Nemzetközi összehasonlításban a mai magyar lakosság egészségi és edzettségi állapota igencsak hátrányos, annak ellenére is, hogy az utóbbi évek adatai szerint javuló tendenciát mutat. A felnőttek átlagosan alig töltenek napi tíz percet fizikailag aktívan, illetve tíz felnőttből mindössze egy-kettőről mondható el, hogy rendszeresen végez valamiféle testedzést. Egy nemrégiben megjelent longitudinális kutatás kimutatta, hogy a fizikailag aktívabb középkorú személyek esetében sokkal kisebb a valószínűsége annak, hogy demencia alakul ki. Vajon ez elég motiváció arra, hogy elkezdjünk többet mozogni naponta?

Helena Hörder a göteburgi egyetem professzora és munkatársai nemrégiben publikálták 44 éven át tartó longitudinális kutatásuk eredményeit. Tanulmányukban azt vizsgálták, vajon a kardiovaszkuláris tréning csökkenti-e a nők körében a demencia előfordulásának valószínűségét. A válasz pedig: határozottan igen.

De nézzük, hogyan is zajlott a kutatás!

Számos korábbi kutatás metaanalíziséből kiderült, hogy a rendszeres fizikai tevékenység végzése pozitív kapcsolatban áll a kognitív funkciók megőrzésével, valamint a demencia kockázatának csökkenésével. A kapcsolat természetét ezek a vizsgálatok kevéssé célozták, a vizsgálati személyek 60 éven felüliek voltak, és rövid követési idővel dolgoztak. A svéd kutatócsoport ezeket a korlátokat ismerve tervezte meg saját tanulmányát.

1968-ban, a kutatás kezdetén 1462 38-60 éves nőt születési évük alapján választottak ki a részvételre. Közülük 191, átlagosan 50 éves résztvevő teljesített egy maximális fittséget felmérő vizsgálatot. Egy olyan ergometrikus tréning segítségével határozták meg a fittségi állapotukat, amelyben a terhelést fokozatosan emelték. Ezek alapján az alacsony fittségű csoportba 59 nő, a közepes fittségűbe 92, míg a magas fittségű állapottal rendelkező kategóriába 40-en kerültek. Az átlagos teljesítményük 103W volt. Emellett az elkövetkező 44 év során a vizsgálati személyeknek bizonyos időközönként demenciaszűrésen kellett megjelenniük, melyek pszichiátriai vizsgálatokat, interjúkat, valamint orvosi ellenőrzéseket jelentettek.

A kutatás során ergometrikus tréning segítségével határozták meg a résztvevők maximális fittségét.

Mit érdemes tudni a demenciáról?

A demencia az egyik vezető mentális kórkép, amellyel életünk során találkozhatunk. Általában idős korban jelentkezik, és kialakulásának valószínűsége az életkor előrehaladtával nő. Magyarországon körülbelül 160 ezer embert érint, egyes becslések szerint pedig

2050-re a világon több mint 100 millió demenciával élő beteggel számolhatunk majd.

A latin kifejezés szó szerint „ész, értelem nélküli állapotot” jelent, orvosi és pszichológiai értelemben azonban a szellemi képességek hanyatlásával, csökkenésével azonos. A demencia esetén a központi idegrendszert érintő krónikus megbetegedésről beszélünk, melyet a végrehajtó funkciókért felelős agyi területek zavara jellemez. Ez leginkább memóriazavarokban, beszédzavarban, a tervezés és a döntéshozatal nehézségeiben, mozgáskoordinációs problémákban nyilvánul meg. Fontos megemlíteni, hogy a leépülés nem egyik napról a másikra, hanem fokozatosan történik, illetve mivel a demencia egy szindróma, így több különböző tünetegyüttesnek kell jelen lennie ahhoz, hogy pontos diagnózist állíthassunk fel.

Testedzéssel a demencia ellen

A 44 éven át tartó utánkövetéses vizsgálat eredményei alapján az látható, hogy azoknak a nőknek a körében, akik életük középkorú időszakában magas fittséggel voltak jellemezhetők, 88 százalékkal kisebb volt a demencia kockázata, mint a mérsékelt fittségű társaik esetében. Mindezek mellett az is elmondható, hogy azoknál a kifejezetten fitt nőknél, akiknél meg is jelent a demencia, ez

11 évvel később, 90 éves korukban történt,

míg a mérsékelten fitt nőknél ezt átlagosan 79 éves korban figyelték meg.

Helena Hörder szerint az eredmények mindenképpen figyelemre méltóak, hiszen lehetséges, hogy az emberek kardiovaszkuláris fittségének fejlesztése a középkor időszakában késleltetheti, illetve megelőzheti a későbbi demencia kialakulását. A szerzők arra is felhívják a figyelmet, hogy az eredmények nem kauzálisak, és további vizsgálatok szükségesek a fizikai aktivitás pozitív hatásainak felmérésére, valamint annak a megállapítására, hogy ez az életkor előrehaladtával mikor a legideálisabb.