Petrusán-Molnár Dalma tanácsadó szakpszichológus, szimbólumterápiás gyakorlatvezető, dinamikus szenzoros integrációs terapeuta, október óta a Mindset csapatának tagja. Interjúnkban bővebben is mesél széles körű szakmai tapasztalatáról, szemléletmódjáról.
Mi volt az az élmény, tapasztalat, amely erre a pályára terelt? Emlékszel erre?
Mindig is érdekelt a pszichológia világa, érdekesnek találtam, mi állhat az emberek különböző viselkedésének a hátterében. Mitől leszünk motiváltak, vagy éppen frusztráltak, miért és hogyan válunk képessé arra, hogy megküzdjünk egy-egy nehéz helyzettel, vagy akár az adott nehézséget később a saját javunkra is fordíthassuk. Egy nagyszerű középiskolai tanárom révén már a gimnáziumban lehetőségem nyílt bekapcsolódni a kortárs segítésbe, ahonnan gyakorlatilag egyenes út vezetett a pszichológia szakra.
Foglalkozol a születés, szülés lélektanával is. Miért tartod ezt fontos területnek?
Különösen kedves a szívemnek a perinatális pszichológia területe. Már saját fogantatásunk, születésünk története is komoly lenyomatot tud hagyni későbbi kapcsolatainkban, a kötődés megélésében, vagy éppen transzgenerációs módon, a saját gyermekvárásunkban, anyaságunk megélésében.
Milyen problémák gyökerezhetnek a születés körül, és hogyan lehet segíteni, ha „visszautazunk időben” ide?
Bár manapság az interneten (túl) sok információ elérhető a gyermekvárás, gyermekvállalás területén, a legtöbbször mégis pont a legfontosabb tartalmak vesznek el. Korábban gyakran egy egész közösség állt a várandós asszony mellett, ma pedig sokszor szinte magukra maradnak az édesanyák a valós problémáikkal, félelmeikkel, melyet csak tetéznek a rózsaszín, babaillatú reklámok, ahol mindenhonnan kisimult és tökéletesen mosolygó anyukák néznek vissza ránk. Minden történet, minden várandósság más. Mások a megélt szükségletek, nehézségek, az örömteli vagy éppen nehéz, fájdalmas pillanatok. A perinatális pszichológia lehetőséget ad a várandósság kísérésére, a szülésre való pszichés felkészülésre, vagy éppen a negatív szülésélmények feldolgozására.
Saját gyermekeim születését követően szakemberként is volt lehetőségem közelebb kerülni a koraszülött-ellátáshoz, a koraszülött intenzív osztályon való kezdeti pillanatoktól, a fejlődésneurológiai utánkövetésen át akár egy további várandósság kíséréséig.
Hatalmas erő és kitartás rejlik az édesanyákban, és szeretném, hogy a közös munka során ők is képessé váljanak mindezt saját magukban meglátni és megélni, valamint képessé váljanak a saját belső hangjukat meghallani, az intuíciójukra hallgatni.
Szimbólumterápiával és dinamikus szenzoros integrációs terápiával foglalkozol. Röviden mi a lényege ezeknek a módszereknek?
Nagyon kedves módszer számomra a szimbólumokkal való munka. Előtte már egy kellemes, ellazult, relaxált állapotba kerül a test, sokkal nagyobb lehetőséget adva a tudatos gondolkodás elengedésére, a minket megtaláló szimbólumok befogadására. Egy-egy kép nagyon beszédes tud lenni, a hozott élmények, testi érzések pedig segítenek befogadni, megérteni, tudatosítani mindazt, ami kizárólag a szavak segítségével nem sikerülne ilyen mélységben.
Kiknek ajánlod a dinamikus szenzoros integrációs terápiát?
