„Mindannyian rendelkezünk a kapacitással, amivel kiteljesíthetjük önmagunkat” – fogalmazta meg az est alapgondolatát Boros András pszichológus. A Be Smart Klub minapi rendezvényén az önmegvalósítás témakörét járhattuk körbe. Megismerkedtünk tévhitekkel, amik gátolnak és módszerekkel, amik előrevisznek bennünket önmagunk megtalálásban. Tudósításunk.
„A kis makkban már benne van minden ahhoz, hogy tölgyfává váljon” – nyitotta meg az estét az előadó. Az emberek nagy része mégsem él a benne rejlő lehetőségekkel. „Mi lehet ennek az oka?” – tette föl a kérdést Boros András. Talán az, hogy a kis makk nem törődik azzal, hogy körülötte nem tölgyfák vannak? Nem nézi, mások mikor nőnek már meg. Mert egyszerűen benne van, hogy tölgyfa legyen és kész.
Amit az ember gondol
Mi emberek, mások vagyunk. Körbenézünk, másokhoz viszonyítjuk magunkat. A legnagyobb gátat mi emeljük önmagunkkal szemben. Ahhoz, hogy a gátat megszüntessük, először el kell engednünk néhány önmegvalósítással kapcsolatos gyakori, ám helytelen gondolatot, például:
- ez csak kevesek kiváltsága, nem mindenki teheti meg, hogy kiteljesítse önmagát.
„Nem kell hozzá semmilyen adottság!” – világított rá a szakember. Az önmegvalósítás ugyanis nem látványos. Lépésről lépésre történik, és egy egész életen át tart. Éppen ezért bárki képes rá.
„Az ember nem azért boldogtalan, mert hiányolja valamilyen tehetségét.
Hanem azért, mert úgy érzi, nem eléggé önmaga.”
Amikor az önmegvalósítást hangoztatjuk, az azt jelenti, hogy kiteljesítjük önmagukat. Mindazt, ami bennünk van. Valaki ezt úgy teszi, hogy megmássza a legmagasabb csúcsokat. Valaki fest. Nincs egyetlen út. Mindenkinek más az útja, emiatt csodálatos az utazás.
- Az önmegvalósítás önző dolog.
Bizonyos értelemben igen. Önfejűség kell hozzá, mert ha a saját vágyaink vezetnek, amikor döntéseket hozunk, az bizony néha összeütközik mások igényeivel. Azonban, ha mindig másokhoz igazodunk, elveszítjük szem elől a saját utunkat.
Ha önmagunkat választjuk, annak ára van.
A pszichológus állítása szerint ez az ár a konfliktus. Szembekerülünk a környezetünkkel, és ez magányérzettel, elkeseredéssel járhat. Mindez fájdalmat okozhat. „De csak a változás nehézsége után történhet meg az újjászületés!” – emlékeztetett minket Boros András.
„A belső hang”
A pszichológus tanácsa, hogy figyeljünk a belső hangra! Hozzunk autentikus döntéseket – vagyis tegyük azt, ami szinkronban van a belső akaratunkkal. Nem megy egyről a kettőre, eleinte csak apró döntésekben próbálgassuk. Vegyük figyelembe a változások természetét! Sose veszítsük szem elől, hogy „egyik hegyről a másikra a völgyön át vezet az út” – mondta az előadó. A bizonytalanság természetes velejárója önmagunk felfedezésének.
„Engedjük meg magunknak, hogy elbizonytalanodjunk!”
A csönd ereje hatalmas. Használjuk a csöndet! Ha túl nagy a zaj (túl sok a külső inger), nem halljuk meg a saját belső hangunkat. Teremtsünk csöndet, és figyeljük meg mi zajlik bennünk! Ehhez segít, ha lelassulunk. „A fejlődés lassú és maga a lelassulás is időt vesz igénybe” – magyarázta Boros András. Legyünk türelmesek önmagunkhoz: nem baj, ha nem tudunk rögtön elcsöndesedni. Egy-két trükköt azért bevethetünk, például írjuk le a gondolatainkat! „Hiszen, ha le kell írnunk, ami bennünk motoszkál, a gondolkodásunk lelassul” – mondta.
Mi lehet a titok nyitja?
Tegyünk apró lépéseket, próbáljuk ki, amit kigondoltunk! Talán nem úgy történik, ahogyan vártuk, ám a változás mindenképp előrébb visz bennünket. Soha ne feledjük: félúton vagyunk a makk és a tölgy között. Mindaz, ami teljessé tesz minket arra vár, hogy kibontakozhasson. Lépésről lépésre.
