Néhány hónappal ezelőtt arra kértük a három éven aluli gyermekeket nevelő olvasóinkat, hogy töltsenek ki egy kérdőívet, amely egy tanulmány alapjául szolgál majd. A kérdéssorban arra voltunk kíváncsiak, hogy miként vélekednek a szülők a legkisebbek médiahasználati szokásairól. Hogy mennyi időt töltenek a kisgyermekek a televízió előtt? Mennyit gondolnak a szülők ideális időtartamnak? Cikkünkben a kutatás eredményeit is közöljük.
A kisgyermekeket nevelő szülők sokszor büszkén számolnak be arról, hogy két-hároméves csemetéjük már magabiztosan használja a különböző okoseszközöket. Az eddigi médiahasználati kutatások alapján azt láthatjuk, hogy az elmúlt években látványosan nőtt az óvodáskorúak és a még náluk is fiatalabbak digitális eszközhasználata. Főleg a tableteket használják ügyesen egyedül is. Megkeresik kedvelt meséiket a videómegosztókon, bekapcsolják kedvenc játékaikat, ez idő alatt pedig a szülők el tudják végezni napi teendőiket. Ez azonban nemcsak előnyökkel, hanem számos kockázattal is járhat, komoly nevelési kérdéseket vethet fel. A technológiai kütyük térnyerése társadalmainkban azt is eredményezi, hogy a gyermekfejlődési, pszichológiai szakirodalom is egyre gyakrabban foglalkozik a fent említett témával.
A szülői jelenlét fontossága
A szülői kontroll szerepe nagyon fontos, hiszen a gyerekek könnyedén futnak bele agresszívebb, félelemkeltő tartalmakba, amelyek a személyiségük fejlődésére is negatívan hathatnak. Fontos, hogy a szülő jelen legyen, hiszen ha a mese nézése közben a gyermeknek kérdése akad, közölni szeretne valamit vagy elbizonytalanodik, biztosított kell, hogy legyen a számára folyamatos támogatás. A mesék között egyre nagyobb számban találhatók interaktív szerkesztésű mesék, melyek általában kedveltebbek a kisgyermekek körében. Ennek oka az lehet, hogy a gyerekek a szüleikkel való interakciót kedvelik igazán, éppen ezért leültetni a tévé elé vagy egyedül hagyni a szobában bekapcsolt rádióval nem lesz stimuláló számára.
A kisgyermekek médiahasználatára vonatkozó külföldi ajánlásokat tekintve sok szakirodalomban megjelenik az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia (AAP) álláspontja. Javaslatuk szerint
a tizennyolc hónapnál fiatalabb gyermekek esetében teljes mértékben kerülni kellene a különböző képernyők előtti időtöltést.
Ez alól kivételt képezhet a videócsetelés, hiszen manapság a távol élő rokonokkal ez lehet a kapcsolattartás legegyszerűbb módja egy kisgyermek számára is. Azoknak a szülőknek, akik 18 és 24 hónap közötti gyermeküket szeretnék bevezetni a digitális média világába, javasolt minél igényesebb programokat, műsorokat megismertetniük gyermekükkel. Emellett ők is hangsúlyozzák, hogy ezek az első tapasztalatok mindenképp a szülővel együtt érjék a legkisebbeket, hogy a látottakat könnyedebben fel tudják dolgozni. Javaslatuk szerint 2 és 5 év közötti gyermekek képernyő előtt eltöltött idejét 1 órában kell maximalizálni, és ezen korosztály esetében is fontos, hogy együtt nézzék a szülővel az adott tartalmakat. A 6 évnél idősebbeknél is fontos a következetesség a használat idejét tekintve. Nem szabad, hogy a fizikai aktivitástól, az alvástól, pihenéstől, illetve más, az egészség érdekében elengedhetetlen tényezőtől vegye el az időt a médiahasználat.
De vajon tényleg annyi pozitív hatása van az okoseszközöknek?
Azt a kérdést is érdemes megvizsgálni, hogy mennyire tudják feldolgozni a kisgyermekek a látott és hallott információt. A 2 év alattiak ugyanis éretlen szimbolikus, emlékezeti és figyelmi képességeik miatt sokkal kevésbé tudnak tanulni a digitális médiából, mint a szüleikkel való interakciókból. Ennek oka, hogy nehezen ültetik át a képernyő által megszerzett ismeretanyagot a világra.
