Az elmúlt évtizedekben jelentős változásokon ment keresztül a gazdaságunk és a társadalmi berendezkedésünk. Ezek a fordulatok a huszonévesek életfeladatait jelentősen átszabták, és indokolttá tették egy új életszakasz bevezetését: a kibontakozó felnőttkort. Pontosan milyen társadalmi jelenségek vezettek el ahhoz, hogy napjainkban egyre később vágnak bele a fiatalok a nagybetűs életbe? A huszonévesek valóban éretlenek, vagy csak kénytelenek alkalmazkodni a társadalom által megszabott újfajta értékrendekhez?
A legtöbben egyetérthetünk abban, hogy manapság sokkal tovább tart a gyermekkor időszaka, mint évszázadokkal ezelőtt. A meghosszabbodott gyermekkor magyarázata részben a továbbtanulási tendenciák megváltozásában keresendő. Az 1960-as években viszonylag kevés ember tanult tovább a középiskola után, ha egyáltalán eljutott addig. Az emberek majdnem fele viszont még a középiskolát sem végezte el. Ezzel szemben napjainkban a legtöbb ember középfokú végzettséggel rendelkezik, és jelentős mennyiségű hallgató vesz részt felsőoktatási képzésben is.
Az oktatáson túl, a házasságkötések időpontja is megváltozott. A ’60-as években az emberek döntő többsége 20-23 év körül házasodott meg. Jelenleg a húszas évei elején járó fiatalok jelentős része még komoly, elköteleződést igénylő kapcsolattal sem rendelkezik. A házasságkötés és családalapítás pedig egy távoli dolognak tűnik. Manapság a legtöbben közel a harminchoz kötnek házasságot, és ez a szám egyre csak növekszik.
Tehát sok szempontból megváltozott a fiatalok élete az elmúlt ötven évben. A változások indokolttá teszik egy újfajta életszakasz bevezetését, amely
ÖSSZEKÖTI A SERDÜLŐKORT A FIATAL FELNŐTTKORRAL.
Ezt nevezzük kibontakozó felnőttkornak. De miért is tart ilyen sokáig felnőni? Milyen jelenségek vezettek ahhoz, hogy a családalapítás és az önállósodás ennyire kitolódott?
Alapvetően négy meghatározó forradalom zajlott le az elmúlt évtizedekben, melyek jelentősen átszabták az emberek életét és átformálták az addigi társadalmi berendezkedést:
- digitális forradalom
- szexuális forradalom
- nőmozgalom
- ifjúsági mozgalom
A fizikai munkától a szellemi értékig
A digitális forradalom jóval túlmutat az okostelefonokon, tableteken, laptopokon és az interneten. A technológiai fejlődésnek köszönhetően a gazdaság teljesen átalakult. A termelés alapú gazdasági berendezkedést elkezdte felváltani az úgynevezett tudásgazdaság. A tudásalapú gazdaságban az emberi értelem gazdasági hasznosítása által érték jön létre. Ezzel együtt jár egy újfajta társadalmi berendezkedés is, az információs társadalom. Ebben a társadalmi formában a központi szerepet az információ előállítása, elosztása, terjesztése és használata tölti be. Manapság már nem szükséges a fiataloknak egy gyárban kezdeniük ahhoz, hogy elegendő bevételhez jussanak önmaguk és családjuk ellátásához. A tudásgazdaságban a legtöbb elhelyezkedési lehetőséget az információs, technikai és szolgáltató ipar kínálja. Ezek viszont mind megkövetelik a felsőoktatási végzettséget. Tehát
NAPJAINKBAN TÖBB EMBER JUT SZÉLESkörűBB KÉPZÉSHEZ HOSSZABB IDEIG, MINT KORÁBBAN.
Ennek következtében pedig kitolódik minden egyéb életfeladat. A tanulmányaik befejezését követően a legtöbben még évekig nem tudnak stabil karriert kiépíteni. Így később kezdődik az anyagi függetlenedés, ami kihat a családalapítás időpontjára is.
Szexuális forradalom
1984-ben a fogamzásgátló tabletta feltalálásával, valamint egyéb fogamzásgátló eszközök elterjedésével felbomlott a szexualitás és a reprodukció között ősidők óta fennálló szoros kapcsolat. Továbbá a házasság többé már nem volt a szexuális élet kibontakozásának előfeltétele.
A házasságkötések időpontja elkezdett egyre kitolódni, míg az első szexuális aktus egyre korábban következik be. Manapság a legtöbb tizenéves már aktív szexuális életet él, legalább egy évtizeddel azelőtt, hogy házasságot kötne és családot alapítana. Ezzel a huszonévesek úgynevezett egérutat nyertek. Lehetőséget kaptak, hogy minél változatosabb szexuális életet éljenek még azelőtt, hogy elköteleződnének a családi élet iránt.
Minden sikeres nő mögött (egy férfi) önmaga áll
1960-ban a felsőoktatásban tanulók között a nemek aránya 1:2 volt a férfiak javára. Napjainkban a hallgatók kb. 60%-a nő. De nemcsak a női hallgatók mennyisége változott meg, hanem a terület is, ahol továbbtanulnak. Egyre több nő folytatja tanulmányait a jogtudományi karokon, orvosnak készül, esetleg üzleti iskolába jár. Ez megváltoztatja azt, ahogy a fiatal nők az életükre tekintenek, és ahogyan megtervezik azt. Régebben elsődlegesen a családalapítás volt a feladatuk, napjainkban sokkal nagyobb teret kap a karrierépítés és a szakmai fejlődés. Már nem feltétlenül szükséges egy férfi ahhoz, hogy az életben boldogulni tudjanak. Sikerült kitörniük egy kiszolgáltatottabb szerepből, és átvenni az irányítást az életük felett.