A dinamikus szenzoros integrációs terápiát a gyermekekkel való munkám során tudom különösen jól hasznosítani. Világunk megismerése különböző csatornákon keresztül (látás, hallás, tapintás, szaglás, ízlelés) történik, ám előfordulhat, hogy a környezetünkből, vagy éppen a saját szervezetünkből származó ingerek felismerésének és feldolgozásának a rendszerében zavar támad. A módszer bio-pszicho-szociális keretekre épít, ahol a biológiai, neurológiai, pszichológiai tényezők megléte és kölcsönhatása kiemelt fontosságú. A gyerekek sajátos viselkedési megnyilvánulásainak a hátterében (például nem szereti, hogy maszatos a keze, bizonyos ingereket elkerül, másokat éppen különösen keres, zavarja a címke a pólóban, nem „érzi”, hogy maszatos az arca) számos esetben az érzékszervi ingerek feldolgozásának zavara állhat.
Addig nincs baj, amíg a furcsának tűnő szokásokkal együtt nem tapasztalhatók más területen is nehézségek. Amennyiben azonban a gyermek kapkod, tanulási, beilleszkedési nehézségei vannak, ügyetlen a rajzban, furcsán fogja az ollót, nem tud végighallgatni egy mesét, vagy dührohamot kap, mindenképpen érdemes az okokat feltárni. A szenzoros fejlesztés fontos színtere egy megfelelően berendezett tornaterem, de már maga a szenzoros szemlélettel való gondolkodás, a szülőkkel való közös ötletelés, a hétköznapi praktikák megtalálása is fontos támpontot tud adni egy konzultáció során a szenzoros érintettségű családoknak.
Mit gondolsz általában kiknek, és milyen problémákkal érdemes pszichológushoz fordulniuk?
Igen fontosnak tartom, hogy ma már más a megítélése a pszichológushoz járásnak, így egyre többen bátorodnak fel a tekintetben, hogy életük bizonyos szakaszainál pszichológus segítségét merjék kérni. Egy pszichológus esetében fontos, hogy ő minden esetben (például egy baráttal ellentétben) kívülről látja a helyzetet. Megfelelő rapport, kapcsolat kialakítása után sokszor már önmagában az is megkönnyebbülést tud hozni, hogy egy szakembernek könnyebb a kínosnak, kellemetlennek, vagy éppen különösen megterhelőnek megélt helyzeteket elmesélni, azokkal együtt tovább dolgozni.
Egy pszichológus sosem ad ötletet, tanácsot. A célunk, hogy a hozzánk fordulókat segíteni tudjuk abban, hogy saját külső és belső erőforrásukat mozgósítani tudják, és képessé váljanak ezáltal az adott élethelyzet számukra legoptimálisabb módon történő megoldására.
Mindenki élethelyzete más, ahogy annak a megélése is. Nekünk, pszichológusoknak erre a sokszínűségre kell tudni ráhangolódni.
Mit tartasz a legfontosabbnak a klienssel való kapcsolatban?
A feltétel nélküli elfogadást, hogy szeretettel és önazonosan tudjunk jelen lenni a kapcsolatban, nem csak szakemberként, hanem emberként is. Számomra emiatt különösen sokat adnak a humanisztikus pszichológia irányelvei, a pozitív pszichológia alapkövei, vagy Irvin D. Yalom könyvei és munkássága, aki az emberségét sem fél megmutatni, feltárni.
Milyen problémákkal fordulhatnak hozzád?
Számos területről kapok megkeresést: nevelési tanácsadás, önismereti munka megsegítése, iskolaérettség kritériumainak teljesülése, szorongás, relaxációs technika elsajátítása, veszteségélmények feldolgozása, krízistanácsadás, kapcsolati nehézségek, perinatális pszichológia, életvezetési nehézségek, és még sorolhatnám. Fontos azonban, hogy nem csak egy felmerülő probléma, nehéz élethelyzet kapcsán jöhetnek hozzám, hanem preventív jelleggel is. Ilyen esetben a hozzám fordulók már előre szeretnének felkészülni egy előttük álló, kihívással teli életszakaszra, vagy éppen egy, az életüket jelentős mértékben érintő változásra.
Van-e olyan idézet, melyet mottódnak mondanál, mely szakmai hozzáállásodat jellemezhetné?
„Az ember arra éhes, hogy úgy szeressék, ahogyan van.” /Polcz Alaine/
„Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, hogy nincsenek csodák. Vagy pedig abban, hogy a világon minden egy csoda.” /Albert Einstein/
