Máshogy jelentkezik az ADHD a nőknél, mint a férfiaknál?

A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarral (ADHD) körülbelül háromszor annyi férfit diagnosztizálnak, mint nőt. Azonban felmerül a kérdés, hogy ezek az adatok valóban annak tudhatók-e be, hogy több az ADHD-s férfi, vagy a jelenség mögött inkább a nem megfelelő diagnosztikai kritériumok állnak. A témáról szakembereket kérdeztünk.

Az ADHD, azaz a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar az adatok szerint háromszor annyi férfit érint, mint nőt. Két fő tünete a hiperaktivitás és a figyelemzavar. Bizonyos esetben a hiperaktivitás a súlyosabb, máskor a figyelemzavar, valamikor pedig ezek egyenlő arányban vannak jelen. A tünetek azonban a nemek között különbségeket mutatnak, ez pedig hozzájárulhat a cikk elején bemutatott aránykülönbséghez. 

A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar tünetei nők esetében nem mindig úgy jelennek meg, ahogy a köztudatban élnek.

A nyílt és látványos hiperaktivitás helyett a nőknél jellemző egyfajta belső nyugtalanság.

Emellett megfigyelhetők még a végrehajtó funkciók – mint a viselkedési kontroll, a tervezés, az információk észben tartása, a szervezési képességek, a impulzuskontroll – zavarai is, amelyek a mindennapi feladatok elvégzésének nehézségéhez és a túlterheltség érzéséhez vezethetnek. 

Cikkünkből kiderül:

• hogy miben különböznek az ADHD-val küzdő nők tünetei a férfiakétól
• miért nehezítik meg a társadalmi elvárások az ADHD-val élő nők helyzetét
• milyen hatása van a hormonoknak az ADHD-ra
• mit tanácsolnak a pszichológusok az ADHD-val élő nőknek

A jelenség szemléltetéséhez nézzünk meg egy munkahelyi teljesítményt érintő példát:

Anna szakmai teljesítménye kiemelkedő, gyors felfogóképessége és éles esze mindenki számára nyilvánvaló a munkahelyén. A kollégái nagyra becsülik a meglátásai, kiapadhatatlan energiája és kreativitása miatt.

Ennek ellenére Anna minden nap titkos harcot vív egy külvilág számára láthatatlan, belső ellenséggel. Nem tudja ugyanis megfelelően beosztani a feladatait és az idejét. A határidőket csak túlórák árán képes betartani, nehezen tudja meghatározni azt, melyik feladat élvez prioritást, melyiket érdemes későbbre hagyni. A megbeszélésekre való felkészülés is nehézséget okoz neki, főleg akkor, ha egyszerre több feladat elvégzését is rábízzák.

Ezek a nehézségek Anna esetében már korábban, a tanulmányai során is felmerültek. Azonban a tehetsége és elszántsága révén túl tudott rajtuk jutni. A jelenlegi pozíciója esetében viszont a felé támasztott elvárások már nagyobbak, szorgalma és a kitartása nem mutatkozik elégnek ahhoz, hogy ezekkel kompenzálja a nehézségeit. 

Anna felismerte, hogy olyan problémákkal küzd, amelyek bizonyos feladatok ellátását különösen nehézzé teszik számára, miközben a többi embernek nem okoznak kihívást. Anna ennek hatására kutatómunkába kezdett. Beleásta magát a felnőttkori ADHD szakirodalmába és az ott leírt tűnetekben magára ismert. Ennek hatására teljesen új megvilágításban látta nehézségeit.

A felismerés után szakember segítségét vette igénybe a problémáival való megküzdéshez. Diagnosztizálták ADHD-val, és ez segített megértenie, hogy a

nehézségei hátterében nem lustaság vagy intellektuális hiányosság áll.

A terápián túl a gyógyszeres kezelés lehetősége is felmerült, amely az életminőségben bekövetkező jelentős javulásához vezethet.

Anna képessé vált arra, hogy jobban el tudja fogadni saját magát azáltal, hogy tudatosította: a nehézségei hátterében egy addig számára ismeretlen neurológiai állapot állt. Megfelelő segítséggel megtanulta kezelni és a hasznára fordítani az ADHD-t, saját korlátainak és erősségeinek elfogadásával pedig túl tudott lendülni a munkahelyi nehézségein. A diagnózis segítette őt abban, hogy csökkentse a számára teljesíthetetlen elvárások miatt érzett frusztrációját és elfogadta, hogy ADHD-val élőként nem kell minden esetben a neurotipikus emberek számára felállított mércéknek megfelelnie.

