Cikksorozatunk előző részében már megismerkedhettetek számos olyan magyar szakemberrel, akik mind hazai, mind pedig nemzetközi szinten maradandót alkottak a pszichológia területén. Következzék a folytatás!
A magyar pszichológia szaktekintélyei közül sokak kényszerültek elhagyni hazánkat, míg vannak olyanok is, akik magyar származásúak ugyan, de sosem tanultak vagy dolgoztak hazánkban.
Kardos Lajos
Kardos Lajos a kísérleti és összehasonlító pszichológia nemzetközileg is elismert szakemberének számított. Fő érdeklődési területei az észlelés és az érzékelés fiziológiai háttere voltak. A hírnevet többek között a tárgyészlelésben tett felfedezései hozták meg számára, de szintén úttörő volt a matematikai modellálás alkalmazása az észlelést érintő kísérletekben. A megvilágítás konstanciával, valamint az árnyékoknak látásban betöltött szerepével kapcsolatos monográfiája ma is klasszikusnak számít. A behaviorista hagyomány kritikusaként igen finom eljárásokat alakított ki a téri emlékezet vizsgálatára állatoknál. Három évtizedes kísérletezésen alapuló elmélete lényegében azt állítja, hogy az állatoknak képszerű emlékezetük van, amely a dolgokat azok elhelyezkedésével együtt tárolja. Mindezek mellett sokat dolgozott azon, hogy a Pavlov nevéhez fűződő klasszikus kondicionálás hazánkban is ismertté váljon. Ami a hazai pszichológiai élet megszervezését illeti, Kardosnak nem volt könnyű dolga. Rövidesen azután, hogy 1947-ben vezetésével kibontakozott volna, egy jó évtizedig teljesen megkérdőjeleződött a pszichológia Magyarországon. Mindezek hatására, az ’50-es években az általa vezetett pszichológiai tanszék volt a tudományos pszichológia fennmaradásának egyetlen képviselője az országban. E nehéz években kulcsszerepe volt az alapelvek védelmezésében, valamint a tudományos minőség képviselésében.
Mérei Ferenc
Mérei Ferenc tekinthető az első modern, professzionális értelemben vett magyar szociálpszichológusnak, annak ellenére, hogy számos egyéb szakmában is (például pedagógia, neveléslélektan) kiváló szakembernek tartották. Az 1920-ban bevezetett numerus clausus törvény miatt nem jelentkezhetett egyetlen hazai egyetemre sem, így a párizsi Sorbonne-t választotta. Gondolkodásmódját nagyban meghatározta többek között Heni Wallon, Szondi Lipót és Hermann Imre munkássága. Rajtuk kívül Mérei közösségről, csoportról, együttességről alkotott elképzelései nagymértékben támaszkodtak a pszichodrámát és a szociometriai módszert megteremtő Jacob Moreno, és az Amerikába emigráló Kurt Lewin munkáira. Mérei szociálpszichológiai munkássága két nagy részre osztható. Az egyik a negyvenes évek második feléig tartott, középpontban Az együttes élmény című munkájával, a második pedig a hatvanas évek közepétől haláláig terjedő időszak, középpontban a Közösségek rejtett hálózata című, mára klasszikusnak számító művével. Az 1947-ben megjelent Az együttes élmény egy óvodás gyermekekkel végzett modellkísérleten alapult. Gondolatmenete szerint milliós tömegeket destruktív és barbár cselekedetek elkövetésére csak úgy lehetett befolyásolni, hogy a vezetők felhasználták, manipulálták mindazt, ami a tömegekben már eleve benne volt. Időközben, 1958-ban kegyvesztetté vált és börtönbe került, ahonnan csak 1963-ban szabadult amnesztiával. 1971-ben jelent meg másik fő műve, a Közösségek rejtett hálózata. Ez a könyv a Jacob Moreno által kidolgozott és Mérei által továbbfejlesztett szociometriáról szóló összefoglaló mű volt. Büntetett előélete miatt az egyetemi és akadémiai kutatás újonnan kiépülő központjaitól távol tartották, így nyugdíjazásáig az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetben dolgozott.
