Cikkünk korábbi részéből kiderült, mi is az a Dunning-Kruger hatás. Megtudhattuk, hogy a minimális tudással rendelkezők valóban hajlamosak saját tudásszintjüket és teljesítményüket jelentősen túlbecsülni, illetve, hogy a magabiztosság hogyan változik a tudás és tapasztalat gyarapodásával. De mivel magyarázható ez a jelenség? Mi az oka a jó teljesítmény alábecsülésének a kiválóan teljesítőknél? Poós-Nagy Fruzsina life- és business coach cikkének folytatásából kiderül.
A pozitív illúzió, hogy jobbak vagy intelligensebbek vagyunk az átlagnál, az emberek többségére jellemző, és az egészséges lelki működés egyik jele. Olyan
önvédelmi eszköz, amellyel önbizalmunkat óvjuk.
Kizárólag a depressziós és szorongó emberekre nem jellemző ez az illúzió, ők ugyanis nem értékelik túl önmagukat.
Önvédelem vagy önvédelem?
Valószínűsíthető, hogy minimális kompetenciaszint mellett az egyének, akik nagymértékben túlértékelik saját képességeiket, komoly önvédelmi mechanizmussal igyekeznek fenntartani az általuk kreált hamis sikerélményt. Általában
nem fogadják el a kritikát vagy a külső visszajelzéseket
saját tudásszintjükkel vagy teljesítményükkel kapcsolatban, és ezen még sokszor a felmerülő ellentmondások sem változtatnak. Az Amerikai Egyesült Államokban a politikai sajtó pontosan ezzel támadta több ízben az idén hivatalba lépett Donald Trumpot, a „Dunning-Kruger president”-ként hivatkozva rá.
A jó teljesítményt miért becsülik alá?
Ugyanakkor a kiemelkedően jól teljesítők azért hajlamosak alábecsülni saját teljesítményüket, mert azt feltételezik, hogy a számukra könnyű feladatok, tevékenységek, másoknak sem okoznak nehézséget. A Dunning-Kruger hatás iróniájára David Dunning jól mutat rá: „Gyakran ugyanaz a tudás és intelligencia szükséges egy adott tevékenység sikeres elsajátításához, mint annak felismeréséhez, hogy az egyén ebben nem kompetens. Tehát ha valaki nem rendelkezik ezen tudással és intelligenciával, akkor nem fog tudomást venni saját tudatlanságáról sem.”
Kulturális különbségeket is megfigyeltek, úgy tűnik ugyanis, hogy az észak-amerikaiak élen járnak saját maguk túlértékelésében. Távol-Keleten, Japánban, Kínában vagy Koreában ugyanakkor nem jellemző a Dunning-Kruger hatás. Valószínűsíthető, hogy mindez annak köszönhető, hogy míg a nyugati kultúrákban nagyra értékelik az önbizalmat, addig a távol-keleten az egyéni fejlődés tekinthető példaértékűnek.
A tudomány tehát alátámasztotta azt a felvetést, miszerint az alacsony kompetenciaszinttel rendelkező egyének hajlamosak túlértékelni magukat. Ugyanakkor a Dunning-Kruger hatás nem tekinthető kórosnak, sokkal inkább egy olyan emberi jellemző, amelynek felismerése saját magunkban segítségünkre lehet életünk bármely területén. Igyekezzünk tehát azt nem a környezetünkben lévők élesebb kritizálására, hanem sokkal inkább
introspekció során alkalmazni.
Amikor belevágunk valami egészen új tevékenységbe, jusson eszünkbe, hogy milyen hosszú út vezet a valódi tudás és tapasztalat megszerzéséhez. Gyakorlat teszi a mestert. Ezt a tudomány is igazolta.
A szerző Poós-Nagy Fruzsina, life és business coach, viselkedéselemző, közgazdász, a Lisznyai Pszicho-Műhely tagja.