Ehhez a felismeréshez azonban a témában való tájékozódásra és a segítő szakember támogatása volt szüksége. Ezek mind elengedhetetlenek voltak saját maga és az állapota megértéséhez. 

Diagnosztizálás és félrediagnosztizálás

Az ADHD felismeréséhez vezető utat sajnálatos módon számos téves diagnózis előzheti meg. A hagyományos diagnosztikai kritériumok ugyanis elsősorban olyan kutatásokon alapulnak, amelyekben férfiak képezték a mintát. Ezáltal pedig nem fedik le a nők által tapasztalt és mutatott tüneteket összességét.

A tudományos világban ugyanakkor folyamatosan tesznek erőfeszítéseket azért, hogy pontosítsák ezeket a diagnosztizáláshoz szükséges kritériumokat. Ez a folyamat viszont még mindig tart, ami miatt fennáll annak a veszélye, hogy a jelenlegi kritériumok alapján tévesen diagnosztizálhatják az ADHD-val élő nőket. A félrediagnosztizálás esetén olyan betegségekként azonosíthatják ezt a tünetegyüttest, amely akár jelen is van, de csak másodlagos zavarként.

Ezeknek a másodlagos pszichés zavaroknak a megjelenése ugyanis az ADHD esetében szinte szabályszerű, és megnehezítik a diagnózis felállítását azáltal, hogy akadályozzák a fő tünet felismerését. A felismerés hiánya pedig a nem megfelelő kezeléshez vezet.

A diagnosztizálatlan vagy kezeletlen ADHD hatásai

Egy téves diagnózis vagy a megfelelő kezelés elmulasztása az élet sok területére kihathat. Az, ha az ADHD nincs megfelelően kezelve, befolyásolhatja az érintett munkáját és a személyes kapcsolatait is. Olyan, a lelki egészségre is hatást gyakorló következményei lehetnek, mint az elégtelenség érzése és az alacsony önbecsülés. Emellett olyan komolyabb problémákhoz is vezethet, mint a függőség vagy az étkezési zavar. 

A megfelelő diagnózis hatására ugyanakkor az ADHD-val élők fókusza a számukra nehézséget jelentő tevékenységekről átkerülhet azokra, amelyekben kibontakoztathatják a képességeiket.

Az ADHD-s nőkre jellemzőek például az olyan erőségekkel, mint a rugalmasság vagy a kreativitás.

A társadalmi szerepek jelentette kihívások

A nőknek szembe kell nézniük bizonyos társadalmi szerepekkel kapcsolatos elvárásokkal is. Ezek alapján ugyanis olyan képességek terén kellene kiemelkedniük, mint a szervezési készségek vagy a multitasking. Ha valaki ADHD-val él, akkor az ilyen elvárások nagy terhet róhatnak rá, ami a folyamatos meg nem felelés érzéséhez vezethet. A normáknak való megfeleléséért folytatott folyamatos küzdelem internalizálódhat és a csökkent önbecsüléshez vezethet. Sokszor annyira belsővé válik ez a harc, hogy még a szakemberek számára is időbe telik felismerni a meglétét. 

Az ADHD és a hormonok

A hormonális működés, illetve a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar tüneteinek intenzitása és megjelenése között kapcsolat fedezhető fel. A menstruációs ciklus miatt bekövetkező ingadozások, változások, valamint az olyan jelentős életesemények, mint a pubertás, a terhesség és a menopauza jelentősen befolyásolhatják az ADHD tüneteit. Ez az ingadozás, amely élethelyzetben bekövetkező változás és hormonális működés kapcsán lép fel, kihathat a diagnosztikai folyamatra is úgy, hogy sokkal összetettebbé teszi azt.

A hormonok és az ADHD tünetei között meglévő kapcsolat alapos megértése és vizsgálata különösen fontos

az ezzel foglalkozó szakembereknek, mivel ez elengedhetetlen egy olyan személyre szabott terápiás megközelítés kialakításához, amely hatékonyan alkalmazkodik az egyedi különbségekhez.

Miért fontos tehát figyelembe venni ezeket a különbségeket?

Az ADHD sajátosságainak tudatosítása a nők esetében döntő fontosságú a neurodiverzitás megértése szempontjából. A neurodiverzitás alatt az idegrendszeri és biológiai sokszínűséget és annak elfogadását értjük, hogy az említett sokféleség miatt másképp tapasztaljuk meg és kapcsolódunk a körülöttünk lévő világhoz. Az erről való oktatás, az érdekérvényesítés fontosságának hangsúlyozása és a témában folytatott kutatások létfontosságúak annak érdekében, hogy az ADHD-val élő személyek nemtől függetlenül megfelelő ellátásban és támogatásban részesüljenek. 