Bálint Mihály
Bálint Mihály orvos, és a pszichoanalitika irányzat budapesti iskolájának világhírű képviselője volt. Az egyetemen Ferenczi Sándor óráit látogatta, aki a Tanácsköztársaság idején, a világon elsőként egyetemi katedráról oktatta a pszichoanalízist. Úttörő elméleti munkái mellett leginkább a később róla elnevezett „Bálint- csoport”-ról vált híressé, melynek ötlete egyesek szerint egy kecskeméti konferencián vetődött fel. Kezdetben gyakorló orvosoknak próbált csoportfoglalkozásokat tartani, azonban a politikai helyzet miatt felhagyott ezzel, és 1938-ban családjával Londonba költözött. Nem sokkal kiérkezésük után felesége, akivel együtt dolgoztak, elhunyt. A szakember ezt követően a Tavistock-klinikán kezdett el dolgozni, ahol először szociális munkások számára tartott Bálint-csoportokat. A módszer igen népszerű lett Európa-szerte, s még a mai napig is alkalmazzák. Az általa vezetett csoportok legfontosabb célja a háziorvosok pszichoterápiás képzése és a pszichoszomatikus gondolkodás elmélyítése volt. Ennek köszönhetően Bálint Mihályt a pszichoszomatika egyik megalapítójaként is tartják számon világszerte.
Csíkszentmihályi Mihály
A „pozitív pszichológia atyja” magyar nemzetiségű családba született 1934-ben, az akkor Olaszországhoz tartozó Fiumében. Az USA-ba kalandos úton, egyetemi évei kezdetén került. Tanulmányai mellett egy szállodában dolgozott, hogy boldogulni tudjon a mindennapokban. Doktori disszertációját a kreativitásról írta, s ekkor kezdte el érdekelni a boldogság pszichológiai jelensége. Úgy találta, az emberek akkor a legboldogabbak, amikor teljesen leköti a figyelmüket egy olyan feladat, amibe boldogan belefeledkeznek. Például rájött, hogy a festők képeik alkotása közben úgy viselkednek, mint akik transzba estek. Ebből a gondolatból született meg a ’70-es években az úgynevezett flow-élmény fogalma. Ez egy olyan állapotot jelöl, amikor az ember teljesen elmélyül abban a tevékenységben, amit éppen csinál. A koncentrálás és a kontroll érzése ekkor nagyon magas, és úgy érzi, mintha a mindennapi problémák megszűnnének és a gondjai háttérbe szorulnának. Ilyenkor az időérzékelés is megváltozik, úgy érezhetjük ilyenkor, mintha állna az óra. Bármilyen tevékenység kiválthatja ezt az érzést: sportolás, önkénteskedés vagy éppen a gyerekekkel való játék. Mindeközben nem tapasztalunk boldogságérzetet, hisz ahhoz túl erősen koncentrálunk, de utólag létrejön a kiteljesedés és az elégedettség érzése. A kutatások szerint, akiknek gyakran van flow-élménye, azoknak az életminősége is jobb. A neves pszichológus lapunknak adott interjúját itt érhető el.
A lista természetesen nem teljes. Cikksorozatunkban csupán néhány kiemelkedő magyar, vagy magyar származású szakembert szerettünk volna bemutatni a pszichológia területéről, akik különösen sokat tettek e tudomány fejlődéséért.
A cikk első részét itt olvashatjátok!
Felhasznált szakirodalom: Boross, O. & Pléh, Cs. (2004). Bevezetés a pszichológiába. Osiris Kiadó: Budapest. Csíkszentmihályi, M. (1997). Flow. Az áramlat. A tökéletes élmény pszichológiája. Akadémiai Kiadó: Budapest. Fuszenecker, Cs. (ford.). Sorsanalízis és önvallomás. Ponticulus Hungarica, 11(12), 5-38. Harmathy, É. (2015). Mi történik a Bálint-csoportban? (és mi nem?). Semmelweis Kiadó: Budapest. Pléh, Cs. (2010). Az állati emlékezet és a lelki élet eredete: Kardos Lajos magyar összehasonlító pszichológus koncepciója. Iskolakultúra, 20 (11), 17-29. www.balinttarsasag.hu A képek a wikipedia, a lelkizóna.blog.hu, a plehcsaba.eu, a psychoanalysis.hu, valamint a manda.blog.hu oldalról származnak.
