Melyik ujjamba harapjak? – A kapcsolataink közötti választás nehézségéről

Mindenki megélhette már, hogy nem tud egyszerre megfelelni minden irányba, hű maradni a különböző kapcsolatokból jövő, egymást kizáró elvárásokhoz. Cikkünkben e gyakori belső feszültségforrás, a lojalitás-konfliktus formáival ismerkedhetünk meg.

A lojalitás elsődleges forrása: a család

Életünk során először a vertikális lojalitással találkozunk, mely az egymást követő generációkat köti össze. Legelső és egyik legfőbb elköteleződésünk a szüleink irányában alakul ki, hiszen nekik köszönhetjük az életünket.

Ennek a lojalitásnak köszönhetően igyekszünk a családi örökségnek megfelelni, és éljük az életünket a kapott családi normák alapján, még akkor is, amikor már elköltöztünk otthonról.

Ez egy olyan megtagadhatatlan kötelék, amiben a lojalitás attól függetlenül is érvényesülhet, hogy milyen törődést kapunk szüleinktől. Szüleink ugyanígy lojalitással viseltetnek a saját szüleik felé, akik pedig a dédszüleink felé, és így tovább. A vertikális lojalitás foglalja magában elköteleződésünket a származásunk, a kapott családi értékek, valamint a látott családi hagyományok mellett, amit nemcsak tudatosan, hanem tudattalanul is követhetünk.

Párkapcsolati, valamint baráti elköteleződéseink

A későbbiekben megtapasztalhatjuk azt a lojalitást is, melyet már a saját magunk által választott kapcsolatok révén érezhetünk. Ezek a kapcsolataink már szimmetrikusak, a résztvevők egyenlő pozíciót töltenek be bennük. A párkapcsolatban, barátságokban megélt elköteleződést nevezzük horizontális lojalitásnak, amiknek a jelentősége egy életre is megmaradhat, de akár meg is szűnhet, ha a kapcsolat jelentőségét veszti.

Lojalitás-konfliktusban

A különböző irányokba érzett lojalitások nem mindig férnek meg egymás mellett, időnként keresztezhetik egymást. Ilyenkor választás előtt állunk, hogy adott pillanatban melyik lojalitásunkat részesítjük előnyben a másikkal szemben. Tudatosan vagy tudattalanul

döntést kell hoznunk, hogy az előnyben részesített kapcsolatok közül melyiket részesítjük még nagyobb előnyben.

Akár már családon belül megélhetjük, hogy időnként azt várják tőlünk, válasszunk egyik vagy másik szülőnk közül. Ráadásul a lojalitás-rendszerünk nem állandó, minden új kapcsolat a változás lehetőségét hordozza magában. A kortárs kapcsolatok, a barátságok, a párkapcsolatok kialakulása megszünteti a családi kötelékek kizárólagosságát.

Ha a családi kötelék és a választott kapcsolat iránti elköteleződés kizárja egymást, lojalitás-konfliktusba kerülhetünk. Ilyenkor a vertikális és a horizontális lojalitás küzd egymással. Válasszam a barátaimat, vagy maradjak hűséges a családom irányában? Párunkkal merjünk-e új nevelési elveket vallani, vagy maradjunk a családi normák mellett? Formálhatjuk-e saját képünkre a családunkat, vagy kötelez a családi örökség? Belső konfliktusaink működhetnek tudatosan, de akár tudattalanul is befolyásolhatják választásainkat.

A lojalitás-konfliktust nem lehet megúszni, kisebb-nagyobb mértékben mindenki találkozik vele élete során.

Hasonló konfliktusokat számos alkalommal meg tudunk élni. Például két legjobb barátunk összeveszett egymással, de mi mindkettőjükkel tartjuk a kapcsolatot. Mind a baráti társaságunk, mind az újdonsült párunk azt várja, hogy vele töltsük a hétvégét. Esetleg munkatársunknak konfliktusa akadt a főnökünkkel, amivel kapcsolatban állásfoglalást várnak tőlünk. Jogosan merül fel a kérdés bennünk, melyik ujjunkba harapjunk, hogyan oldjuk fel a konfliktust. A lojalitás egy kapocs, mely megerősíti kapcsolatainkat, ugyanakkor a különböző irányban érzett elköteleződéseink számos konfliktust okozhatnak életünkben, melyek feloldása olykor nagy nehézségekbe ütközhet.

