Léteznek-e varázsmondatok, amikor támogatni szeretnénk a másikat?

Törjük-e magunkat azon, hogy megtaláljuk a tökéletes szavakat, ha épp párunk vagy barátunk számára szeretnénk támaszt nyújtani? A kutatások szerint nem érdemes, mert nagyon szubjektív, hogy ki mit érez támogatásnak. De akkor mit tegyünk, és hogyan segítsünk jól a másiknak? 

Képzeljük el, hogy a párunkat valami rossz dolog éri a nap folyamán. Teljesen kiborul, de nagy nehezen végigcsinálja a napját, majd este, amikor hazaér, azt reméli, hogy támasza leszünk a fájdalma elviselésében. Mi szeretnénk is megfelelni ennek az igénynek, de ott motoszkál a fejünkben: vajon most mit mondjunk neki, amitől könnyebb lesz? Adjunk tanácsokat, hogy mit kellene tennie a továbblendülés érdekében, próbáljuk meg csökkenteni a történtek jelentőségét vagy csak fejezzük ki, hogy mennyire nehéz lehet most neki? Valószínűleg mindannyiunkat feszítették már ezek a kérdések. Most azonban egy tanulmánysorozat némi megkönnyebbülésre adhat okot: a tudományos vizsgálatok szerint nem igazán van olyan varázsmondat ilyenkor, amivel tisztában kellene lennünk.

A Wayne State Egyetemen dolgozó Shawna Tanner és munkatársai nem javasolják, hogy a fentihez hasonló szituációban mindenképp a lehető legtámogatóbb szavakat akarjuk megtalálni, mert ez a törekvés könnyen visszájára fordulhat, és egy-két jó szándékú, de ügyetlen mondattal akár ronthatunk is a helyzeten. Véleményük szerint mindaddig,

amíg a másik fél úgy érzi, hogy figyelünk rá és támogatjuk őt, addig a puszta jelenlétünk is elégnek bizonyul.

Miből gondolják ezt? Abból, hogy több, különböző időben és más populációval készült vizsgálat alapos áttanulmányozása után sem bukkantak olyan „szupermondatokra”, amiket az emberek többsége egységesen támogatónak érezne. Voltak olyan kutatások, melyben gyerekek vettek részt, nekik kellett megítélni, hogy bizonyos mondatok szerintük mennyire szupportívak egy baráti beszélgetésben. A különböző állítások a támogató magatartás különféle aspektusait ragadták meg, mint például szimpatizálás a másikkal, optimizmusra bátorítás vagy a történtek súlyosságának csökkentése. Az eredmény: a gyerekek között nem volt kimutatható egyetértés.

Hasonló eredmények születtek egyetemisták körében, ahol ugyancsak nem volt konszenzus abban, hogyan kell jól támogatni verbálisan a másikat egy nehéz helyzetben, még a hasonló személyiséggel rendelkező hallgatók között sem. Azt gondolhatnánk, hogy a klinikai szakpszichológusok – akiknek a támogató beszélgetés a szakterületük – egyezségre jutnak a kérdésben, de esetükben sem számolhatunk be erről – legalábbis egy kutatás szerint. Klinikusoknak és klinikus jelölteknek egy terápiás ülés videóját mutatták meg, ahol a terapeuta állításait kellett értékelniük abból a szempontból, hogy mennyire kelti a kliensben a támogatottság érzését. A konklúzió ebben az esetben is hasonló: minimális volt az egyetértés a szakemberek között.

Mindezeket figyelembe véve úgy tűnik, hogy

nem elsősorban a szavak tartalma közvetíti a társunknak azt, hogy mellette vagyunk,

vélik a kutatók, akik hozzáteszik: az, hogy ki mit érez támogatónak, elég nagy szórást mutat az egyéni sajátosságok mentén, magyarán egy nagyon szubjektív dologról van szó.

Ha viszont ez így van, akkor visszatérve a cikk eleji példánkhoz, azt mondhatjuk, hogy a nehéz érzésekkel hazaérkező párunktól érdemes lehet megkérdezni a következőt: „Hogyan tudnék neked jól segíteni most?”, vagy „Mondd csak, mire lenne most szükséged?” Azzal pedig biztosan nem nyúlunk mellé, ha csak aktívan figyelünk rá és meghallgatjuk őt, mert ebből azt érezheti, hogy ott vagyunk mellette, amikor szüksége van ránk. Már önmagában azzal, hogy megoszthatja velünk a fájdalmát, rengeteget segítünk neki, mert ezáltal a negatív érzések belülről kívülre kerülnek, jelentősen csökkentve destruktivitásuk erejét.

•••

Ha úgy érzed, hogy valamilyen lelki nehézség miatt szakember támogatására lenne szükséget, segítséget nyújthatnak Terápiás és Tanácsadó Központunk pszichológusai. 

Írásunk alapjául Reserach Digest cikke szolgált.