„Ha szeretsz valakit, engedd el” – tartja a mondás. Van, aki mégsem tudja elengedni, akkor sem, amikor már tisztában vele, hogy egyikük számára sem tartogat semmit az a kapcsolat, amelyben él. A társfüggő vagy kapcsolatfüggő, ahogyan a nevéből is kitűnik, nem a másiktól a függ. Sokkal inkább a kapcsolattól. Ez a ragaszkodás azonban gyakran azt pusztítja el a két ember viszonyában, ami teljessé tenné: a másik fél érzéseit.
A társfüggőség tanult viselkedés. A társfüggő személy olyan érzelmi és viselkedési mintákat sajátít el, amelyek ellehetetlenítik, hogy egészséges kapcsolatokat alakítson ki. A szélsőségesen kapcsolatfüggő személyek nemcsak pár–, hanem
baráti, sőt munkahelyi kapcsolataikat is megbetegíthetik.
Függőség okoz függőséget
A kapcsolatfüggőség nem olyan régi kórkép. Először alkoholfüggők családtagjainál figyelték meg a jelenséget. Társfüggővé válhat bármely függőségben szenvedő egyén partnere, szülője, barátja vagy akár a munkatársa is. Az ilyen abnormális kapcsolatokhoz való alkalmazkodás hívja elő azt a maladaptív mintát, amely végül a kapcsolatfüggő viselkedéshez vezet. Jellemző, hogy a függő viszony nem feltételen arra irányul, aki miatt kialakult: például alkoholfüggő apa lánya lesz kapcsolatfüggő, és emiatt nagy nehézségek árán képes jól működő párkapcsolatot kialakítani. Azonban a függőség megléte a családban nem kizárólagos ok. Kutatások azt támasztják alá, hogy bármely rosszul működő család „kitermelheti” a kapcsolatfüggő személyiséget.
A legtöbb társfüggő úgy nevelődik, hogy azt tanulja meg: akkor dicsérik, akkor szeretik, ha másnak a kedvére tesz. Saját vágyait félretéve megfelelni törekszik. Megtanulja, hogy csak akkor lesz értékelhető, ha alárendelődik, de eközben saját belső késztetéseit, akár dühét, agresszióját is el kell nyomnia. Így rátanul a manipulálásra, bár vágyik a szabadságra. Mivel a szeretetigénye nem elégült ki,
kétségbeesve kapaszkodna abba, akihez kötődni vágyik.
Az olyan családokban, ahol valaki függőségben szenved ez még erősebben jelenik meg, hiszen ott nagyon gyakran a függő családtagot szinte kiszolgálja a többi ez pedig nagyban hozzájárul a felsorolt minták rögzüléséhez.
Milyen is egy társfüggő?
A kapcsolatfüggő személyek önbecsülése másoktól függ. Ez a törékeny önértékelés nagyon sebezhetővé és különösen érzékennyé teszi őket mások reakciója iránt. Szükségleteiket nem tudják kifejezni, ha mégis megteszik, az bűntudatot ébreszt bennük. Hajlamosak keverni a szeretet a sajnálattal. Úgy érzik, mindenkit a szívükbe zárnak, aki iránt szánalmat éreznek. Mindeközben nehezen tudják kifejezni az érzéseiket. Megbántódnak, ha mások nem ismerik föl erőfeszítéseiket – amiket azért tesznek, hogy önmaguk számára bizonyítsák, mennyire szeretik a másikat. Félnek az elhagyatástól, mert nem bíznak – nem tudnak bízni – a társukban.
Ez a viselkedésben is megnyilvánul. Többek között a kapcsolatfüggő személy az, aki hajlamos mártírrá válni. A
„mindent érted teszek”
mentalitás nagyon megnehezíti a partnere életét is! Szereti mutatni, mennyit ad, akár ajándékkal, akár egyéb szívességgel. Azt a látszatot kelti, hogy szereti kézben tartani a dolgokat. Ezáltal ő lesz első számú problémamegoldó vagy döntéshozó. A szexualitást a zsarolás eszközeként használja. Igyekszik minél inkább magához láncolni partnerét, kiharcolni a figyelmet és a valódi intimitást, ami ezen az úton azonban egyáltalán nem sikerülhet.
Szakértő segítség
A társfüggőség tehát súlyos probléma, hosszú terápiás folyamatot igényelhet amíg feloldódnak azok a belső, tanult minták, melyek ehhez vezetnek. Fel kell ismerni, milyen múltbéli hatások válthatták ki, milyen otthoni (akár fájdalmas) élményeink vezethettek ezen stratégia kifejlesztéséhez. A kapcsolatfüggőség mind a két személy életét megmérgezi, ezért komplexitásában érdemes kezelni a helyzetet. Ne féljünk szakemberhez fordulni, ha úgy érezzük, saját és a számunkra fontos személyek életében elakadás van ezen a téren! A kapcsolatfüggőség ördögi köre megtörhető – teljes, kiteljesedett életet élhet bárki, aki hajlandó tenni ezért.