A lojalitás-konfliktus terhe gyermekkorban

A hasított lojalitással már gyermekként is találkozhatunk. Szüleink konfliktusaik során választás elé állíthatnak bennünket: melyik oldalra állunk?

Ilyenkor a gyermek azt érezheti, hogy az egyik szülő iránt érzett lojalitás kizárhatja a másik iránt érzett kötődést.

Egy gyermek bármikor belekerülhet ebbe a csapdába, hiszen a szülők egymás közötti konfliktusaikba bevonhatják őt is. Csatározásaik során azzal szeretnének fölénybe kerülni, hogy maguk mellé állítják gyermeküket. A döntőbíró szerep ráadásul nem feltétlenül szűnik meg a gyermekkor végén, a felnőtt gyermek is két tűz között maradhat mindaddig, amíg ezt a háromszög helyzetet fel nem számolja valaki. Ebben a felállásban mindenki nagyot sérülhet, de leginkább a gyermek, aki elveszítheti a szülőkbe vetett bizalmát. A megélt belső konfliktusok – ha az egyik szülőt választja, azzal cserben hagyja a másikat – örök őrlődést jelenthetnek, és játszmák sorát indíthatják el. A gyermek számára rendkívül fájdalmas, akár traumatikus lehet megélni ezt, életkortól függetlenül.

A lojalitás még megszakított kapcsolat esetén is működhet

Lojalitás-konfliktust akkor is meg lehet élni, amikor a családi kapcsolat láthatatlan. Ebben az esetben a szülő és a gyermek közötti kapcsolat megszakad, ennek ellenére a lojalitás tovább működhet, és tudattalanul hathat a döntésekre, viselkedésre. A kötelék ugyanis megmarad, az elköteleződés pedig tudattalan folyamatokon keresztül is kifejtheti hatását. A lojalitás ilyenkor valamiért nem vállalható. Ez előfordulhat olyan esetben, amikor összeegyeztethetetlen a párkapcsolat és a szülőkkel való kapcsolattartás, mert olyan erős konfliktusokat szül. Ilyenkor megoldásnak tűnhet a családi kötelékek megtagadása. Az is lehet, hogy valami oknál fogva maga a gyermek lett kitagadva, lehet, hogy éppen a párválasztása miatt. A látszat alapján ilyenkor nincs kapcsolat, de

a láthatatlan lojalitás abban mutatkozhat meg, hogy a kitagadott gyermek önkéntelenül is olyan döntéseket hoz, melyekkel saját párkapcsolatát teszi tönkre.

A családi kapcsolatok időnként megszakadnak, de az örökség, a családi normák, a hagyományok és az elvárások ott élnek bennünk, és hatásukat tudattalanul is képesek kifejteni. Hiába szeretnénk kizárni őket, könnyen visszahathatnak párkapcsolatunkra.

A lojalitás-konfliktus megélésének egyik kiemelkedő színtere a párkapcsolat, hiszen mindkét fél a saját meglévő lojalitás-rendszerével érkezik a kapcsolatba. A párkapcsolati folyamatok tekintetében lényeges ennek a két rendszernek az ismerete és elfogadása. Jelentős hatása vannak annak, hogy ha van rálátásunk arra, kötődéseink hogyan határoznak meg nemcsak bennünket, hanem a választásainkat, döntéseinket is. Fontos tudni, hogy

az az elköteleződés, amelyik nem hagy teret más kapcsolatoknak, lojalitás-konfliktusok sorozatát idézheti elő, melyekben élni nagy megpróbáltatást jelent.

Ha úgy érezzük, nem sikerül a konfliktusokat feloldani, pár- és családterápiával foglalkozó szakemberek segítségét is kérhetjük.