A cikk által felvetett kérdéskör kapcsán két, a témában jártas szakember fejtette ki álláspontját és mesélte el a saját tapasztalatait. Annak érdekében, hogy a korábban leírtakról még teljesebb képet kaphassunk Vétek Zsófia pszichológus, gyógypedagógus és Dr. Sipos Boldizsár gyermek- és ifjúságpszichiátria szakképzésben tanuló orvos véleményét kértük ki.

A szakemberek tapasztalatai

1. Diagnosztikai problémák

Először arra voltunk kíváncsiak, a szakemberek tapasztaltak-e már nemeket érintő diagnosztikai problémákat a munkájuk során.

Kérdésünkre válaszolva a megkérdezett szakemberek azt mondták: „Igen, a klinikumban gyakran találkozunk ezekkel a diagnosztikai nehézségekkel. A diagnosztika több szempontból is komplex. Egyrészt azért, mert egy nagyon heterogén neurodevelopmentális állapotról beszélünk, ami nem csak a nemek mentén különbözik. Óriási hatással van a viselkedéses megjelenésre a környezet: a család hozzáállása, az oktatási intézményekben szerzett tapasztalatok, a tágabb szocio-kultúrális környezet. Másrészt azért, mert az ADHD tüneti képe nemek szerint eltérő lehet: a fiúk/férfiak hajlamosabbak hiperaktív és impulzív viselkedésre,

a nőknél pedig gyakran a figyelemzavar a vezető tünet, melyet azonban gyakran erős kompenzációval és maszkolással próbálnak elrejteni.

Az ADHD differenciáldiagnosztikája is kihívást okozhat. Az ADHD 20-30 százalékban együtt jár autizmussal, amit gyakran nem ismernek fel, azonban tovább növeli a felnőttkorban már igen gyakori másodlagos pszichés zavarok megjelenésének esélyét, mint a hangulatzavarok, a szorongásos zavarok, az evészavarok, a személyiségzavarok és az OCD. Általában mire egy felnőtt ADHD-s nő szakemberhez kerül, nagy eséllyel már kialakultak nála olyan szekunder pszichiátriai zavarok, amik egyrészt külön felismerést, kezelést igényelnek, másrészt elfedik az ADHD tüneteit, így az gyakran nehezebben válik felismerhetővé. 

2. Terápiás tapasztalatok

Érdekes kérdés, hogy az ADHD-s személyekkel folytatott terápiás folyamat jellegzetességeit tekintve felfedezhetőek-e nemi különbségek.

A megkérdezett pszichológus úgy látja: „Felfedezhető egyfajta különbség, azonban ez elsőre nem biztos, hogy szembetűnő. Néhány ilyen különbség adódhat abból, hogy mások a terápiás célok, prioritások. Például a nők gyakrabban fordulnak segítségért érzelemszabályozás terén mutatkozó nehézségek, esetleg szociális kapcsolatokban, mindennapi életben megjelenő kihívások kapcsán. A férfiak gyakran a szétszórtság, szervezetlenség, produktivitás miatt kérnek segítséget.

Megfigyelhetők nemi különbségek a nehézségekkel való megküzdések típusai mentén is: A nők gyakran a szociális támogatásra és érzelemkifejezésre támaszkodnak, míg a férfiak inkább praktikus, gyakorlatias megoldásokra és problémamegoldásra fókuszálnak. Emellett látni kell, hogy jelenleg olyan társadalomban élünk, ahol gyakran a nők jelentik a családban a középpontot, így a családdinamikai tényezők is befolyásolják a kezelésüket. A nőknek szocio-pszichés elvárásoknak, gender szerepeknek is meg kell felelniük, így gyakran nagyobb szégyenérzettel, kevesebb magukra fordítható idővel lépnek a terápiás útra. Kiemelném ugyanakkor, hogy minden ADHD-val elő személy egyedi, és a fent leírtak mellett a férfiak által tapasztalt nehézségek sem alábecsülendők. Általánosításokat senkire sem lehet és szabad ráhúzni.”

3. Gyermekkorban megfigyelhető nemi különbségek

Az ADHD-s gyermeket tünetei kapcsán a szakemberek elmondták: „Mindkét nem esetén megjelenik a végrehajtó funkciók –  például gátló funkciók, munkamemória, önmonitorozás – zavara, azonban a viselkedéses képben gyakran látunk különbségeket a fiúk és a lányok között.

