíron is a többiek telefonszáma, és beszéljünk meg találkozási pontokat is, ha elkeverednénk vagy nem érnénk el egymást.
Az igények terén is eltérések mutatkozhatnak. Eltérő teherbíró képességgel, ingerküszöbbel rendelkezünk, eltérő módon tudunk feltöltődni. Figyeljük meg, mi szükséges a komfortérzetünk megőrzéséhez (például meleg ruha, pihenés), és ebből az esetleges társas nyomás ellenére se engedjünk, hiszen ez a záloga, hogy a későbbi programokat is élvezni tudjuk. Előzetes készülődés során arról is essen szó, hogyan jelezhetjük egymás számára az igényeinket.
Vigyázzunk egymásra és önmagunkra
Bár a rendezvény szervezői számára mindig és minden körülmények között elsődleges a biztonság szem előtt tartása, mi magunk is sokat tehetünk ezen a téren. A sokrétű túlélőkészlet (például vízhatlan felszerelés, meleg holmik, gyógyszerek) összeállítása mellett fontos, hogy az alapvető dolgokról tájékoztassuk a társainkat. Ilyen lehet a sátrunk elhelyezkedése, ismert betegségeink (például epilepszia, allergia), rendszeresen szedett gyógyszereink.
Derítsük ki, mit hol találunk. Ismerjük meg a fesztivál területét, tanuljuk meg a főbb tájékozódási pontok helyszínét, tartsunk magunknál térképet. Jegyezzük meg, hol kaphatunk szükség esetén egészségügyi ellátást. A helperes járőröktől is bármikor kérhetünk segítséget, hiszen ők a teljes fesztivál ideje alatt a nap huszonnégy órájában elérhetők. A fesztiválmunkásokon és biztonsági szakembereken keresztül is megkaphatják a rászorulók a megfelelő segítséget.
A fizikai biztonság mellett érzelmi, kommunikációs vagy egyéb lelki probléma esetén is kérjünk bátran segítséget. A fesztiválok teljes ideje alatt felkészült kortárs segítők, képzett szakemberek érhetőek el, ha valamilyen témáról beszélgetni szeretnénk.
Beszélgessünk az élményeinkről
Az intenzív körülmények között vagy amikor szabadabbnak, gátlástalanabbnak érezzük magunkat, könnyebb olyan helyzetbe keveredni, amelyekre nincsen megküzdési módunk, megoldási stratégiánk. Ezáltal hamarabb felborulhat a lelki egyensúlyunk, még akkor is, ha a hétköznapi életünkben amúgy minden rendben van. Ilyenkor jöhet jól egy pár soros naplófeljegyzés vagy egy külső szemlélő, aki segít áttekinteni a helyzetet, amelyben vagyunk. Bár sokan vélik úgy, hogy „ami a fesztiválon történt, ott is marad”, valójában azonban ezeket
a sérüléseket testünkben és lelkünkben is továbbhordozzuk,
éppen ezért célszerű idejében szakszerű segítséget igénybe venni.
A Helperek Önkéntes Segítők Egyesülete dr. Szeles Géza egyesületi elnök vezetésével évek óta nyújt teljes körű egészségügyi ellátást, mentést, biztosítást, drogprevenciót és ártalomcsökkentést, valamint pszichés támogatást számos hazai könnyűzenei fesztiválon és sportrendezvényen, közel 600 fő bevonásával.
A kereteik között működő 50 fős Pszichológusdivíziót Sajó Mónika szakpszichológus koordinálja. Munkájukban tanácsadó és klinikai szakpszichológusok, pszichológusok, szociális munkások és legalább két tanévet elvégzett pszichológushallgatók is részt vesznek, egy fesztiválspecifikus elméleti és gyakorlati felkészülést követően, folyamatos szupervízió mellett. Működésük célja a fesztiválozók pszichés támogatása, valamint az egészségügyi ellátás kiegészítése azzal, hogy az ambulanciára kerülők nehézségeit megkönnyítik, hozzátartozóikat megnyugtatják.
A fesztiválpszichológusok kétszemélyes segítő beszélgetéseket folytatnak. Ez a beszélgetés nem terápia, de ugyanúgy szigorú szakmai alapelvek mentén zajlik, például biztonságos, szeparált helyen, teljes titoktartás mellett. A célja a konkrét tanácsok adása helyett inkább lehetőséget biztosítani a töltekezésre vagy a belső feszültségek lerakására. Fontos, hogy a hozzájuk érkező minél zökkenőmentesebben tudjon visszatérni a fesztiválhangulatba. Igény szerint az érdeklődők némi betekintést is nyerhetnek a pszichológia területére vagy egy esetleges későbbi önismereti munkába.
Túlzott elvárások
Sokan esnek abba a hibába, hogy túl feszes menetrenddel érkeznek a rendezvényre. Csalódást okozhat számunkra, ha mégsem sikerül eljutniuk az áhított koncertre. Súlyosbító körülmény, ha hónapokig spóroltak a jegyre. Tervezzünk rugalmasan, tűzzünk ki több, kisebb, reális célt és ne egy lapra tegyük fel a hangulatunkat. A meg nem valósult dolgokat ne zsúfoljuk be az utolsó napba, hanem engedjük el azokat, amelyeken csak azért vettünk volna részt, hogy „ki legyenek pipálva”.
Ne legyünk túl szigorúak magunkkal. Ilyen intenzív körülmények között a szokottól eltérően, ingerültebben vagy váratlanul reagálhatunk helyzetekre. Engedjük meg magunknak a kisebb kizökkenéseket, pihenéseket is. Nem kell a nap huszonnégy órájában pörögni, és minden percben kötelezően jól érezni magunkat.
Sokkal fontosabb, hogy
a végén feltöltődve és ellazulva térjünk haza a fesztiválról,
és ne egy zenés-táncos túlélőtábor végletekig kimerült harcosaként.
