„Maradj pozitív, lehetne rosszabb is!” – a toxikus pozitivitás veszélyei

A toxikus pozitivitás gyakori része mindennapi beszélgetéseinknek. A kifejezés arra utal, miszerint bármilyen nehéz is egy élethelyzet, mindenképpen pozitívnak kell maradnunk – akkor is, ha a lelkünk mélyén éppen szenvedünk. Cikkünkben a toxikus pozitivitás jellemzőivel és veszélyeivel foglalkozunk, kitérve arra is, hogy mit tehetünk abban az esetben, ha saját magunkon is észleltük ennek a jeleit.

A pozitív érzelmek jelentőségének kutatása a kétezres évek elején, a pozitív pszichológia térnyerésével került a pszichológia fókuszába. A pozitív pszichológia a korábbi, patológia-alapú megközelítés alternatívájaként értékelhető. A mozgalom képviselőit az foglalkoztatta, hogy az egészséges személy hogyan válhatna még teljesebbé; hogyan lehetne képes a benne rejlő lehetőségeket a lehető leginkább kiteljesíteni. A pozitív érzelmek, a hála, a boldogság, az élettel való elégedettség és a különféle erősségek középpontba állítása és vizsgálata teljesen új távlatokat nyitott az eddig betegségmodell által uralt, patológiákra fókuszáló tudomány számára.

A vonatkozó kutatások megerősítették, hogy a pozitív életszemlélet a fokozott stresszt jelentő szituációkban a hatékonyabb problémamegoldást segíti elő, de nyilvánvalóvá vált az is, hogy az átélt érzelmek az immunitást is befolyásolhatják. A jövőre vonatkozó optimista elvárásokkal és általános pozitív beállítottsággal rendelkező személyek esetében a kutatók erőteljesebb immunválaszt találtak.

Mindezek mellett a pozitív érzelmek hozzásegíthetnek minket ahhoz is, hogy személyes erőforrásainkat szükség esetén hatékonyan tudjuk mozgósítani. A kecsegtető eredémenyek láttán viszont könnyű lehet belecsúszni abba, hogy kivétel nélkül, minden egyes élethelyzetben a pozitív életszemlélet előnyeit akarjuk kamatoztatni, ekkor pedig előfordulhat, hogy a toxikus pozitivitás csapdájába esünk.

A toxikus pozitivitás jellemzői

A toxikus pozitivitás arra a napjainkban népszerű felfogásra utal, miszerint bármilyen nehéz is egy élethelyzet, mindenképpen pozitívnak kell maradnunk – akkor is, ha a lelkünk mélyén éppen szenvedünk. A toxikus pozitivitás egyfajta nyomást is jelenthet, amikor kellemetlen helyzetben érezzük magunkat, ugyanis ezekben az esetekben a külvilág a pozitív gondolkodást a fellépő nehézségekre gyógyírt jelentő egyedüli megoldásként írja elő. A pozitív beállítottság ilyenkor egy túláltalánosított attitűdként jelenik meg, amely a negatív érzések jogosultságát fokozott mértékben érvényteleníti.

Toxikus pozitivitással állunk szemben például abban az esetben, amikor egy jelentős veszteséget követően olyan reakciót kapunk a külvilágtól, hogy „semmi baj, csak maradj pozitív!”; de tipikus lehet a „minden okkal történik”; illetve a „ne törődj vele, a végén majd úgyis minden jó lesz” válasz is. Az ehhez hasonló mondatok jelentősen átszövik mindennapi beszélgetéseinket: sokszor előfordul, hogy reflexszerűen adunk ismerőseinknek, barátainknak ilyenfajta kéretlen jó tanácsokat, egyúttal eltagadva tőlük negatív érzelmeik létjogosultságát. Azonban nem árt, ha jobban odafigyelünk ezen megnyilvánulásainkra, hiszen egy-egy rosszul megválasztott mondatunk – minden jó szándékunk ellenére – a másik félben okozott kár rizikóját rejti magában.

Felmerülhet a kérdés: milyen jegyekből ismerhető fel, ha valaki a toxikus pozitivitás áldozata lett? Árulkodó jel lehet, ha valaki egyértelműen kifejezésre juttatja, hogy vétkesnek érzi magát az aktuálisan észlelt negatív érzelmi állapota miatt (például szomorúság, félelem, szorongás megélése esetén magát hibáztatja). Előfordulhat a rossz hangulat erőteljes tagadása is, hiszen rosszul érezni magunkat szociálisan kevésbé elfogadható.

