Cikksorozatunk első részében a család-és párterápiát, illetve a mediáció közötti különbségekre világítottunk rá. Jelen írás célja, hogy képet adjon a válási mediáció alkalmazhatóságának feltételeiről és lépéseiről.

Válásról akkor beszélünk, ha a korábbi házastársi vagy élettársi kapcsolatban élő személyek megszüntetik közös élet- és vagyonközösségüket. Ha a felek a válási szándékukat kölcsönösen kimondják, el is fogadják azt és képesek az ezzel járó kérdéseket megbeszélni, abban az esetben közös beleegyezéssel a bíróság gördülékenyen és gyorsan szét tudja választani őket. Ha azonban ez az optimális helyzet nem áll fent és sértettségükből fakadóan a válás menti konfliktusaikat nem képesek tisztázni, hiszen negatív érzelmeket táplálnak egymás iránt, ebben az esetben nem a békés elválás lesz az elsődleges céljuk, hanem egymás „túllicitálása”, legyőzése. Valahol ezen két szélsőség között található a válási mediáció, ahol bár

a felek tisztában vannak válásuk tényével, kommunikációs nehézségeik miatt nehézkesen tudnak megegyezni egymással.

Fontos leszögezni, hogy a válási mediáció nem jogi eljárás, azonban a pereskedés folyamatát jelentősen lerövidítheti. A közvetítés célja, hogy a két válófélben lévő személy között olyan megállapodás szülessen, amely mindkettejük számára előnyös és elfogadható. Ezen folyamat közben a mediátor edukatív közbenjárásának köszönhetően az egymással konfliktusban álló felek képessé válnak olyan kommunikációs készségek elsajátítására, amelyek a jövőbeli problémák, nehéz helyzetek megoldásánál is kulcsfontosságúak lehetnek. Ennek nagyon fontos szerepe van, hiszen adott esetben egy korábban együtt élő házaspár, bár férj és feleség minőségében nem maradnak meg egymás számára, szülőkként fontos hogy tartsák a kapcsolatot, és a gyermekekkel kapcsolatos kérdéseket együtt tudják megoldani.

Mikor nem működik a válási mediáció?

Bizonyos esetekben nem ideális a válási mediáció alkalmazása. Nem minden esetben tud a közvetítés a felek segítségére lenni, ha a párkapcsolatot az egyenlőtlenség, pozíció vagy státuszbeli különbözőség jellemzi. Ilyen lehet például, ha az egyik fél anyagi függőségben van a másiktól. Szintén nem lehet a mediációt alkalmazni, ha a felek közötti konfliktus már a tettlegességig fajul. Amennyiben a mediátor számára nyilvánvalóvá válik a családon belüli erőszak ténye, a közvetítés felfüggesztése javasolt, majd amikor az erőszakos cselekedet megszűnik, akkor lehet a mediációs eljárást folytatni. Abban az esetben, ha a felek között intenzíven negatív érzelmek jelennek meg, azok ellehetetleníthetik a mediátorok közreműködése által biztosított folyamatot, ilyenkor sem megfelelő módszer a közvetítés. Szintén nem vállalható a mediáció, amennyiben a személyi biztonság, vagyoni biztonság kérdőjeleződik meg. Ebben az esetben a folyamat felfüggesztése vagy lezárása a javasolt. Szintén fel kell függeszteni a mediációt, amennyiben jogi eljárás van folyamatban. Ez ugyanis veszélyezteti a mediációban fontosnak tartott nyerő-nyerő típusú konfliktusmegoldást, hiszen a jogi eljárások elsősorban a nyerő-vesztes pozíció fenntartását célozzák.

A válási mediáció azoknak jelenti megoldást, akik bár egy párként nem kívánnak tovább együtt élni, szülői szerepükben mégis fontosnak tartják az együttműködést.

A válási mediáció folyamata

A válási mediációt is, mint akármely más területen alkalmazott mediációt, kötött, lépésről lépésre történő „forgatókönyv” kíséri. Első lépésben a konfliktusok megbeszélése a cél, az egyéni szükségletek, majd a közösen megoldandó kérdések kimondását követően elkezdődik a mindkét fél által elfogadott megoldási javaslat kidolgozása. A közvetítési helyzetben legtöbbször két mediátor van jelen. Míg az egyikük közvetít a jelenlévők között, a másik szakember egy mindenki számára jól látható táblára, flip chartra jegyzetel és összefoglal. A megbeszéltek írásban történő rögzítése kiemelt jelentőségű, hiszen a felírt információk alapján születik meg a végleges megállapodás. A megfelelő tapasztalattal rendelkező mediátorok igazi segítői lehetnek a válási szándékukat megfogalmazó személyeknek, emellett a gyermekek érdekeit is képviselni tudják. Ennek elsősorban a válás után a gyermek(ek) elhelyezésében, a gondviselő szülő megnevezésében és megfelelő kapcsolattartás kialakításában van jelentősége.

Összességében tehát a válási mediáció azok számára lehet megfelelő megoldás, akik bár párkapcsolatukat szeretnék befejezni, szülői szerepüket mégis ettől függetlenül, minél hatékonyabban szeretnék fenntartani. A folyamatot így ideális esetben a felek jobb kommunikációs készségekkel, átláthatóbb határokkal és biztosabb szülői kompetencia birtokában zárhatják le.

 

Felhasznált szakirodalom: Barinkai, Zs., Bártfai, J., Dósa Á., Gulyás K., Herczog M., Horváth É., Kutacs M., Lovas Zs. (2006). A mediáció. A közvetítői tevékenység. HVG-orac Lap-és Könyvkiadó Kft, Budapest Janowszky S. és Nagyné Janowszky K. (2012). Mediáció: egy újszerű és ésszerű konfliktuskezelési eszköz. Új pedagógiai szemle, 62. évfolyam. 7-8. sz. 240-256 Kozékiné Hammer, Zs. (2014). A válási mediáció, avagy a párkapcsolat befejezését segítő humánus módszer bemutatása. Alkalmazott Pszichológia, 14(2), 79-101.