A médiaeszközök negatív hatásaival szemben, sok szülő kifejezetten pozitív hatásokat tulajdonít a korai használatnak. Ezt vizsgálva a kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy a kifejezetten kisgyermekek számára tervezett szótanító DVD, amely a Baby Einstein elnevezést kapta, mennyire is fejti ki szókincsfejlesztő hatását. A vizsgálatban kilencvenhat, 12-24 hónapos gyermek vett részt, akiknek egyik fele hat héten keresztül kéthetente ötször megnézte az adott filmet, még a kontrollcsoport nem nézte azt. A tanulási hatás felmérését követően a kísérletvezetők arra az eredményre jutottak, hogy nem következett be semmiféle tanulási hatás a vizsgált időszak alatt. Sőt, azt találták, hogy azok a gyerekek, akiknek a szülei korábban kezdtek ilyen anyagot vetíteni, általában véve alacsonyabb szókincset mutattak. Hasonló eredményeket találtak egy másik kutatásban, amelyben azt mutatták ki, hogy 4 hetes babafejlesztő DVD-nézése során a DVD-t néző gyermekek nem fejlődtek többet a filmet nem néző kontrollcsoportnál. Azokban az esetekben azonban igen, ahol a DVD által is tanított szavakat a szülők is igyekeztek megtaníttatni gyermekeikkel interaktív helyzetekben.
Szintén kevésbé támasztják alá az empirikus kutatások a szülők elképzelését, miszerint a nyelvi fejlődésre pozitívan hat a televízió.
A kutatási eredmények szerint a nyelvi megkésettség és a korai televíziózás között is kapcsolat található. Kutatásukban 166 gyermeket vizsgáltak. Közülük 110 tipikus fejlődésű volt, még 56 gyermek esetében valamilyen nyelvi fejlődésbeli megkésettség állt fent. Vizsgálat során arra jutottak, hogy azok a gyerekek, akik esetében detektálható volt valamilyen nyelvi megkésettség, korábban kezdtek televíziót nézni – átlagosan 7 hónapos koruk körül –, mint azok, akikre a normál nyelvi fejlődés volt a jellemző. Azokra a gyerekekre, akik 12 hónapos koruk előtt kezdtek televíziót nézni és ennek mértéke meghaladta a napi két órát, hatszor jellemzőbb volt valamiféle nyelvi probléma. Összességében arra jutottak, hogy kapcsolat van a korai kezdetű televíziózás és a nyelvi megkésettség között. Kas Bence, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karának adjunktusa szerint egyelőre nincsenek adatok arra nézve, hogy a nyelvi zavarokra vonatkozó arányok romlottak volna az utóbbi évtizedekben, a digitális eszközök jelentősebb elterjedése óta. Ugyanakkor hangsúlyozta: számos vizsgálati eredmény utal rá, hogy a korai időszakban, vagyis egyéves kor alatt a mobilképernyő használata és a tévézés jelentős kockázatot jelent a nyelvi fejlődés szempontjából.
A kutatás eredményei
Jelen kutatást a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Műsorfigyelő- és elemző Főosztály munkatársai készítettek, 1087 fő részvételével. Az eredmények alapján a megkérdezettek 37,4 százaléka szerint maximum fél és egy óra közötti az az időtartam, amely a gyermek számára tévénézéssel/videózással/DVD-zéssel eltöltve ideális. Akadtak, akik a kevesebb mint fél óra időtartamot választották (26,4 százalék), továbbá 17,6 százalékuk nem szeretné, hogy gyermeke ilyen módon töltsön időt. 15,8 százalék szerint az 1-2 óra közötti maximális időtartam reálisan hangzik.
A hétköznap délelőttönkénti televíziózás nem igazán jellemző, azaz elég magas arányban érkezett olyan válasz, hogy nem szokott gyermekével közösen televíziót/videót/DVD-t nézni a felnőtt. Azok, akik szórakoztatják a digitális eszközökkel gyermekeiket, ezt leginkább a reggeli idősávban teszik, kevesebb mint harminc percnyi időtartamban.
A kérdőívben megkérdezett családok egy vagy két televíziókészülékkel rendelkeznek, és 50,2 százalékuknál nem jellemző a háttértelevíziózás. Ezzel szemben azoknak az aránya, akik naponta bekapcsolva hagyják a televíziókészüléket 29,1 százalék. Egy amerikai tanulmányban olvasható, hogy a kisgyermekes családok 39% százaléka naponta több mint hat órán át tartja bekapcsolva a televíziót. Gary Chapman és Arlene Pellicane a netfüggő gyerekekről írt könyvében a háttértelevíziózásról az alábbiakat állapítják meg: tanulmányok igazolják, hogy míg a tévé talán csak háttérzaj a gyerekek számára, a szülők figyelmét leköti. A 12,24 és 36 hónapos gyerekek vizsgálata során a kutatók megfigyelték, hogy a gyermek nem csupán rövidebb ideig játszik, de kevésbé figyel oda a játékra, ha televízió szól a háttérben. Szintén hasonló eredményre jutott egy másik kutatás is, amelyben 25 anya-gyerek párost vizsgáltak meg. Azok az édesanyák, akik családjában rendszeres volt a háttértelevíziózás, a gyermekükkel folytatott közös játék során kevesebbet kommunikáltak gyermekükkel, kevésbé sokszínű nyelvi mintát produkáltak. Emellett oksági kapcsolat mutatkozott a háttértelevíziózási szokások és a gyerekek szókincsfejlettségi szintje között.
Mi alapján döntenek a szülők, hogy melyik műsort nézze a kisgyermeke?