Mindezek mellett megjelenhet az is, hogy az egyén a körülötte lévő személyek negatív emocionális állapotát bagatellizálja, mert ez nyomasztó a számára.

A toxikus pozitivitás veszélyei

Az általános értelemben vett pozitív életszemlélet nem okoz különösebb problémát sem az egyén, sem pedig közvetlen környezete számára. Azonban a mindent átható, már-már mérgező pozitivitással szemben több probléma is felmerül. Először is fontos megemlítenünk, hogy a fájdalmaink, veszteségeink elfojtása, önmagunkra erőltetett pozitív átkeretezése hosszú távon a mentális egészségünket súlyosan veszélyezteti. A negatív érzelmeinkkel, traumáinkkal való sikeres megküzdés teljesebb életet, és a személyiség érettebb funkcionálását eredményezheti.

Fontos megemlítenünk, hogy néhány esetben előfordulhat az is, hogy az elfojtott negatív érzelem kerülőúton visszatér és testi betegséget vagy éppen lelki problémát (például depressziót) okoz, de tipikus lehet bizonyos problémás viselkedésmintázatok (például szerhasználat) megjelenése is.

A toxikus pozitivitás által okozott legsúlyosabb kár azonban egyértelműen az érzelmi érvénytelenítés képében jelentkezik. Az érzelmi érvénytelenítés a leggyakrabban a külvilágból felénk érkező, toxikus pozitivitást mutató mondatok formájában jelenik meg. Amikor válságos érzelmi állapotban érezzük magunkat, erre pedig egy számunkra fontos ember úgy reagál, hogy „csak egyszerűen ne gondolj rá, tegyél érte erőfeszítést, hogy a történés pozitív oldalát lásd”, akkor joggal lehet az az érzésünk, hogy nem értettek meg minket.

Ez a mondat a mai felgyorsult világ problematikáját és egyben torz arcát is tökéletesen megmutatja: nem szabad időt pazarolni a veszteségeink megélésére, fojtsd el az érzéseidet, gondolkodj pozitívan, mert ez majd úgyis mindent megold. Ez azonban távolról sem ilyen egyszerű. Az előbbi mondat egyúttal óriási terhet is ró a vállunkra, hiszen, ha a boldogsághoz „csak” pozitív gondolkodásra van szükség, mi pedig ennek ellenére sem vagyunk képesek túllépni a negatív érzéseinken, akkor az lehet az érzésünk, hogy a hiba egyértelműen bennünk keresendő. Az érzelmi érvénytelenítés a környezetünkbe vetett bizalom fokozatos leépülését, a külvilágtól való merev elzárkózást, valamint a depresszióra és szorongásos zavarokra való fokozott kockázatot okozhat.

Mit tehetünk a toxikus pozitivitás ellen?

A toxikus pozitivitás elkerülése érdekében hasznos lehet a negatív érzelmi állapotaink megélése, „tanulmányozása”. Fontos, hogy képesek legyünk az egyes negatív érzelmeink felismerésére és megnevezésére. Emellett lényeges az is, hogy a kellemetlen érzelmeinket is a mindennapi élet szerves részeként fogadjuk el, természetesként tekintsünk rájuk. Az előbbiekben sokat segíthet, ha érzéseinkről a hozzánk közel álló, fokozott megértéssel és empátiával rendelkező emberekkel beszélgetünk.

A toxikus pozitivitás elkerülése óriási jelentőséggel bír az interperszonális kapcsolatainkban is. Egy baráti beszélgetés során például

hasznos stratégia lehet a barátunk arra való ösztönzése, hogy próbálja megfogalmazni mi játszódik le benne.

A beszélgetőpartnerünk érzéseinek elbírása és ítélkezésmentes elfogadása azt eredményezheti, hogy az egyén a szenzitív, empatikus viszonyulásunk hatására megkönnyebbül. Ezáltal megelőzzük a másik félben esetlegesen kialakuló kellemetlen feszültségi állapotot, amelyet az okozhat, hogy a benne lévő negatív érzelmekre (amelyet például egy munkahely elvesztése okozott) hangzatos pozitivitást hangsúlyozó frázisokkal („minden okkal történik, majd biztos jobb helyre kerülsz”) reagáltunk.