Általában a fiúk nagyobb számban mutatnak hiperaktivitás és impulzivitás terén tüneteket, míg a lányoknál inkább a figyelemzavar területéhet tartozó sajátosságok láthatóak.

Ez a mindennapokban úgy mutatkozhat meg, hogy a fiúk gyakran futkároznak fel-alá, türelmetlenek, a tanórákon »rosszalkodnak«, míg a lányok inkább csendesen babrálnak valamivel a kezükben.

A fiúknak gyakran nehézséget jelent az egy helyben maradás, órán gyakran elhagyják a helyüket, a lányoknál pedig gyakran jellemző a tanórákon történő álmodozás,

ami bár kevésbé zavaró a tanárok számára, ugyanúgy a figyelemzavar tünetei közé sorolható. A barátkozás terén is megmutatkozhatnak különbségek: a fiúk gyakran durván játszhatnak, nem adják oda a játékukat másik gyermeknek, nem várják ki a sorukat, míg a lányok érzékenyebbek és akár érzelmileg is instabilabbak lehetnek, ami miatt alacsony önértékelés és szorongás alakulhat ki bennük.”

Hasznos tanácsok  ADHD-val élő nőknek

Mikor nőknek szóló gyakorlati tippek kérünk a szakemberektől,  így felelnek: „Fontos fogalom ADHD kapcsán az »ableism«, ami a diszkrimináció egy formája. Azt jelenti, hogy az ember értékét a társadalom a képességei és a produktivitása alapján határozza meg. Az ADHD-ban jellemző szórt képességprofil miatt az érintettek gyermekkoruktól azt a visszajelzést kaphatják a külvilágtól, hogy nem elég jók, probléma van velük, nem tudnak úgy teljesíteni, mint mások. Az erre adott reakció gyakran az úgynevezett »internalizált ableism«, mely során a kezdetben interperszonális folyamatok belsővé válnak, és az ADHD-s gyermek abban a tudatban nő fel, hogy ő valóban egy probléma, nem elég jó, értéktelen. Ez igen gyakran alacsony önbizalomhoz, önértékelési problémákhoz, másodlagos pszichés zavarok kialakulásához vezet. Ezért

ha ADHD-val küzdesz, nagyon fontos az önvalidálás, az öngondoskodás gyakorlása, illetve a saját magaddal szemben állított elvárások csökkentése.

Ha úgy érzed, egyedül nem tudsz megküzdeni ezzel, keress fel egy olyan pszichológust, akinek van tapasztalata ADHD-s kliensekkel. A terápia egy biztonságos környezet lehet az érzéseid kifejezésére, idegrendszered feltérképezésére, megismerésére; mely folyamat fontos szegmensét képezi, hogy tájékozódj, edukáld magad a témában. Rengeteg információt lehet már találni könyvekben, YouTube csatornákon, Instagramon is – ez azért is lehet hasznos, mert a sorstársközösség élményét is megadja. A jobb életminőség elérésben elengedhetetlen, hogy megértsd és elfogadd a saját idegrendszered működését: teljesen természetes, hogy érzelmeket – például frusztrációt, dühöt, de akár megkönnyebbülést is – fog kiváltani ez a diagnózis. Az önismereti munka mellett ma már számos elérhető ADHD-s személyeknek szóló önfejlesztő csoport, ahol egyrészt egymástól is nagyon sokat tudnak tanulni az érintettek, másrészt szakemberek segítségével adaptív megküzdési stratégiákat tudnak elsajátítani. Például érdemes a feladatokat kisebb lépésekre lebontani és megtalálni bennük azt, ami motiválni tud, egy-egy nehezebb elintéznivaló, munka után jutalmazd magad számodra jóleső tevékenységgel. Figyelj a tested jelzéseire: amikor úgy érzed nehezen boldogulsz, számos érzés kavarog benned egyszerre, jólesne egy kicsit kiszakadni, 

akkor sose felejts el gondolni a saját jóllétedre is!

Az ADHD kezelésében elérhető gyógyszeres terápia is, melynek tudományosan bizonyitott hatékonyságáról számos cikk született. Ami pedig a legfontosabb: próbáld meg elfogadni saját magad, a saját idegrendszered, keress olyan lehetőségeket, ahol az erősségeidet kamatoztatni tudod, és olyan emberekkel vedd körül magad, akik a nehézségek mellett is támogatnak, illetve igazolják számodra, hogy értékes vagy.”