Ahogyan bizonyos érzelmi mintázatok jellemzőek lehetnek egyes emberekre, ugyanúgy jellemezhetnek olyan csoportokat, mint egy család, vagy akár egy nemzet. Habár érthetetlennek tűnhet a gondolat, hogy több millió ember generációkon át őrzi ezeket a mintázatokat, mégis nehéz figyelmen kívül hagyni az erre utaló jeleket. Hogyan épül fel nemzeti identitásunk és hogy érez a magyar?
Nem könnyű definiálni egy nemzet identitását vagy önmagáról alkotott képét, hiszen egy évszázadok alatt felépülő, végtelenül összetett fogalomról van szó. Nem is beszélve arról, hogy individuumok millióira húzna fel egyetlen jellemzőt, aki ezzel próbálkozna. Néhány kutató mégis vállalkozott a feladatra. László János és Fülöp Éva (2011) tanulmánya szerint
a magyar identitás szerves része az úgynevezett kollektív áldozati tudat.
Mit jelent ez pontosan?
Kollektív áldozatiság
Bar-Tal és munkatársai (2009) szerint az észlelt áldozati tudat társadalmak közötti konfliktusok után jön létre, és nagyban befolyásolja azt, hogyan emlékszik vissza az egyik nemzet erre a konfliktusra, és hogyan emlékszik a másik. A kollektív áldozati tudat az az érzelmi mintázat, amit szándékos bántalmazás előz meg egy külső csoport által, adott esetben súlyos következményeket vonva maga után a saját csoportra nézve.
Ez a bántalmazás igazságtalan, erkölcstelen, és kivédhetetlen
az áldozati csoport szemében. Bar-Tal és munkatársai hangsúlyozzák, hogy a kollektív áldozati tudat olyan eseményekből fakadhat, amik az egyént a csoporttagságuk miatt sértik, még akkor is, hogy ha az ártalom közvetlenül nem érinti az egyéneket. Vagyis a magyarságot érintő sérelmek miatt akkor is áldozatnak érezhetjük magunkat, ha személyesen semmilyen kárt nem szenvedünk emiatt. Csoportok esetén ugyanúgy, mint személyes áldozattá válás esetén, nem csak az objektív tapasztalat számít, hanem annak szociális konstrukciója is. Ezek szerint az áldozati csoport tagjai rendelkeznek egy közös hittel, nézettel az adott eseménnyel kapcsolatban. Ezeknek a nézeteknek és hiedelmeknek köszönhető a kollektív áldozati lét észlelése.
Ha a magyar áldozatiságra gondolunk, sokaknak Trianon jut az eszébe, amely valóban kiváló példa az elméletre: a ma élő magyarok legnagyobb részének kevés, vagy semmi személyes érintettsége nincs ebben, mégis legtöbben felháborítónak és igazságtalannak tartják a békeszerződést, és épp úgy felmérgesíthet sokakat ma, mint száz évvel ezelőtt. A magyar „szenvedéstörténet” azonban már jóval korábbra nyúlik vissza, himnuszunk sem szól másról: szánd meg Isten, a magyart!
Áldozatok mint elkövetők
Mit jelent mindez napjainkra nézve? Van bármi következménye annak, hogy a magyarok örök áldozatként tekintenek önmagukra? László és Fülöp (2011) vizsgálatukban a történelmi konfliktusok és a kollektív áldozati szerep kialakulásának folyamatát térképezték fel. A vizsgálati személyek nyolc rövid történetet olvastak a magyar történelem fontosabb csoportközi konfliktusairól, különböző korszakokból. A történetek egyik felében a magyarok áldozatok, a másikban pedig elkövetők voltak. A kutatók a történetekre adott érzelmi reakciókat igyekeztek feltérképezni. Eredményeik szerint a magyar kollektív emlékezeti reprezentáció érzelmi dinamikája a kollektív áldozati tudattal írható le. Ez olyannyira meghatározza a csoport érzelmi mintázatait, hogy a sértettség érzelme jelent meg akkor is, amikor
a magyar csoport nem áldozat, hanem elkövető szerepben tűnt fel
a történelem során. Szerintük emiatt nagyon nehéz a csoport számára a bűntudat tanúsítása, helyette elkeseredettség és harag az uralkodó érzelmek. Miért fontos ez? Amennyiben igaz, hogy az áldozati tudat ilyen mélyen csörgedezik ereinkben, nem veszünk tudomást azokról az esetekről, amikor mi magunk voltunk az elkövetők. Ezáltal nem tanulunk a hibáinkból, és képtelenek vagyunk megbánást tanúsítani, amikor szükség lenne rá.
Tanult tehetetlenség
Ennél is fontosabb következmény lehet az, amit tanult tehetetlenségnek nevezünk. Ez a pszichológia egy régi elmélete Martin Seligman-nak köszönhetően, aki az 1960-as években fedezte fel, hogy ha egy állatot sorozatosan kiszámíthatatlan negatív ingereknek tesz ki, az fel fogja adni a próbálkozást a helyzet megváltoztatására, még akkor is, ha a megoldás az orra előtt van. Sajnos az elmélet emberekre ugyanúgy alkalmazható, mint állatokra, vagyis, ha egy egyén (vagy egy csoport) konzekvensen tehetetlen áldozatnak tekinti magát, olyan
apátiába fulladhat, amely a jövő alakítására képtelenné teszi.
A magyar nemzeti érzelmek természetesen összetettebbek annál, minthogy kizárólag az áldozati tudattal írjuk le őket. Mindenképp számításba kell vennünk azonban a jelenség létezését annak minden velejárójával együtt, mely a kollektív jövőnket befolyásolhatja.
Felhasznált irodalom: Maier, S. F., & Seligman, M. E. (1976). Learned helplessness: Theory and evidence. Journal of experimental psychology: general, 105(1), 3. Bar-Tal, D., Chernyak-Hai, L., Schori, N., & Gundar, A. (2009). A sense of self-perceived collective victimhood in intractable conflicts. International Review of the Red Cross, 91(874), 229-258. László, J., & Fülöp, É. (2011). Nemzeti identitás és kollektív áldozati szerep. Pszichológia, 31(3), 295-315.
