Meghatározni a felfoghatatlant – a háború pszichológiája

Éppen egy elképzelhetetlennek gondolt helyzet válik a szemünk láttára valóra – csütörtök hajnalban Oroszország megtámadta Ukrajnát. Habár a 21. század társadalmait sok szempontból lelkileg felkészületlenül érte a helyzet, a fegyveres háború és hadiállapot jelensége az idősebb generációkban feltépheti a korábbi fájdalmas tapasztalatok sebeit. Jelen írásunkban bemutatjuk, hogyan eszkalálódik a csoportok közötti agresszió, illetve hogyan fejlődik háborúvá egy konfliktusos helyzet. Langner Lívia pszichológus cikke. 

Kétségtelen, hogy az emberi történelem csordultig van háborúkkal, hadi helyzetekkel, konfliktusokkal és összetűzésekkel, melyet a szerencsésebb generációk csak a tankönyvek lapjairól ismernek igazán. Össztársadalmi szinten azonban ez már önmagában is kiváltságnak tekinthető, hiszen háborús összetűzések a világ számos országában, jelenleg is könyörtelenül zajlanak.

Habár a fajok között az embert tartják a leginkább együttműködőnek, ennek ellenére az erőszakos csoportközi konfliktusok felmerülése példátlanul kimagaslónak mondható. Mindazonáltal, az ezt előidéző mögöttes motivációk rendkívül összetettek. De miért is törnek ki háborúk? A történelem valóban ismételné önmagát? Milyen motívumok húzódnak meg társadalmi csoportok erőszakos konfliktusai mögött? 

Az evolúciós pszichológia régóta vizsgálja a csoportközi háborús helyzetek jelenségét, evolúciós eredetét. Az elsődleges kérdés talán a következő lehet: hogyan is definiálható maga a háború jelensége?

A háborúkat, hadiállapotokat vizsgáló kutatók egyik csoportja magát a háborút szociálisan szervezett és meghatározott, szűk jelenségként definiálja, ami minden esetben magában foglalja a fegyverkezést. Ezzel szemben, a hozzáértők másik csoportja ennél széleskörűbb meghatározást alkalmaz, úgy jellemezve a háborút, mint egy komplex eseményt, amelyben különböző csoportok szándékos testi sérelmet követnek el ellentétes érdekű csoportokkal szemben, amely magában foglalja a szellemi és társadalmi értékrendet, érdekeket és normákat, anyagi és materiális javakat.

Csoporton belüli (in-group) és csoportközi (out-group) konfliktusok

Szociálpszichológiai szempontból elmondható, hogy a csoportközi, azaz két különböző csoport között végbemenő konfliktusok növelik a csoporton belüli összhangot, és általában nagyobb együttműködést eredményezhetnek. Szintén elmondható, hogy a csoportközi viszonyok általánosságban bonyolultak, hiszen különféle szociális identitások érintkezése könnyen generálhat negatív érzelmeket és feszültségeket is. Ezen konfliktusok pedig sok esetben romboló következményekkel járhatnak az adott csoportokra nézve, az ezekből következő sérülések mindkét felet, egyaránt érintik.

Továbbá, a kulturális nyomás már önmagában meghatározónak mondható. Ha különböző normák és szokások csoportközi szinten ellentétekbe ütköznek, annak következményeként már önmagában felerősödhetnek vagy megindulhatnak a csoportközi konfliktusok. Kulturális szinten emellett meghatározó azon különbség is, hogy egy adott társadalom milyen mértékben enged teret az agresszivitásnak, illetve annak kifejeződésének.

Az agresszió kérdése

Az agresszió olyan viszonyulást jelöl, melyben az egyik fél cselekedete a másik fél fizikai, lelki, vagy materiális kárára irányul, erre vonatkozóan negatív körülményekkel zárul. Az agresszió mentén olyan sérülések bontakoznak ki az elszenvedő félben, amely egyfajta hiányállapotot idéz elő. Súlyosságát tekintve az agresszió annál jelentőségteljesebb, minél helyrehozhatatlanabb károkat eredményez.