Ifjúsági mozgalmak
Régen felnőttséghez főként olyan pozitív fogalmakat társítottunk, mint a szociális státusz, vagy a tekintély. Ezzel az elképzeléssel az ifjúsági mozgalmak teljesen szembementek.
„I hope I die before I get old”
– szól a The Who – My Generation című száma, mely jól összefoglalja a mozgalom lényegét. Jelenleg csökkent a felnőttségnek és a kornak a jelentősége, míg a fiatalság az, ami igazán értékes. Ennek következtében a fiatalok nem sietik el a felnőtté válást. Próbálják olyannyira meghosszabbítani ezt az életszakaszt, amennyire csak lehetséges, igyekeznek kiélvezni minden pillanatát.
Egy új életszakasz – a kibontakozó felnőttkor
Korábban az emberek húsz éves korukra többé-kevésbé már kiépítették a felnőtt életük stabil alapjait.
Napjainkban azonban a 30 az új 20.
Azok az átmenetek, amelyeken az emberek korábban húsz éves koruk körül mentek keresztül, manapság a legtöbben a harmincas éveikhez közeledve tapasztalják meg. Sokan fenntartásokkal és negatív érzésekkel fogadják a kibontakozó felnőttkor megjelenését. A társadalmunk az utóbbi néhány évtizedben jelentős változásokon ment keresztül, amely kihatott számos területre mind kollektív, mind egyéni szinten. A korábbi korokban szocializálódott emberek viszont nem üdvözlik a társadalmi átrendeződést.
„Bezzeg a mi időnkben…”
Azáltal, hogy a régebbi mintáknak megfelelő fejlődést tartják az etalonnak, nyomást gyakorolnak a fiatalokra, hogy olyan szerepeknek és elvárásoknak tegyenek eleget, amelyek már nem a mai világukra vannak szabva. A szülők és nagyszülők sok esetben nem a fejlődést és a haladást látják az átalakulásban, hanem valamiféle hibás viselkedésnek tartják azt. A helyzet viszont az, hogy jelentősen megváltozott a „fejlődési órarend”, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni!
Nem arról van szó, hogy a mai fiatalokkal nem stimmel valami. Egyszerűen több időt vesz igénybe a tudásgazdaságra való felkészülés és az információs társadalomba való beilleszkedés. A termelői gazdaságnál sokkal komplexebb gazdaságban kell megtalálniuk a helyüket és boldogulniuk. Továbbá a női mozgalmak térnyerésével, a nők számára a lehetőségek korábban nem is remélt skálája vált elérhetővé. Ezt a változást semmiképp sem szabad a negatív fejlődés számlájára írni. Ez valójában egy nagyszerű dolog.
Ezenfelül, ha igazán mélyen magunkba nézünk, a legtöbben valószínűleg felelősebb döntést hozunk huszonnyolc-harminc évesen a párválasztással és a házasságkötéssel kapcsolatban, mint azt tennénk tizennyolc-húsz évesen. Napjainkban a legtöbb huszonéves még önmagát sem képes teljes mértékben ellátni, hát még egy családot. De ez nem feltétlenül baj. A társadalom és a gazdasági átrendeződés nem is várja el tőlük, hogy erre készek legyenek.
Élni, élni szabadon
Végezetül a kibontakozó felnőttkor a szabadság, egy korábban soha meg nem tapasztalt és példátlan formáját nyújtja. Ez az időszak, amelyben a fiatalok
OLYAN DOLGOKAT TEHETnek, MELYEKET GYEREKKÉNT SOSEM, ÉS AMIKRE KÉSŐBB NEM LESZ LEHETŐSÉGÜK.
Ez az időszak tökéletes alkalom a határok feszegetésére, újféle kalandok megtapasztalására, és csak egyszerűen arra, hogy átéljék, milyen is igazából élni. Emellett, lehetőségük nyílik az önmegvalósításra, a bennük rejlő potenciál kiaknázására. Kipróbálhatják magukat az élet különböző területein jelentősebb kötelezettségek nélkül.
Fontos, hogy ne hagyják, hogy a társadalmi nyomás megbélyegezzen! Olyan elvárásoknak pedig ne vessék alá magunkat, melyekre nem állnak készen! A világ jelentősen megváltozott és ezzel együtt szerepek is. A fiataloknak
AKKOR ÉRDEMES FELNŐTTÉ VÁLNiuk, aMIKOR IGAZÁN KÉSZNEK ÉRZik MAGUKAT ARRA, HOGY FELNŐTTKÉNT VISELKEDJenek.
Mindenkinek magának kell döntenie az életéről! Arról nem is beszélve, ha egyszer valaki átlépi a felnőttkor küszöbét, onnan nincs visszaút. Viszont, ha az emberek képesek valamennyire megőrizni magukban a kíváncsi gyermeket és a kalandvágyó fiatalt, azzal nyerhetik a legtöbbet az életben.