Legtöbben (49,2 százalék) a gyerekkel együtt televíziózva, a mesenézés közben döntik el, megfelelő-e a műsor a gyermeknek. A következő leggyakoribb szülői válasz szerint (27,5 százalék) először ők megnézik a mesét, és utána ültetik le gyermeküket a képernyő elé. A válaszadó szülők 19,8 százaléka nem tévézik gyermekével. Ezt a százalékot a demográfiai adatokkal összevetve megállapítható, hogy általában a legkisebbek, a 0-18 hónapos gyermekes szülők nyilatkoztak így.
Az is kiderült, hogy a tömegkommunikációs eszközök használatára leginkább azért van szüksége a szülőknek, mert addig a házimunka elvégzésére jut idejük (75,5 százalék) vagy pihenni tudnak (23,5 százalék). Amíg gyermekük szórakozik, ők internetezni szoktak (18,2 százalék), de 10,6 százalékuk dolgozik is (ebben az esetben több válaszlehetőséget is megjelölhettek a kitöltők).
A tévénézés leghasznosabb három tulajdonsága a szülők szerint:
- bővítheti a gyermek ismereteit,
- fejlesztheti a gyermek szókincsét,
- segítheti, ösztönözheti az idegen nyelv tanulásában.
Azonban ahogy azt a fentebb említett kutatások és eredményeink alapján láthatjuk, a
szülők vélekedése sokszor téves a televíziónézés előnyeivel kapcsolatban.
Önmagában a vizsgálatok nem támasztják alá, hogy a szókincsre fejlesztő hatással bír a tévénézés. A szülők hajlamosak túlbecsülni a gyermekeik médiaeszközök általi tanulási eredményeit. Csupán a megkérdezett szülők 7,4 százaléka látja úgy, hogy a tévézésnek nincs hasznos funkciója. Eredményeink alapján a szülők úgy gondolják, az idegennyelvű mesék is fejlesztő hatással bírnak gyermekükre. A résztvevők csupán 30,5 százaléka válaszolta, hogy nem néz a gyermeke idegen nyelvű mesét, míg 31,6 százalék válaszolt igennel, és 37,9 százalék válaszolta, hogy ritkán, de szokott gyermeke idegennyelvű mesét nézni. A legnagyobb az angol mesék megtekintését választók tábora (79,7 százalék), ezt követi a német (9 százalék), majd az orosz (2,8 százalék).
A tanulmányban a legkisebbek körében népszerű mesékről, azok szereplőiről, illetve a mesékből elsajátított különböző kommunikációs jelekről is részletesebb képet kaphat az olvasó. Az eredeti tanulmány elérhető itt.
A téma bár alapvetően elég megosztó mind a szülők, mind a szakemberek körében, véleményünk szerint odafigyelő szülői magatartással, a következetességet és mértékletességet szem előtt tartva, apróbb lépésekben egy néhány éves gyermekkel is érdemes lehet megismerteti a technológia világát.
Felhasznált szakirodalom: Adams, G. B., Waas, G. A., March, J. S., & Smith, M. C. (1994). Obsessive compulsive disorder in children and adolescents: The role of the school psychologist in identification, assessment, and treatment. School Psychology Quarterly, 9(4), 274-294. Chapman, G. és Pellicane, A. (2016). Netfüggő gyerekek, Hogyan teremtsünk egyensúlyt a virtuális és a valódi kapcsolatok között? Harmat Kiadó, Budapest. Chonchaiya, W. és Pruksananonda, C. (2008). Television viewing associates with delayed language development, Acta Paediatrica, 97, 977-982. Daniel R. Anderson és Tiffany A. Pempek (2005). Television and very young children. American Behavioral Scientist, 48, 505-522. Deacon, C. (2015). Kisbabák készségfejlesztése. Hajja Book Kft, Alföldi Nyomda Zrt. Elise F. Masur, Valerie Flynn és Janet Olson: Infants’ background television exposure during play (2016). Negative relations to the quantity of mothers’ speech and infants’ vocabulary acquisition. First Language, 36(2), 109-123. Judy S. DeLoache, Cynthia Chiong, Kathleen Sherman, Nadia Islam, Mieke Vanderborght, Georgene L. Troseth, Gabrielle A. Strouse és Katherine O’Doherty (2010). Do babies learn from media? Psychological Science, 21(11),1570–1574. Magyar Nemzet – 2018.február 28. LXXXI. évfolyam, 50. szám 1. kiadás 4. o. – Kétéves korban még káros az önálló tabletezés Rebekah A. Richert, Michael B. Robb, Jodi G. Fender és Ellen Wartella (2010). Word learning from baby videos. Archives of pediatrics & adolescent medicine, 164(5),432-437. További forrás itt.
•••
Kíváncsiak vagyunk a véleményedre! Ha van pár perced, kérjük segíts a Család és Gyermekpszichológia Rovatnak egy kitöltéssel, hogy a jövőben az igényeidnek is megfelelően tudjunk a problémákra és különböző nevelési kérdésekre válaszolni. Előre is nagyon köszönjük. A kérdőívet ITT ÉRHETED EL.
