Mindannyian megtapasztaltuk már, mennyire fájdalmas, amikor nem értenek meg minket, ahogyan azt is, milyen hatalmas ereje van annak, mikor a másik pontosabban fogalmazza meg mit érzünk, mint ahogy mi éppen tudnánk. Egyértelműen állíthatjuk, hogy a megértés emberi kapcsolataink egyik alapja. De miből is áll pszichológiai szempontból és hogyan működhet az élet különböző területein?

Az empátia

Hétköznapi fogalmaink alapján az empátia talán az együttérzéssel rokonítható a leginkább. A kutatók az empátia három formáját írták le: az affektív, a kognitív és a szomatikus empátiát (Raine & Chen, 2017).

  • Az affektív empátia az érzelmi vonatkozásokat tartalmazza, azt, ahogyan a másik ember az élményét megosztja velünk, ezáltal mi magunk is átéljük ami vele történt, megjelennek bennünk azok az érzések, amiket ő is érezhetett.

  • A kognitív empátia azokat a képességet foglalja magában, amelyek segítségével tudatosítjuk magunkban a másik helyzetét, érzéseit, gondolatait, fel tudjuk venni az ő nézőpontját, megértjük hogyan gondolkodik a helyzetről.

  • A szomatikus vagy motoros empátia az idegrendszerünk működésén alapul. Az agyunkban vannak úgynevezett tükörneuronok, amelyek azért felelősek, hogy a másik érzelmi reakcióit érzékeljük és magunk is átvehessük. Ilyen például egy beszélgetés során a testtartás vagy a mimika hasonlósága a két fél között. A tükörneuronok működése segíti köztük az érzelmi összehangolódást. 

Az empátia különböző formái azonban kapcsolatban állnak egymással. Egyes kutatók szerint a szomatikus empátián alapul az affektív empátia képessége, az affektív empátia pedig lehetőséget nyújt a kognitív empátia kifejeződésére.

Az érzelmi intelligencia

Az érzelmi intelligencia egyfajta képesség arra, hogy felmérjük, azonosítsuk és megfelelően bánjunk mind a saját, mind mások érzelmeivel (Ioannidou & Konstantikaki, 2008). Ez a fogalom egyfajta összegzés, amely az érzelmek érzékelésétől, feldolgozásától, a kontrollján és kifejezésén át, egészen a kommunikálásukig terjed, magában foglalja az empátia képességét is. Általa vagyunk képesek megérteni és kontrollálni, szükség esetén megváltoztatni az érzelmeinket, érzékelni mások érzéseit és egymással kapcsolatokat létesíteni, fenntartani. Épp emiatt sokan a siker egyik kulcsának tartják, az utóbbi időben főként a munka világában kapott jelentős szerepet ez a konstruktum.

Mindennapjaink – a másik cipőjébe lépni

A korábban említett tükörneuronok igen gyorsan működésbe lépnek. A kisbabák már a születésük után pár órával képesek a felnőttek alapérzelmeinek arckifejezéseit leutánozni. Ez az érzelmekkel való kapcsolat egyik alapvető eleme, amely az együttérzés további szintjei felé haladás kiindulópontja. Az évek során aztán folyamatosan kifejlődik a szándékok megértésének és a másik nézőpontjának a felvételére való képességek. Mind az empátia, mind az érzelmi intelligencia egyéni különbségeket mutat, azonban mindkettő fejleszthető.


 
Ezeket a képességeinket gyakrabban alkalmazzuk a mindennapokban, mint elsőre gondolnánk. Beszélgetéseink, viselkedésünk alapját adják, ezeknek köszönhetően tudunk elmélyedni egy-egy történetben, akár egy könyv, akár egy film, akár mások elbeszélése az. Tudásunk jelentős részét az empátia, az érzelmi intelligencia, a szándéktulajdonítás és perspektíva átvétel segítségével szerezzük, amellett, hogy a személyiségünk is formálódik ezek segítségével.

Terápia – érteni, hogy érthessen

A terápiás munka alapja a kliens vagy páciens megértése. Ez egyrészt a szakember tanulmányai során elsajátított tudáson, másrészt az empátia és érzelmi intelligencia készségein nyugszik.


 
Carl Rogers a kliensközpontú szemlélet úttörője az empátia, az ítéletmentes elfogadás és a hitelesség értékeire építette terápiás elveit. Kiemelt figyelmet fordított arra, hogy előzetes feltevések nélkül hallgassa a vele szemben ülőt, hagyja kibontakozni a kliens nézőpontját minősítések nélkül. Rogers irányelveit a mai napig a terápiás munka kiindulópontjának tekintik.
Irvin Yalom hangsúlyozza, hogy az is gyógyító erejű, ha az ember azt érzi, hogy megértik. Szerinte kulcsfontosságú átlátni, hogy a kliens hogyan éli meg a múltat, a jelent és a jövőt, az empátiát pedig a terápiás helyzet jelenében kell éreztetni a másikkal. Yalom számára a megértésben sokat segít, ha a terápiában vele szemben ülőre „útitársként” gondol. Ez eszközként szolgál abban, hogy közelebb érezze magához a másikat, illetve rámutat arra, hogy bár együtt utaznak, mást és mást láthatnak és élhetnek meg. Viszont van lehetőség arra, hogy azon az ablakon is kinézzen, amelyre az útitársa tekintete irányul. Emellett igyekszik megtanítani páciensének azt is, hogy hogyan változtathatja meg azt, hogy merre néz, hogyan érthet meg jobban másokat és ezáltal hogyan változhatnak a kapcsolatai, a saját problémája, látásmódja is.

A megértés természetesen túlmutat a pszichológiai elméleteken. A meghallgatás, a másik szemszögének a megismerése mindannyiunk számára lehetőség és szükséglet egyaránt. Mind a hétköznapokban, mind a pszichológiában központi szerepet kap, az empátia, az érzelmi intelligencia, a szándékok megértése, a perspektíva átvétel fogalmai mind arra szolgálnak, hogy tudományosan is leírhatóvá és fejleszthetővé tegyük ezt a képességünket.

Felhasznált irodalom
Cole, M., & Cole, S. (2006). Fejlődéslélektan. Osiris Kiadó.
Ioannidou, F., & Konstantikaki, V. (2008). Empathy and emotional intelligence: What is it really about?. International Journal of caring sciences, 1(3), 118.
Raine, A., & Chen, F. R. (2018). The cognitive, affective, and somatic empathy scales (CASES) for children. Journal of Clinical Child & Adolescent Psychology, 47(1), 24-37.
Yalom, I. D. (2013). A terápia ajándéka. Park Könyvkiadó Kft., Budapest.