Háborús tekintetben úgynevezett intézményesített agresszióról beszélhetünk. Ebben az esetben állami intézkedések és ideológiák mentén konceptualizálódnak a különböző képek – az ellenség, a jó vagy a rossz felek eszmeképei, amelyek a helyzet alakulását tekintve meghatározó erővel bírnak.

Leonard W. Doob a Yale egyetem professzor Emeritus pszichológusának elmélete szerint a háború kitörése, annak indítása olyan kiváltó tényezők mentén jön létre, mint a szabadság, a függetlenség, az igazság, a többségi akarat, a kultúra, a közvélemény, a természeti jogok, vagy akár a végzet, a biztonság, a béke, vagy az isteni akarat kérdései. Forradalmi szemszögből a társadalmi agresszió és annak eszkalációja a haladás nevében szabadul el, azaz, társadalmi szinten egy valamely vélt vagy valós fejlődésre irányul.

De milyen irányú is lehet maga az agresszió? A csoportközi viszonyok tekintetében az ellentétes csoportra irányuló indulatok és negatív érzelmek egyrészt defenzív, azaz védekező reakcióként definiálhatók, amely a csoport belső működésének zavartalan fenntartására irányul.

Ezzel szemben az offenzív, azaz támadó agresszió esetén a cél az ellentétes csoport szellemi vagy materiális javainak megszerzése, a csoport stabilitásának valamely formában való gyengítése.

Háború és lélektan

Pszichológiai tekintetben a háborúkkal kapcsolatos, elsődlegesen meghatározott elmélet William James-től (1910) származik, aki a Háború erkölcsi ekvivalenséről alkotott esszéjében foglalta össze a hadiállapotok mögöttes tartalmát. James úgy fogalmazott, hogy a háborúskodás mind az egyénre, mind a társadalomra nézve pozitív hozadékokkal is szolgál, amely megalapozza ezen helyzetek kialakulását és a háború fenntartására irányuló törekvéseket.

Ezen eszmefuttatást méltán érték nagy arányban kritikák, azonban segített meghatározni azon vélt és erősen szubjektív szociális előnyöket, amelyek motiváló erőként hathatnak egy hadi helyzet kialakulásában – ilyenek az egyesülés és összetartás kérdése, a közösségi hatás és annak megtartó ereje, továbbá a társadalomért és jóllétért való egyéni önfeláldozás és önzetlenség.

A háború lélektana azonban szintén összekapcsolható egy másik szociálpszichológiai jelenséggel – a morális kirekesztés kérdésével. Morális kirekesztés esetén egy külső csoport tagjai a saját csoportban megjelenő erkölcsi normák hatályán kívülre esnek, amely a tisztelet és igazságosság megvonását, kihasználást, elnyomást vagy akár az adott nép tömeges pusztítását vonhatja maga után.

Ebből kifolyólag, az empátia kérdése, annak meghatározó ereje, szintén méltán sorolható ide, mint kiemelkedő tényező. Habár a háborús helyzetek mögöttes tényezői kétségkívül túlmutatnak az egyéni erkölcsi értékrendeken, az embertársaink iránti elfogadás, tisztelet és empatikus hozzáállás előtérbe helyezése esetlegesen pozitív benyomással szolgálhat bármely társadalmi konfliktus megjelenése kapcsán.

Az Ukrajnában kialakult, jelenlegi hadi helyzet kétségkívül rendkívül megrázó, ezen felül pedig számos további kérdést is felvet, melynek összefüggései a történelem számos pontjára nyúlnak vissza. Kétségtelen azonban, hogy a kialakult helyzet utóhatására, annak felbecsülésére egyelőre kevés a rálátásunk, a következmények azonban valószínűsíthetően alapjaiban rengetik meg társadalmi biztonságérzetünket és a lelki békénket. Habár idealisztikusan hangozhat, mégis, az egymással való békés együttélés megteremtésére való törekvés elengedhetetlen, ennek megteremtése pedig továbbra is társadalmi felelősségünk.